Életmód

Megbocsátani sohasem késő – néha már csak ez számít

Az utolsó időszakban már nem számít semmi ami egykoron értékes volt: semmivé válik a pénz, a vagyon, a hatalom… Egyetlen egy kincs marad, ami oly fontossá válik: Ez pedig az emberi kapcsolatok.

Napjainkat mélyen átszövik az emberi kapcsolatok, kicsit minden betegünk életének apró részévé válunk. Az embertársaink megismerése során sokat látunk, tapasztalunk – de sohasem ítélkezünk. Inkább fogalmazzunk úgy: Utat mutatunk, ha arra van szükség.

Lelkemben megmaradnak történetek, hiszen mi, ápolók számos eseménynek, életútnak, titkoknak leszünk ismerői, vagyunk tanúi. Látjuk azt is, hogyan változnak az értékeink az évek múlásával, mennyire átalakulnak gondolataink.

Egy aranyos nénike van lelki szemeim előtt, aki már nagyon gyenge, beteg és öreg. Szervezete kimerült, elteltek az évek felette… élete utolsó időszakába lépett. Szeme bánatosan csillog, ahányszor ránk néz. Sokat sírdogál magányos pillanataiban, csendesen – könnyei szinte kiapaszthatatlanok.

Nagyon megsajnáltuk, s egy szabad órácskánkban leültünk mellé és megkérdeztük tőle ” Mi a baj Kincsem?”- Ő felemelte nedves tekintetét, majd visszahajtotta bánatos fejét, kezét ölébe ejtve összekulcsolta és nem nézett többé felénk, ahogy mesélt.

A folytatásért kattints az Ápolónő caféblogra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top