nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
10 éve nem randiztam… Elviszel?

10 éve nem randiztam… Elviszel?

Sőt, talán van az már jóval több is. Pedig csak 33 vagyok. És végül is mikor, ha nem most? Főleg hogy igazából az igazi randik kimaradtak az életemből. Ilyen béna találkozások voltak még valamikor sok-sok évvel ezelőtt, ami pedig nem béna volt, és amiből kapcsolat lett, valahogy túlontúl egyértelmű volt elsőre, hogy oké, akkor együtt. Szóval ennek az udvarlásos szakasznak a megélése még várat magára. Ma meg ráadásul ráeszméltem: 10 éve nem randiztam… Úgyhogy… Elviszel?
Dr. Hörömpő Andrea
f Ajánlom

Kérd és megadatik!

A történet néhány héttel ezelőtt kezdődött, amikor csak úgy kilőttem az univerzumnak, hogy akkor én most már úgy vágyom erre az udvarlás dologra. És a vicces az volt, amikor – nem viccelek – konkrétan másnap rám írt a Facebookon egy Londonban élő, de néhány éve még Magyarországon focizó afroamerikai férfiú. Elismerve varázslatos teremtőképességemet, sírva röhögve meséltem a barátnőmnek a sztorit, átküldve egy-egy cuki, tört magyarsággal írt mondatot számára.

10 éve nem randiztam… Elviszel?

A férfiúval túl messzire nem jutottunk, mert hát elég csekély volt a szókincse, és hát ez egy író számára semmiképp sem jó pont. Szóval innen indultunk néhány hete, és hát azóta úgy tűnik, az univerzumnak is volt ideje összekapnia magát, mert egyre jobb helyzetekkel szembesülök. És persze bevallom, nem kicsit élvezem őket.

Olvass többet a randizásról:

 

Bár ahogy ma megtudtam, “velünk, erős nőkkel” nehéz… Merthogy mi látunk, összerakunk, értünk-érzünk dolgokat, előttünk nem lehet titkolni semmit… A fene egye meg…

“Az igazi Nő nem – csak – erős, hanem képes arra, hogy végtelenül gyenge is legyen.”

Igen, tudjuk, mit akarunk… Ami nehéz lehet annak, aki bizonytalan – elsősorban saját magában. Határozottságunk alapja az őszinteség, elsősorban önmagunkkal. Mivel tudjuk, mit szeretnénk, azt is tudjuk, mit nem. Képesek vagyunk gyorsan dönteni, akár elsőre kiszúrni, ami nem odavaló, ami nem működik. De érzékeljük azt is, ami igen. A határozottságunk nem feltétlenül jelent kíméletlenséget, türelmetlenséget vagy a másikon való átgázolást.

Az igazi Nő nem – csak – erős, hanem képes arra, hogy végtelenül gyenge is legyen. Hogy “kontrasztként” a Férfi-erő is meg tudjon mutatkozni a kapcsolatban. Másképp és máshogy vagyunk erősek. A Nő ereje a szívében, a Férfi ereje pedig a karjában rejlik. És ez nem valami szexista frázispufogtatás, ami ellen a feminizmus jegyében trendi lett küzdeni, sokkal inkább egy olyan út, ami lehetőségként előttünk áll, hogy (újra) felfedezzük magunknak.

A kapcsolatok nagy része jelenleg a karma által determinált, így azt, hogy sok embernek ki a párja jelenleg, alapvetően az határozza meg, hogy karmikusan milyen feladatuk van még egymással. Amint ez kiegyenlítődik, beáll az egyensúly, és a lélek immár szabad választás alapján dönthet, hogy mit szeretne, kivel és hogyan. De mindaddig bizony állhatnak elő olyan helyzetek, amelyekben a párkapcsolati minőségek szélsőséges felborulásával szembesülhetünk.

Az erős-gyenge polaritáson túl

Az erős jelzőt azért nem szeretem, mert polaritásban tart. Ahol erős az egyik fél, ott az egyensúly fenntartásához szükség van egy gyengére is. Közben pedig inkább úgy van ez az egész, hogy egyszerre vagyunk végtelenül erősek és végtelenül gyengék mindnyájan. Ha hagyjuk, ha megengedjük magunknak. Úgy hívják ezt, sebezhetőség. Rettegünk megmutatni a sebezhetőségünket, pedig mindnyájan azok vagyunk.

Azokban a kapcsolatokban, amelyeket már nem a karma irányít, szabadság van. És ezekben a párkapcsolatokban az egyensúlyt az tartja fenn, ha a nők megérzik, megtalálják és kibontakoztatják eredeti, női minőségüket, és kedvességgel, szeretettel, befogadással, megengedéssel tudnak működni. Ahol a férfi aktív, cselekvő félként ki tud bontakozni, karjával védelmet, biztonságot nyújtva a nőnek.

Mert hidd el, él valaki ezen a világon…

Talán naiv vagyok, de végtelenül hiszek benne, hogy mindenki számára létezik valaki e földkerekségen, akit neki teremtett a Jóisten. És amikor vele találkozunk, előtte nem kell félnünk, nem kell szerepeket játszanunk. Lehet, hogy senki más nem ért meg minket, de ő igen. És őt nem rettenti el mindaz, amit lát, mert neki az lesz a természetes, hiszen számára nem is lehet másképp…

És igen, ahhoz, hogy ez megtörténjen, lehet, hogy kell száz béna randi, kétszáz “félresikerült” találkozás, de ilyenkor csak az történik, hogy kiderül: egyszerűen nem passzolunk egymáshoz. Ennyi. Ettől még nem vagyunk kevesebbek, nem vagyunk hibások, és a másik sem az. Csak egy információt kaptunk, már tudjuk, hogy a másik nem az, akire mi várunk… Lépjünk tovább, ne féljünk, ne adjuk fel és semmiképp se rejtsük el magunkat.

Mert hidd el, él valaki ezen a világon, akinek így vagy tökéletes. Kétségkívül pont úgy, ahogy vagy! Számára ez nem is kérdés, hiszen szeret… Úgy, ahogyan senki más nem szerethet…

Megosztás Facebookon