nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Minimalista életmód: egyszerűbb és boldogabb élet?

Minimalista életmód: egyszerűbb és boldogabb élet?

A minimalista szemlélet nem azonos az otthontalan terekkel, a fekete-fehér berendezésekkel, ez az életmód egyszerűsít, de nem lecsupaszít, a valódi értékeket helyezi előtérbe a fogyasztói társadalom élvezeteinek hajszolásával ellentétben.
S. L.
f Ajánlom

Idén januárban vágtam bele egy 30 napos selejtezési kihívásba, amiről beszámoló cikk is született. Ez az internet népének egy jelentős részét megmozgató kihívás már jól mutatta, hogy egy nagyobb csoportnak van elege a fogyasztói társadalomból, a túlfogyasztásból, a cucchalmozásból. A minimalista életmód ma már nem egy szűk réteg hóbortja, egyre nagyobb tömegeket mozgat meg, egyre többen szeretnék az élet valódi értékeit felfedezni. Három, a miniamlizmust hirdető bloggerrel beszélgettem, hogy közelebb kerüljünk a témához. Mengyán Eszter HolyDock a divat, az öltözködés, a stílus valódi értékeit keresi, így nyolc hónapja nemet mondott a fast fashion márkákra, sőt a ruhavásárlásra is. Bitay Andi Maison blog a kisfia gyerekkorát szeretné egyszerűsíteni és ezzel egyszerre boldogabbá is tenni, a hasonló gondolkodású anyáknak külön Facebook-csoportot is szervezett. Erdélyi Boróka pedig a Pareto Lánya oldalon osztja meg egy maximalista minimalista mindennapjait, és segít a hasonlóan gondolkodóknak a gyerekneveléstől az időmenedzselésig az élet sok területén.

Kimondhatjuk, hogy manapság divatos minimalistának lenni?

Mengyán Eszter: Bloggerként és újságíróként úgy látom, hogy ez azért lesz sok esetben felkapott téma, mert valami új. Valami, ami nagyon szembemegy azzal, amiben mindennap élünk. Azért ma még akiket megszólaltatnak, sokszor évek óta a minimalizmus felé tartanak vagy minimalisták. Úgy vettem észre – de nem vagyok expert, lehet, hogy nincs igazam –, hogy míg az USÁ-ban, Ausztráliában vagy Nyugat-Európában inkább a fogyasztói társadalomból lépnek ki a minimalizmus követői (sok pénzt kerestek, bármit megvehettek, mégsem voltak boldogok), addig itthon sokan anyagi helyzetük miatt csatlakoznak olyan csoportokhoz, ahol amúgy tök jó praktikákat kapnak nemcsak a minimalizmushoz, hanem például az ökolábnyomuk csökkentéséhez.

Ami még fontos, és a #viszlatfastfashion kapcsán is mindig eszembe jut: azért mert a mikrokörnyezetünk minimalista, vagy mert a Facebook-falunkon csak ilyen posztokat látunk, attól nem jelenthetjük ki, hogy gyakorlatban is népszerűbb ez a dolog. Ki kell menni az utcára, meg kell nézni, mi történik körülöttünk, nem szabad burokban élni. Biztos vagyok benne, hogy egyre több követője lesz a minimalizmusnak is, de nevezzük bárhogy, szükség van a lassulásra, a stresszmentesebb életre, arra a szemléletre, amely felment az alól, hogy akkor leszel boldog, ha megveszed ezt vagy azt a terméket, itt vagy ott nyaralsz (és posztolsz róla).

Mengyán Eszter
Mengyán Eszter

Erdélyi Boróka: Ahogy világszerte, úgy nálunk is egyre jobban terjed a minimalizmus eszméje, az azonban kétségtelen, hogy még messze nem értük el a kritikus tömeget. Hosszú az út odáig, hogy ne szent őrülteknek, monokróman öltözött hipsztereknek, esetleg kolóniába vágyó hippiknek gondoljanak bennünket az emberek. De bizakodó vagyok, s a magam részéről lelkesen munkálkodom azon, hogy közelebb hozzam az emberekhez a minimalizmust, az egyszerűbb életet.

Andi, a te blogod átalakulásának pont ez az oka, a lassulás, igaz?

Bitay Andi: Igen, ez egy nagyjából egyéves folyamat volt, ami év elején csúcsosodott ki. A fiam születését követően egy ideig csak az új anyai élmények foglaltak le, a blogon hagytam magam sodródni az árral, örömmel vettem minden együttműködési megkeresést. Mindenkinek meg akartam felelni, de egy idő után már nem éreztem önazonosnak a blogomat, túl sok termékközpontú írás került fel rá, miközben a mindennapjaim nem erről szóltak. A mindennapokban egy lassabb életritmusra vágytam, kevesebb tárgyra és több élményre, valódi kapcsolatra. Átalakult az értékrendem, ezért húztam egy határt, hogy legyen időm arról írni, ami valóban foglalkoztat. Keményen magamba szálltam, és átgondoltam, hogy mi az, amit én értéknek tartok, mi az, ami foglalkoztat, és mit szeretnék megosztani az olvasókkal. Így jutottam el a minimalizmus és az egyszerűsítés középpontba állításáig.

Bitay Andi
Bitay Andi

 

A lassulásban egyetértetek, de mi még a minimalista életmód lényege, egyáltalán ez általánosítható, vagy egyénre kell szabni?

Bitay Andi: A minimalizmus nem valaminek a hiányáról szól. Nem az a lényeg, hogy mondj le mindenről, amit szeretsz, és nézd magad körül az üres falakat. Arról szól, hogy megtaláld az értékes dolgokat, és azokkal vedd magad körül. Hogy ez kinek mit jelent, az egyéni.

Mengyán Eszter: Én úgy döntöttem, egy évig nem vásárolok ruhát, cipőt, kiegészítőt, mert ezzel szeretném felhívni a figyelmet a modern divatipar sötét oldalára: mennyire kizsákmányoló, környezetszennyező, és mennyire csak a pénzünket akarja. Ennek ellenére úgy gondolom, attól, hogy most egy évig nem vásárolok ruhát, kiegészítőket, még nem biztos, hogy minimalista leszek. Túlságosan szeretek öltözködni ahhoz, hogy kapszulagardóbra váltsak. Inkább azt mondom, tudatosan szeretném kiépíteni a ruhatáramat, egymással jól kombinálható darabokból, színekkel, fazonokkal. Lehet, hogy több lesz, mint 10 vagy 33, és az is biztos, hogy nem fogok halomszámra új holmikat vásárolni. Más szempontból egyébként, jelenleg egy 30 négyzetméteres lakásban élünk a párommal. Mindig is nagyobb életterekben laktam, de érdekes megtapasztalni, hogy ennyi pontosan elég két embernek, nem is szeretnénk elköltözni innen, a felújítást tervezzük épp, és a terv az, hogy akár hárman is évekig élhessünk még itt.

Erdélyi Boróka: Sokan besokallva a tárgyak, termékek fullasztó tömegétől, a különböző lomtalanítási kihívások, kapszulagardróbok kapcsán ismerkednek meg a minimalista szemléletmóddal. Ám a minimalizmus sokkal több a tárgyak számolgatásánál, a ruhatár leegyszerűsítésénél; egy életszemlélet, amely arra koncentrál, ami számunkra igazán fontos, s minden mást elenged. A minimalizmus jelentheti a kiutat a túlhajszoltságból, ugyanakkor egy nagyszerű eszköz arra, hogy a saját céljainkra koncentrálhassunk, legyenek azok magánéleti, lelki, vagy akár karriercélok.

Erdélyi Boróka
Erdélyi Boróka

Egyre több szó esik a gyerekneveléssel kapcsolatos minimalizmusról, és nem véletlenül, a mai gyerekeket játékarzenál veszi körbe. Mit gondoltok a gyerekkorról és a minimalizmusról?

Bitay Andi: Sokkal egyszerűbb gyermekkorom volt, mint manapság lehet egy gyereknek. Akkor még nem voltak okostelefonok, nem volt internet. Ez rengeteget számít, mert sokkal inkább az “itt és mostban” éltünk. Anyukám só-liszt gyurmázott velünk, rajzoltunk, és fakanálból készítettünk bábokat. Nem akarom, hogy a fiamnak ez kimaradjon és helyette az oviban arról meséljen, hogy mit látott a YouTube-on. Bár egy kis lakásban lakunk, törekszem arra, hogy sokat tudjon a szabadban játszani, olvasunk és beszélgetünk. Nem akarom állandóan szórakoztatni, inkább azt szeretném, ha megtanulná használni a fantáziáját a játék során.

Erdélyi Boróka: A gyerekkorom anyagi értelemben abszolút minimalista volt, mivel igen szűkös körülmények között éltünk. Ez akkoriban sokszor fájdalmasan érintett, de megtanultam értékelni azt a keveset, amim volt, és ez a látásmódom a mai napig megmaradt. Ám az egyszerűbb gyerekkor titka szerintem nem a kevés tárgyban keresendő. Szülőkként az a feladatunk, hogy vigyázzunk a gyerekkorukra! Engedjük meg a gyerekeinknek, hogy gyerekként éljenek, gyerekként viselkedjenek, gyerekeknek való ismereteket szerezzenek, gyerekeknek való problémákkal foglalkozzanak. Tegyük egyszerűvé a mindennapjaikat!

Andi, te elindítottad a miniamlista gyerekkorral, szülőséggel foglalkozó Facebook-csoportodat. Mi ezzel a célod? Hogy működik a csoport?

Bitay Andi: A Facebook-csoportban az a jó, hogy sokkal bensőségesebb, mint egy oldal. A csoporttagok nagyon aktívak, rengetegen osztják meg a tapasztalataikat vagy épp kérnek tanácsot a témában. Hatalmas öröm a számomra, hogy villámgyorsan egy ilyen szuper közösség alakult ki, ahol mindenki támogató és segítőkész a másikkal, ráadásul rengeteg ötletet kaphatunk egymástól.

 

Megosztás Facebookon