Megőrülök egy cigiért, segítség!

Egy-két éve őrlődök komolyabban azon, hogy le kellene már szokni, ezért örültem annak, amikor a szórakozóhelyekről kitiltották a cigit, sőt még a trafiktörvénynek és az egyre riasztóbb drágulásnak is. Pont egy hónappal ezelőtt sikerült is letenni, és épp tegnap mesélték, hogy azóta átlépte az ezer forintos lélektani határt egy doboz ára.



A szervezet csak nyomja a csengőt

Nemhiába mondják, hogy fejben dől el a dolog, eddig külső segítséget nem sokat vettem igénybe. Megpróbáltam, de nikotinéhségtől reszkető páraként az első napokban úgy éreztem, az út szélén lettem hagyva. Aki már próbált leszokni, az tudja, hogy nagyjából az első három nap a legnehezebb, ilyenkor állandóan nyomja a vészcsengőt a szervezet, hogy hol az a cigi, öreg? Nem árt ilyenkor a támogatás, mivel Magyarországon a spontán leszokás csak öt százaléknak sikerül.

Mivel régebben sokat nézegettem a cigisdoboz hátulján a telefonszámot, ahol azt ígérték, segítenek, ha a szabadságot választom, a leszokás második napján és az ötödik répa után úgy döntöttem, itt az idő, hogy megtudjam, mi van a vonal másik végén.



Halló?

Cigisdoboz híján a neten kezdtem el keresgélni kínomban, és rögtön szembe is jött az ígéretes nevű Leszokásvonal. „Hívja fel telefonszámunkat, és szakképzett pszichológus, illetve orvos végzettségű tanácsadóink válaszolnak az ön kérdéseire” – kecsegtettek az oldalon, ezért bátran és bizalommal tárcsázni kezdtem.

 „Üdvözöljük, ön az Egészséges Magyarországért Központot hívta” – jelentkezett be egy női hang előre felmondott szöveggel. Itt még reménykedtem, hogy már csak egy kis gombnyomogatás, és hamarosan valóban beszélgethetek egy szakemberrel. „Programunkra most üzenetrögzítőn jelentkezhet” – hűtöttek le a következő mondattal. „Fulladj meg!” – gondoltam csendben és elegánsan, majd letettem.

0–24-ben hívható

Ha ilyen könnyen feladtam volna, már rég rágyújtottam volna, így viszont tovább kerestem, és rátaláltam a nagyon komoly nevű Országos Dohányzás Leszokás Támogatási Módszertani Központra. Egy idei, márciusi cikk azt ígérte, hogy itt „képzett pszichológusok és orvosok nyújtanak segítséget telefonos tanácsadás keretében. Az ingyenesen hívható 06 80 44-20-44 telefonszám az év minden napján 0–24 óra között elérhető”.

Nagyobb izgalomba jöttem, mintha még gyorsan visszamehettem volna az időben cigizni egyet.


Újabb tárcsázás és feszült hallgatózás: „Üdvözöljük, ön az Egészséges Magyarországért Központot hívta” – jelentkezett be ugyanazzal az előre felmondott szöveggel egy az előzőnél irritálóbb hangú nőszemély, és itt belül már toporzékoltam. Hát nem értik, hogy nekem most volna szükségem segítségre?

Talán ezzel tesztelhetik, mennyire erős a dohányos elhatározása, hogy igazán le akar-e szokni az ember, vagy csak az idejüket rabolná. Igaz, a leteszemacigit.hu-n már csak azt merték odaírni ehhez a telefonszámhoz, hogy „ingyenesen hívható az év minden napján 0–24 óra között”, és ezzel nem is hazudtak. Mert felhívni fel lehet, csak minek?

A szám a doboz hátuljáról



A Dohányzásról Leszokást Segítő Telefonos Szolgáltatásról már „a hívás sikertelen” hibaüzenettel pattantam le. Később egy cigisdobozról lelestem, hogy ez az a bizonyos szám, amit a dobozok hátuljára rányomnak. Hívtam este, reggel, összesen ötször, de csak három pittyanás, és a csönd válaszolt.

Reménykedtem még az OEFI Dohányzás vagy Egészség Központban, ahol elvileg dohányzásról leszokást segítő szakrendelés működik, és ki van írva, mikor tartanak nyitva hétfőn, szerdán pénteken, illetve kedden és csütörtökön. Itt hosszú kicsöngés után újabb pofára esés következett. Kétszer.



Az OEFI-nek a leszokás segítésével, a rászokás megelőzésével és a dohánypolitikai aktualitásokkal foglalkozó netes oldala sem vitt közelebb a megoldáshoz, viszont megtudhattam, hogy nyár elején Orbán Viktort kitüntette a WHO a dohányzásmentes világnap alkalmából. Máris megkönnyebbültem egy kicsit, de a dohánytermékekről szóló irányelv és a dohányzást tiltó uniós szabályozások áttekintése is jelentősen enyhített nikotinéhségemen. 
Azóta ez lebeg a szemem előtt, ha megkívánok egy cigit, és azzal a gondolattal acélozom magam, hogy bármennyire is rágyújtanék most, negyed óra, és elmúlik.

Támogatás a mobilról

Ami viszont segített, az a Kell a dohány? nevű pofonegyszerű mobilos alkalmazás, amivel kapcsolatban az egyetlen kérdésem az, hogy miért nem nekem jutott előbb eszembe? Miután az ember megadja, mennyi cigit szívott korábban, mennyibe került egy doboz, és mikor gyújtott rá utoljára, az alkalmazás elkezdi vezetni, mennyi ideje tiszta az ember, mennyi pénzt spórolt, és hány szál cigit nem szívott el. Így ez egy motiváló gyűjtögetős játék, most 30 napnál, 600 el nem szívott ciginél és 27 789 forint megtakarításnál tartok, ami lássuk be, elég tekintélyes összeg.

Ráadásnak vezeti azt is, hogy mikor tért vissza az ember szaglása, ízlelése, állt helyre a vérének oxigénszintje, és hogyan csökken a legsúlyosabb betegségek, a szívroham, tüdőrák és társai kockázata a többi dohányzóhoz képest. Jó érzés ránézni, amikor az ember elbizonytalanodik.