nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Mindennapjaink meghatározója: a szenvedély mint a kapcsolat fűszere

Mindennapjaink meghatározója: a szenvedély mint a kapcsolat fűszere

Azt vettem észre mostanában, hogy nem tudom megenni az ételt, ha nem elég sós. Vagy ha nincs íze. Ha nem ízlik a fűszerezése, vagy olykor, ha nem elég csípős, tüzes. Fontos, hogy az étel ízes, ízletes legyen, és úgy látom, ugyanúgy fontos mindez egy kapcsolatban is. Számos kapcsolat itt bukik meg: a szenvedély hiányán. A szenvedélyén, ami soha nem is volt, vagy csak idővel eltűnt az évek során.
Dr. Hörömpő Andrea
f Ajánlom

Létezhet-e tűz, szenvedély nélkül egy párkapcsolat? Ez egy olyan kérdés, amire alapvetően mindenkinek saját magának kell megadnia a választ. Van, akinél nem, kizárt, hogy létezzen nélküle, másoknál igen, persze, jó az anélkül is. Vagy az is lehet, hogy ugyanaz a párkapcsolat alakul át az idők folyamán. Ami alapvetően számít, az az, hogy tudd, ismerd magad annyira, hogy merd vállalni önmagad előtt, saját magad megítélése nélkül azt, ami neked működik. És ha neked működik szenvedély nélkül, akkor elégedett és boldog leszel, mert nem fog hiányozni. Ha a te kapcsolatodban nincs, és nem is vágysz rá, akkor a történet rövidre van zárva, én ugyan nem foglak meggyőzni, hogy bizony szükséged lenne rá.

A másik oldal: ha a te életedben jelen van, és szerinted is fontos, akkor pedig most mosolyogva bólogathatsz. Ebben az esetben folytasd tovább, és játssz olyan kreatívan ezzel a fűszerrel, ahogyan csak tudsz. Mert a szenvedély alapja a játék, a játékosság, a tűz, amit egy szikra lobbant fel és repít a magasba. A szenvedély ad ízt az ételnek, amitől vágyjuk újra és újra megízlelni azt.

A “gond” csak akkor van, ha szeretjük az ízeket, és közben sótlan és ízetlen ételekkel kell beérjük. Mondjuk pont ez az egész titka, hogy nem kell, hogy mindez így legyen. Mert olyat is láttam már, hogy bizony a lélek vágyik minderre, csak annyira mélyen, hogy elhiteti magával, hogy neki ez valójában nem is fontos. Ugyan már, hiszen vannak ennél sokkal jelentősebb mozzanatai egy kapcsolatnak – áltatjuk ilyenkor magunkat.

Mindössze csak az ezzel a gond, hogy a vágyak sosem véletlenül kerülnek az életünkbe. Alapvetően irányjelzőként szolgálnak. Megmutatják, hogy merre van dolgunk. Így ha te valójában vágysz a szenvedélyre a kapcsolatodban, de megpróbálod meggyőzni magad arról, hogy nem, hiszen ez nem is olyan fontos, akkor tulajdonképpen saját magad alatt vágod a fát.

Mert a hiány betöltésre vágyik. A vágyainkat meghaladni csak azok beteljesítése után lehet. Tehát ilyenkor könnyen érkezhet valaki az életedbe, aki vagy rögtön megadja neked mindezt, vagy csak reméled tőle, hogy megadhatja neked. És ilyenkor jöhet az önmarcangolás, saját magunk megítélése, a jó és a rossz skatulyák méregetése és a társadalmi sztereotípiáknak és elvárásoknak való megfelelés. A megállás, az állóvízben álldogálás, a kétely. Mindez az Élet választása helyett.

Azért születtünk, hogy boldogak legyünk és hogy éljünk. Hogy érezzük azt, hogy éljünk, ne pedig csak túléljünk. Hogy ne csak állandóan biztonsági játékot játsszunk, hanem néha merjünk. Merjünk változtatni, kilépni az unalmas, de legalább jól ismert, azonban valójában már nem működő helyzetekből. Túllépni önmagunk árnyékán, mert csak így láthatjuk meg saját magunk fényességét!

Érdemes ránéznünk arra, mennyire fojtjuk el saját magunkban a szenvedélyt. Mennyire engedjük meg ezt a kapcsolatainkban – és most nem feltétlenül csak a párkapcsolatról beszélek. Mennyire éljük át a munkánkban vagy a leghétköznapibb cselekedeteinkben. A szenvedélyben ugyanis élet és vidámság van, ami mentes az unalomtól, a középszerűségtől és a langyos víztől. A szenvedély felráz, inspirál, lelkesít és feltölt. A szenvedélyben kivirulsz, és másokat is virágzásba borítasz. A szenvedéllyel játszol, invitálsz, megvalósítasz és varázsolsz. A szenvedély meleget ad annak, aki fázik, táncra hív, és vágyakat közöl. A szenvedély felkér, és magával ragad.

Mikor mondtál le a szenvedélyről, és mikor hitted el, hogy már nincs rá szükséged? Mikor elégedtél meg a sótlan ízekkel, és vacogtál magányosan a hidegben? A szenvedély felélesztéséhez át kell törnöd önmagad gátjait, félelmeit és ítéleteit. A szenvedély ugyanis alapvetően a befogadásról szól, tehát megnyit. Kapukat nyit meg önmagad legmélyebben elzárt ajtói felé, hogy választhass egy teljesebb életet.

Amíg azonban meg akarsz felelni mások vagy önmagad elvárásainak, el akarod kerülni az ítéleteket, és az válik fontossá, hogy mit is mondanak mások, megölöd a szenvedélyt és megelégszel kevesebbel. És akárhányszor megelégszel kevesebbel, feladod önmagad.

Ki az a szenvedélyes nő vagy férfi benned, aki ha mernél lenni, megváltozna az életed? Lehet, hogy ez felforgatóan hat majd másokra? Lehet! De biztos lesz olyan is, akit viszont pont lenyűgöz. Mert semmi baj nincs a fűszerekkel. Sőt. Ez teszi izgalmassá és ízletessé az egész életet. 

 

Megosztás Facebookon