Szeretem a hurkáimat és a narancsbőrömet

 Ezt írta Megan a képe mellé:

Azt gondolom, hogy az egyik fotó szebb, mint a másik, de nem az, amelyikre te gondolsz. Az egyik képen gömbölyded vagyok, a másikon kövér. Előtte-utána fotónak látszik. Az egyik fotóra azt mondják majd az emberek, hogy nem vagyok egészséges, nem vagyok szeretni való. A másik fotót szeretik majd.

És annak ellenére, hogy egész életemben azt gondoltam, hogy a bal oldali fotón sokkal értékesebb, szerethetőbb vagyok, mint a jobb oldali képen, most meggondoltam magam. Most már azt gondolom, sokkal szebb önmagunknak lenni.

A bal oldali fotó a “tökéletes test” nyomása alatt készült. Pózolok rajta, természetellenes pózban állok. Igaz, mindkét fotón én szerepelek, a bal oldali képen mégsem én vagyok. Csak azt látom rajta, hogy olyan vagyok rajta, amilyennek a társadalom szeretne látni.

A jobb oldali fotón nyugodt vagyok, ellazult. Ünnepelem minden testrészem, azokat amelyek miatt a társadalom szerint szégyenkeznem kéne: a hurkáimat, a narancsbőrömet. Szerintem ez a szabadság szép. Sokkal szebb, mint egy tökéletes póz. Ez egy olyan fajta szépség, ami mindenkiben megvan. Bárcsak mindannyian meg tudnánk tanulni, hogy lássuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk:

I think that one of these pictures is more beautiful than the other. But it's not the one you think. One would be called curvy, the other fat. One looks like a 'before', the other looks like an 'after'. One will inspire people to tell me that I'm unhealthy, unworthy, unlovable. The other will be praised, admired, desired. And even though I've spent my life believing that the version of me on the left is more valuable than the version on the right, I've changed my mind now. I think it's more beautiful just to be yourself. Because the picture on the left was taken with all the pressures of what a 'perfect' body should look like in mind. The body is posed. The face is polished. The angle is unnatural. And while both these pictures are me, I don't see myself in the picture on the left. I see everything our culture wants me to be. And I still don't quite measure up. In the picture on the right, I am relaxed. I am content. I am celebrating all the parts of myself I've been taught to be ashamed of for my whole life. The rolls on my stomach, the cellulite dotting my thighs, my face bare and my mind free from what anybody else wants me to be. And that freedom is beautiful. More beautiful than a perfect pose or a flattering angle could ever be. It's the kind of beauty that's in us all, exactly as we are. If only we could learn how to see ourselves clearly. ????????????????????

Megan Jayne Crabbe ???? (@bodyposipanda) által közzétett fénykép, 2016. Nov 2., 13:43 PDT