nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Összedőlne a világ, ha végre őszinték lennénk a párkapcsolatokban?

Összedőlne a világ, ha végre őszinték lennénk a párkapcsolatokban?

Ha két barátnő beszélgetését kihallgatnánk, amint épp elmerülnek a párkapcsolati kérdések sűrűjében, akkor biztos, hogy tele lenne olyan egymásnak adott tanácsokkal, amik játszmákról, trükkökről, hogyan-tartsd-meg-a-férfit rafinériákról szólnak.
Natasa
f Ajánlom

“Képzeld, a Peti megint nem hívott fel, már két napja se kép, se hang, most mit csináljak? Annyira utálom, hogy már megint nekem kell valamit lépni, mert hát ő a férfi, miért nem ő lép előbb. Tudom, hogy most úgy kellene tennem, mintha nem érdekelne és leszarni, mert attól majd felébred benne a vadászösztön, és majd érdekelni fogom. Meg azt is olvastam, hogy ilyenkor az a jó, ha véletlenül meglát rólam egy képet, amin egy másik pasival vagyok, mert attól majd engem akar. 

Valahogy újra el kéne csavarni a fejét de közben úgy csinálni, hogy ne vegye észre, hogy mennyire kell nekem.

Mert ha azt egy férfi kiszagolja, hogy úgy igazán tetszik egy nőnek, akkor vége is van a párkapcsolatnak, mielőtt még elkezdődött volna. Vagy ha nincs vége, akkor biztos, hogy más nőt keres, akin kiélheti a szabad szex iránti vágyát, mert ezek mind ilyenek, ha kötődni kellene, akkor gyorsan megcsalnak. Nem tudom, hogyan kellene viselkednem, mit kellene tennem, hogy akarjon engem.”

És ez a monológ még a végtelenségig folytatható lenne. De miért csináljuk ezt? Miért bonyolítjuk túl ezt az egész párkapcsolatosdit? Ezernyi tanácsot olvasunk, hallunk arról, hogyan tartsuk meg a férfit, hogyan előzzük meg, hogy megcsaljon, milyen formájúra borotváljuk a szőrt a lábunkon ahhoz, hogy kívánatosnak lásson.

Úgy tartod meg, ha mindig készen állsz. Mindenre. Legyél elérhetetlen, de rögtön pattanj, ha szex kell neki, mert ha nem ezt teszed, akkor persze, hogy félremegy. Legyél te a titokzatos istennő, de azért egyben legyél a pszichológusa is, aki minden problémáját megoldja és felemeli. Hiszen minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Ez annyit jelent manapság, hogy vedd a hátadra, és vidd előre, mert te vagy az asszony, az a dolgod, hogy a férfit támogasd. Ha nem ezt teszed, ne csodáld, ha keres másikat, aki teherbíróbb, aki készségesebb, aki többet mosogat, akinek izmosabb a hasa és akinek rombusz mintára van nyírva a tarkóján a haja.

A párkapcsolatok így elkeseredett küzdelemmé alacsonyodnak.

Nem azt érzed, hogy de jó, hogy együtt vagytok, hanem inkább az állandó félelemmel küzdesz, hogy elég jó vagy, elég szép vagy, elég szexistennő vagy, elég vagy? Nem tudom, volt-e valaha másképp, de az biztos, hogy ami most megy párkapcsolatok terén, az nagyon messze van attól, amit két ember közti intimitásnak hívhatnánk. Ez a szőnyeg alatt kúszás és trükközés, a rengeteg játszma… Hogy ki hívjon fel kit először és ha írt egy sms-t, akkor ne írj vissza 20 percig, mert akkor majd azt hiszi, hogy mindenre kapható vagy. De ha 20 percnél tovább vársz, akkor meg azt fogja gondolni, hogy frigid egy nőszemély vagy.

Ha pedig már együtt éltek, akkor is eláraszt a sok jó tanács, tipp és okosság, hogy mégis mit kellene tenned ahhoz, hogy nehogy elveszítsd. A gyerek születése után, hogyan trükközz, hogy ne érezze, hogy a gyerek az első. (Ez egyébként a kedvencem, hát hogy a viharba ne lenne a gyerek az első?) És a sok játszma és tipp mögött ugyanaz az eszme húzódik: játssz el valami teljesen mást, mint amilyen vagy. Mondj mást, ne azt, amit gondolsz. Ha szeret, akkor kitalálja azt is, ami még eszedbe sem jutott, hogy szeretnéd. Ha szereted, akkor tudod, hogy mi a jó neki, és azt teszed, még akkor is, ha semmi kedved hozzá. Hát, ez a szerelem.

Ennek köze nincs a szerelemhez, ez csak a radar alatt repülés. Rettegés, hogy jaj, csak sikerüljön, most már ne maradjunk egyedül. Ha betartjuk a tíz instant tippet, akkor boldogok leszünk. Ha felvesszük azt a reklámozott csipkés cuccot, akkor sosem hagy el. Ha úgy teszünk, mintha érdekelne, mintha kívánnánk, mintha ő lenne az első, mintha minden úgy lehetne, ahogy ő akarja, akkor… akkor tökéletes kapcsolatunk lesz. Frászt lesz. Helyette lesz egy nagy adag belső feszültség bennünk, amiért nem mondhatjuk ki, amit gondolunk, amiért nem tehetjük azt, amit tényleg szeretnénk és amiért nem vehetjük fel azt, ami tetszik.

Egy nagy görcsölés lesz az egész párkapcsolat azon, hogy valahogy megfogjuk, megtartsuk a másikat.

Sosem értettem, miért ilyen bonyolult ez a férfi-nő kapcsolat téma. Annyira leegyszerűsíthetnénk pedig a saját életünket, ha őszinték lennénk egymással. Milyen üdítő lenne, ha mondjuk kimondanánk, ami a szívüket nyomja. Ha belemondhatnánk az arcába, hogy “figyelj, ne legyél már ekkora tapló, hogy fel sem hívsz öt napig, aztán azt várod, hogy boldogan, széttárt lábbakkal fogadjalak.” Meg ha azt is kimutathatnánk őszintén, hogy az égvilágon semmi hangulatunk nincs beszélgetni, hogy épp inkább bebújnánk a paplan alá, és hagyjon mindenki békén hangulatunk van.

És megmondhatnánk, hogy szeretjük, de most ne mesélje el a napját, és hogy felbosszantotta a főnöke, mert épp lelki válságolunk és felrobban a fejünk, ha ehhez még a saját panaszait is belénk csöpögteti. Milyen jó lenne kimutatni őszintén, hogy rajongunk érte. Nem trükközni, hogy “mutasd magad hűvösnek és távolságtartónak, mert elriasztod a túlzott szerelmeddel.” Micsoda világ lenne, ha a férfiak és nők csak úgy, simán egymás nyakába ugorhatnának, amikor akarnak, amikor szerelmesnek érzik magukat.

Olyan egyszerű lehetne ez, és csak annyi kellene hozzá, hogy őszintén beszéljünk egymással.

Mennyi házastársi vita lenne elkerülhető, ha nem azt várnánk, hogy kitalálja a gondolatainkat, hanem csak kimondanánk, amit szeretnénk. Miért szól minden tanács arról, hogyan NE legyél szókimondó és hogyan NE mutasd meg önmagad? Mi annyira riasztó abban, ha a kapcsolatban vállalja az érzéseit és véleményét egy ember? Miért beszélnek le minket arról, hogy azt tegyük, amitől jól érezzük magunkat? Pedig mennyivel könnyebb lenne csak olyannak lenni, amilyenek vagyunk.

Végül is, nem az lenne a cél, hogy önmagunkért szeressen minket a másik? Mindenki az elfogadást és azt a feltétlen szeretet keresi egy párkapcsolatban, amit utoljára talán gyerekkorában élt át még a szüleivel. A sok trükkel és játszmával pedig csak elvágjuk magunkat ettől a szeretettől. Nagyot fordulna a világ, ha csak pár napig kipróbálnánk, milyen úgy élni egymással, hogy nem húzzuk fel magunk köré a falakat, hogy nem rettegünk attól, hogy elhagynak, vagy hogy nem vagyunk szerethetők. Utópia, de azért egy próbát megér.

Olvass még többet a párkapcsolatról:

Megosztás Facebookon