Illúzió, hogy “gömbölyödik” a modellszakma

Izraelben törvényi eszközökkel akarják felvenni a harcot az étkezési zavarokkal szemben. Olyan jogszabályt fogadtak el, amely „kitiltja” a kórosan sovány nőket a divatszakmából. A modelleknek minden fotózás előtt egy három hónapnál nem régebbi egészségügyi igazolást kell bemutatniuk arról, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szabványa szerint nem alultápláltak.

A szervezet a magasság és a testsúly aránya alapján meghatározott testtömegindex (BMI) 18,5 alatti értékét minősíti így. Vagyis egy 175 centi magas nőnek minimum
57 kilót kell nyomnia, 180 cm esetében pedig már a minimum 60 kiló az elvárás. A törvény előírja azt is,
hogy ha a felhasznált fényképeket úgy módosítják, hogy rajtuk látható modellek vékonyabbnak tűnjenek, azt fel kell tüntetni a hirdetéseken.

Ez az első alkalom, hogy egy kormányzat jogi eszközökkel lép fel a divatiparral szemben, amelyet az étkezési zavarok terjedésének elősegítésével vádolnak az extrém soványság idealizálása miatt.
A jogszabály keresztülvitelében nagy szerepe volt Adi Barkannak, Izrael egyik legnevesebb ügynökének, aki felidézte: a divatszakmában eltöltött 30 év alatt azt tapasztalta, hogy a modellek egyre soványabbak és betegesebbek lettek. „Úgy tűnnek, mintha már nem is élnének” – mondta.

Vékonyan is egészségesen?

Modellek egy sora viszont azonnal háborogni kezdett mondván, nem igazságos a BMI alapján megítélni az állapotukat, hisz ők jól érzik magukat így: ilyen az alkatuk. Az étkezési zavarokkal foglalkozó amerikai David Herzog szerint sem helyes ez a fajta megkülönböztetés, mivel – hangsúlyozza – az ember súlya folyamatosan változik.

Az izraeli szabályzat annyiból különleges, hogy nem a kifutókra vonatkozik: alultáplált kifutós modelleket elvileg évek óta nem lehet sehol alkalmazni. 2006 óta tilos (szintén elvileg) a madridi divathéten kórosan sovány modelleket felkérni, 2008-ban pedig a franciák is besokalltak. Barcelonában és Londonban is próbálkoztak korábban ugyanezzel a szabállyal, ám a divatvilág „bojkottja” miatt visszakozniuk kellett. A legnevesebb helyi divatcégek ugyanis inkább elhagyták ezeket a városokat, és máshol tartották bemutatóikat, mert nem voltak hajlandók topmodelljeiket kihagyni, akik hírnevébe ügynökségeik hosszú évek óta energiát és pénzt fektettek.

Tévhit, hogy koplalnak

Szakértők szenvedélyek és testsúlykontroll szakértő Kérdezd szakértőnket! Több szakértő

„Ha ezt a 18,5-ös számot bárki is komolyan venné, gyakorlatilag egyetlen vezető topmodell sem dolgozhatna” – mondja Pethő Bálint, a szinte kizárólag a legnagyobb külföldi ügynökségekkel és divatcégekkel dolgozó magyar cég, a VM MODEL ügynökség vezetője. „A szakmában csípő- és derékméretet néznek, a kiló ugyanis nagyon keveset mond, a csontok vastagsága például adottság, ahogy egy izmosabb lány is többet nyom a mérlegen.”

Pethő Bálint azt mondja, náluk is vannak határok:
„Legalább 173-174 és maximum 182 centiméter az elfogadható magasság, a csípőméret pedig 86 és 92 centi között mozoghat magasságtól függően, derékban pedig a 60-61 centiméter az elfogadható. Ez nem csupán esztétika kérdése, a divatcégek ugyanis erre a méretre gyártják a kollekciókat. Ha olyan lányt ajánlunk, akinek méretei akár egy centiméterrel is »kilógnak«, tényleg rendkívülinek kell lennie ahhoz, hogy elfogadják a divatházak és mehessen a show-kra. Ahhoz, hogy ezt tartsák, egyrészt fontos a genetika, és nagyon szigorú életmódot kell, hogy éljenek – mondja Pethő Bálint. – Tévhit, hogy a lányok tömhetik magukat csokival, pizzával. A manökenek legfeljebb 1-2 százalékának van olyan adottsága, hogy bármit és bármennyit ehet, nem hízik. Úgyhogy a többség sok zöldséget, gyümölcsöt, gabonafélét eszik.

Annak, aki hízékonyabb, vagy képtelen erre a szigorú étrendre, nem szabad ezt a szakmát választania, mert az valóban önsanyargatáshoz, az egészségre káros szokásokhoz vezethet” – mondja az ügynökség vezetője, aki találkozott már olyan lányokkal, akik egészségtelen módszerekkel akarták tartani testsúlyukat. „Ha egy lány hánytatja magát vagy betegesen koplal, az visszaüt: előbb-utóbb kiesik a szakmából. Ha észrevesszük, hogy valamelyik lány méretei hetente változnak, mindig leülünk vele is, a szüleivel is, hogy megbeszéljük az okokat. Itt csak egészséges testtel és lélekkel tudnak talpon maradni. Vannak persze olyan ügynökségek, ahol ezt nem veszik figyelembe és belekényszerítik a lányokat az önkínzásba, de a profik nem így csinálják.”