2016. Január 19.

“A csontvázamra tapadt a bőröm” – egy evészavaros lány vallomása

Nikita Gill újságíró írta le tapasztalatait arról az időszakról az életében, amikor kórosan soványnak számított, és komoly evészavarral küzdött. Anorexiájából azóta kilábalt, de az emlékek élénken élnek benne arról a borzalmas állapotról, amibe került miatta.

Kun Gabi

1. A különbség a túl sovány és a vékony között az, hogy ha túl sovány vagy, akkor mindenki folyamatosan etetni akar. Mintha katonák lennének, és te valami háború lennél, amit meg kell nyerniük puskák helyett étellel a kézben.

2. Hét évvel ezelőtt ráébredtem, hogy azért nem tudok az oldalamra fordulva aludni, mert a csípőcsontom úgy vágja a bőrömet, mintha kés lenne, és meg tudtam számolni az összes bordámat. Ekkor kinyitottam a hűtő ajtaját, és addig ettem, míg hányni nem kezdtem. A barátaim azt hitték, direkt hánytatom magam, és addig könyörögtek, míg terápiára nem kezdtem járni, ahol egyfolytában győzködtem a terapeutámat, hogy én nem vagyok beteg. Pedig én sem voltam biztos benne, hogy mi van velem.

3. Hogy lehet, hogy azokat a lányokat, akik az újságokban csontkollekció testtel mosolyognak, szépnek nevezik, de én csak beesett szemeket és a csontvázamra tapadó bőrt látom a tükörben?

4. Eltört a csuklóm, amikor egy férfi túl erősen szorította meg, csak mert nem akartam egy újabb trófea lenni a gyűjteményében. Elvakított a fájdalom, ő pedig elvette tőlem, amit akart. A mai napig recseg a csuklóm és gyakran fájdogál, emlékeztetve engem arra a sötét, hideg sikátorra, a cápamosolyú férfira és a testemre, ami nem tudta felvenni a harcot önmaga védelmében anélkül, hogy eltört volna.

5. A második férfi, akibe szerelmes lettem, először szerette, hogy sovány vagyok, de aztán elhagyott, amikor rájött, hogy csak csontból és bőrből állok, és folyamatosan kórházba kell velem rohangálni.

6. Ma már csak akkor érzem szépnek magam, ha eszem, és azok az emberek, akik szeretnek, megkönnyebbüléssel néznek rám, azt gondolva, hogy minden probléma megoldódott, hiszen végre eszik ez a lány, és végre nem akarja magát megölni az éhezéssel.

7. Az ismeretlen ismerősök sosem mulasztják el, hogy emlékeztessenek rá, milyen szerencsés vagyok, hogy olyan testem van, ami nem akarja befogadni az ételt, és aminek elképesztően kis adag is elég, hogy ne haljon éhen. Szerintük ez sokkal jobb állapot, mint az, amikor minden falat rárakódik a fenekükre, és milyen jó, hogy sosem fogok elhízni.

8. A legjobb barátnőm a legutóbbi találkozásunkkor elújságolta, hogy két ruhaméretet akar fogyni, mert azzal minden önbizalom-problémájának vége lesz. Nem mondtam semmit. Elvégre egy sovány nő mit tudhat a súllyal és az önbizalom-problémákkal kapcsolatban?

9. Ma a testem és én már nem állunk háborúban egymással. De azért még mindig ott tartunk, hogy ha meglátod a karomat, akkor felkiáltasz, hogy milyen vékony, és a csontjaim még mindig átszúrják a bőrömet. És ha találkoznánk, valószínűleg aggódó mosollyal megkérdeznéd: “Ettél ma már valamit?”