Életmód

Lépj az álmaidért!

Mindenkinek vannak álmai. Gyermekként a fiúk rendőrök, katonák, szakácsok akarnak lenni, a lányok királylányok, modellek, doktor nénik. Aztán ahogy felcseperedünk, változnak a vágyaink, sokan fel is adjuk őket.

Én fotóriporter akartam lenni. Mindig úgy terveztem, újságnak fogom írni a cikkeimet, s a saját fotóimmal illusztrálom. Végül megrekedtem az álmom felénél, a fényképészet meglett, de újságíró nem lettem. A pénz után futás eltérített. Így vagyunk sokan a legtöbb vágyunkkal.

Lépj az álmaidért!

Majd holnap…majd a jövő héttől… majd ha a nehéz időknek vége… majd a válság után… majd, ha a gyerek már nem lesz iskolás. Ugye mindannyian ismerjük ezeket a kifogásokat? Mindig találunk okot arra, hogy az álmainkat szőnyeg alá söpörjük. Kis ketrecet építünk az életünk köré, s bár panaszkodunk, hogy nem jó, változtatni kéne, ennek ellenére nem mozdulunk, mert a kis megszokott ketrec biztonságos, kényelmes. Igen, nehéz beismerni, hogy hazudunk magunknak. Kifogásokat keresünk. Hisz szembenézni azzal, hogy tulajdonképpen önmagunk ellen dolgozunk, nos, az nem kellemes.

A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top