Éjszakai szörnyek száműzve

Négy és fél éves volt a kislányom, amikor egy reggel sápadtan, szinte reszketve ébredt. Csak lassan-lassan sikerült annyira megnyugtatnom, hogy elmesélje, álmában egy közeli ismerősünk, egy kedves néni, a játszótéren véresre karmolta a mellkasát. Átgondoltam a történetét, és be kellett látnom, hogy nekem vannak komoly ellenérzéseim a „kedves nénivel” szemben. Talán az én tudattalan vívódásom okozta a rémálmát?

Arról bőséges tapasztalatom volt, hogy a gyerekem kicsi testében nagyon is értő lélek lakik: már a várandósságom alatt is sokat kommunikáltunk. Három hónapos korában megkértem, hogy ébredjen fel hajnalban, mert elutazunk, és fájt volna a szívem, ha fel kell kelteni. Pontosan az általam kért időben jókedvűen kinyitotta a szemeit. Bár nem értettem, ez hogyan működik, de tudtam, hogy „veszi az adásomat”. Így a rossz álom után először magamban tisztáztam a „kedves néni” iránti érzéseimet. Rájöttem, hogy a kedvessége mögött nagy adag agressziót érzek, és ez nagyon zavar. De ez az én problémám, nekem kell megoldani. Elhatároztam, hogy az addig nem tudatosított belső konfliktusom terhét leveszem a gyerekemről. Az ölembe vettem, és egy nagyon meleg hangulatú együttlétben átalakítottam az álmát. Úgy meséltem el neki, hogy jó legyen a vége. Meghatódva figyeltem, hogyan oldódik a félelme. Nem sokkal később boldogan fedeztem fel, hogy pontosan azt tettem ösztönösen, amit a szakember is javasol hasonló esetekben.

„A gyerek csak tünethordozó, rajta csapódnak le a családi problémák.”

Éjjeli rémek nyomában

„Kutatások tanúsága szerint már a magzat is álmodik az anyaméhben – mondja Tar Ildikó álomszimbológus, az Álmaink tükrében című könyv szerzője. – Valamiért nekünk, embereknek aludnunk és álmodnunk is kell. Így vagyunk kitalálva: ez olyan erős szükségletünk, hogy ha valakit nem hagynak aludni, az néhány nap elteltével ébren kezd el képeket látni, hangokat hallani.”
Álmodni egészséges. A lélek ebben a folyamatban emészti meg a nappal történt eseményeket, a sok-sok érzelmi benyomást. Vannak kultúrák, amelyekben az éjszaka látott képeket a lélek bölcs üzenetének tekintik, és mindennap megtisztelő figyelemmel mesélik és hallgatják őket.
„A gyerekek kimutathatóan gyakrabban álmodnak rémeset, mint a felnőttek – folytatja a szakember. – Nagyon érzékenyen reagálnak az őket körülvevő környezet érzelmi-hangulati hullámzására. Öt-hat éves korukig azt élik meg és érzik át, amit az anyuka. Úgy is szoktuk mondani, hogy a kicsi csak tünethordozó, azaz rajta csapódnak le és ki a családi problémák. Egy nagyon ritkán megjelenő rossz álom azon kívül, hogy ijedtséget okoz, nem jelent komoly gondot. De ha gyakoriak gyerekeink rémálmai, akkor először végezzünk önvizsgálatot!”

Természetesen minden esetben egyedi a félelmetes képek megfejtésének és oldásának az útja. Előfordulhat az is, hogy nem a családi problémák csapódnak le itt, hanem például az új óvó néni vagy tanító néni okoz szorongást. Mire felnövünk, már többé-kevésbé beleszokunk ebbe a világba, amiben élünk, de a gyerekek számára még idegen terep a földi lét. Attól is megijedhetnek, amitől mi már nem.
„Az éntudat megjelenésével is megszaporodhatnak a rémálmok – mondja Tar Ildikó. – Ez az az időszak, amikor a kicsi a tükörképére már nem azt mondja, hogy baba, illetve Petike vagy Borika, hanem kimondja a szót: én. Ha pedig »én vagyok«, akkor ijesztő, hogy egyszer csak nem lehetek. Érthető módon félteni kezdi önmagát. Rémeket szülhet a túl rideg, korlátozó, de ennek ellentéte, a magára hagyó, a szabad szellemű nevelés is. Rugalmas, emberséges szabályokra van szükség, hiszen a gyerek még nem képes felállítani azokat. Ha a szülő nem határozza meg számára a korlátokat, vagy túl sok a tiltás, akkor szorongani fog, és ez is megjelenik szimbolikus álomképek formájában. A legjobb tehát a középút: a kedves következetesség, amit a szülő a saját életében is alkalmaz. Hiszen az igazi nevelő erő maga a példa.
A szocializáció folyamata során a gyerekeknek el kell fojtaniuk eredeti agresszív késztetéseiket, hogy jól viselkedő, civilizált lényekké váljanak. Csakhogy ezek az ösztönenergiák túl erősek, így a sok ki nem élt agresszió éjszaka, rémek képében támad. Fontos, hogy komolyan vegyük ezeket a szörnyűségeket, és segítsünk feloldani őket, hiszen a kicsik szenvednek, félnek tőlük. Még ha nem is értjük mindig pontosan az álmok szimbolikus nyelvét, álljunk érzelmileg a gyerek mellett, akkor megnyugszik, és eltűnnek a rossz álmai.”

Gonosz robot és piros szörny

Így tett Laura is, aki szerető figyelemmel ráérzett, mivel segíthet kisfiának. „Hétéves volt Máté, mikor éjszakánként rendszeresen felriadt, felsírt – meséli. – Alig tudott magához térni a rossz álomból. Tudtam, hogy érzékeny gyerek, ráadásul amikor az iskolát kezdte, akkor született a legkisebb testvére is. Azt gondoltam, ez épp elég változás ahhoz, hogy megzavarja a nyugalmát.” Laurának gyerekkorában hasonló esetben azt mondták a szülei, hogy ez csak egy rossz álom. Mivel számára ez nem volt segítség, elhatározta, hogy ő nem így fog reagálni Máté problémájára. Hiszen az álombéli szörny a gyerek számára nagyon is valóságos.
„A fiamat egy nagy robot üldözte egy havas hegyen. Hógolyóval vette célba, ami egyre csak nőtt és nőtt, szinte már lavina lett belőle. Máté pedig menekült, nehogy elsöpörje. Ebből a visszatérő álomból rendszeresen zokogva ébredt. A barátjával akkoriban játszottak egy robotos játékot, gondolom, hogy ez a figura ebből születhetett. Láttam rajta, hogy nagyon szenved, de tanácstalan voltam, hogyan segítsek, nem volt jó minta előttem. Persze megöleltem, mikor éjjel sírva felébredt, de ez nem volt elég a rossz álom elűzéséhez.”
Laurának végül egy váratlan ötlet adta a megoldást. „Megkérdeztem a fiamat, hogy ki tudott volna neki segíteni, ha ebben a rossz álomban ott van vele. Azt felelte, hogy egy fekete-fehér kiscica. Elkezdett mesélni róla: anya, most éppen hozzád bújt – mondta, és én ebben a partnere voltam, én is »láttam « a cicáját. Attól kezdve sokáig vele volt ez a képzeletbeli kis állat. Aztán egyszer csak eltűnt, már nem volt többé szüksége rá. És szerencsére a rossz álom sem tért vissza.”
De nem mindig van olyan szerencsénk, hogy ösztönösen ráérezzünk a jó megoldásra: a rémek néha nagyon kitartóak. A hétéves Bencének egy piros szörnye van. „Ő nevezte el így – meséli Móni, az anyukája. – Érdekes, hogy ez csak a pesti lakásunkban jön elő, a vidéki otthonunkban nem lakik velünk. De amikor a fővárosban vagyunk, szinte minden éjjel sírva-reszketve ébred, aminek az a vége, hogy a mi ágyunkban köt ki. Egy kis éjjeli lámpa ugyan segít, megnyugtatja, sajnos azonban nem old meg mindent. A fiam magától kitalálta, hogyan tudja elűzni: azt mondta, ruhákat kell dobni rá, és akkor eltűnik. De ettől függetlenül még felébred, és rendszeresen átjön hozzánk.
Tudom, hogy gondom van a gyerekeim elengedésével: mikor Bence, a legkisebb fiam éjszaka mellém bújik, megnyugszom, hogy a közelemben van. A társamnak pedig, akinek kisebb az igénye a testi közelségre, mint nekem, szintén kapóra jön, hogy a kicsi köztünk van, és így nincs lehetőségünk a házaséletre. De azt is tudom, hogy ez nem jó megoldás, mert a saját problémáinkat nekünk kell elrendeznünk.”

„Ha gyakoriak gyermekünk rémálmai, végezzünk önvizsgálatot.”

Sárkány ellen sárkányfű

„Ha azt látjuk, hogy a gyerekünk hosszabb időn át erősen szorong, sok a rémálma, hirtelen nagyon megváltozik a viselkedése, az iskolai teljesítménye romlik, és a családi megbeszélések, a figyelem, a szeretet sem segítenek, ne habozzunk egy jó terapeutát keresni – javasolja Tar Ildikó. – Az adott gyerek és a probléma döntik el, milyen terápiára van szükség. Például különböző játékokat adnak neki, és megfigyelik, hogyan viselkedik. Vagy rajzoltatják: az elkészült képek pedig felfedik, láthatóvá teszik a lélekben rejtetten lakozó félelmeket, azok okait. A kezelés során a szakember végig kapcsolatot tart, konzultál a szülőkkel, mert csak akkor érhetünk el sikert, ha a család együttműködő.”