Fogadd el a dicséretet!

Dicsérni azért félünk, mert attól tartunk, a másik így felülkerekedik rajtunk, vagy nem viszonozza, esetleg visszaél vele. Tipikus ilyen helyzet, amikor egy projekten ketten dolgoztok, és te, ahol csak alkalmad van, megemlíted segítőtársad nevét, ő azonban nem teszi ugyanezt, és a végén, amikor elismerésre kerül sor, csak őt emelik ki. Sajnos hálátlan emberek mindig vannak, ugyanakkor azt is tudom tapasztalatból, hogy az ilyen emberek tündöklése rövid ideig tart csak, senki sem szereti ugyanis az olyanokat, akik másokat használnak lépcsőfoknak.

Mások azért nem dicsérik a kollégáikat, mert attól (még) kisebbnek érzik magukat. Az ilyen nők, bármilyen csinos is vagy, sosem fogják megdicsérni a frizurád, vagy a ruhád, és ha valamilyen munkában kiválóan teljesítettél, nem fognak gratulálni még akkor sem, ha mindenki más megtette ezt a környezetedben. Ne vedd a szívedre, az ilyen vasladyknek látszó mimózalelkűeknek nincs önbizalmuk, és ezt így próbálják palástolni. 

Ne félj hát őszintén dicsérni, elismerni! Gondolj arra, hogy az, akinek kifejezed a háládat és megbecsülésedet, legyen beosztott vagy közvetlen kolléga, esetleg a főnököd, nemcsak a szívébe zár téged, hanem számíthatsz a segítségére a jövőben is. Ezek a kollégák lesznek azok, akik besegítenek ha túlóráznod kell;  ha nincs időd elmenni ebédért, hoznak neked; közülük mindig lesz olyan, aki szívesen helyettesít, ha lebetegszel; és úgy általában, bármikor számíthatsz a szakmai tudásukra.

Sokan azt gondolják, a pénz az egyetlen motiváló erő, de ez hatalmas tévedés, ugyanis a megbecsülésnél nagyobb érték és megtartó erő nincs. A főnök vállát nem szokás megveregetni még képletesen sem, mert a rosszmájúak azt gondolják, a főnököt dicsérni puncsolás. Egy őszinte, nem túlzó gesztus azonban a vezetőknek is jól esik, hisz ők is emberek, és vágynak a pozitív megerősítésre, hogy jól végzik a dolgukat.

Mi nők, dicséretet kapni sem túlságosan szeretünk:

“Áh, biztos nem gondolja komolyan!”
“Jaj, ne mondj már ilyeneket!”
“Oh, hát semmiség volt az egész!”
“Én csak a munkámat végzem, ez a minimum, nem?!”

Mit kellene tenni ezek helyett? Válasz: a Női Pálya blogon!