Hatéves korunkig eldől a sorsunk?

Berne a vizsgálatai során ráébredt arra, hogy az emberek képesek gyökeresen megváltozni beszéd közben. Átalakul a mimikájuk, a szóhasználatuk és a testtartásuk is. Korai kutatási szakaszában egy sikeres ügyvéd páciense ezt mondta neki a terápia alatt: „Nem is vagyok én ügyvéd. Kicsi fiú vagyok.” A férfi a kezelésen nem csupán kisgyereknek érezte magát, de úgy is viselkedett. Berne-t egyre jobban izgatni kezdte a két létállapot, amelyekhez beszélgetéseik alkalmával csatlakozott egy harmadik is – ez volt a „szülői hang”. Később ezeket énállapotoknak nevezte el, ugyanis arra jutott, hogy mindhárom (a Gyermek, a Felnőtt és a Szülő) jelen van az emberekben. Ez a felismerés segítette hozzá ahhoz, hogy megalkossa a tranzakcióanalízis elméletét.

Ki szól belőled?
Tranzakciónak lényegében két ember kapcsolatba lépését nevezzük. Ha valaki beszédbe elegyedik, akkor a három énállapot valamelyikét használja, de mint az előbbiekből kiderült, mindhárommal is találkozhatunk egyetlen beszélgetés alatt. „Az énállapotokat úgy kell elképzelnünk, mintha a fejünkben három különböző hang beszélne – mondja Rosta Teodóra tranzakcióanalitikus. – Az első hang a gyermeki, amely a legkorábban kialakuló része a személyiségünknek. Elsősorban élmények, érzések, gyermekkori tapasztalatok és emlékek tárháza. A szülői hanghoz kapcsolódó énállapot serdülőkorban fejlődik legintenzívebben. Szabályokat, értékeket és szüleinktől elsajátított mintákat tartalmaz. Ha ez lép működésbe, úgy viselkedhetünk, ahogyan a szüleink tették. A harmadik, a felnőtt énállapot feladata az egyensúlyteremtés, harmóniát biztosítani a személyiségben a gyermeki és a szülői énállapot között. Szervezettség és alkalmazkodóképesség jellemzi. Íme, néhány példa a működésükre: gyermekiben vagyunk, amikor izgatottan kicsomagoljuk az ajándékunkat, szülőiben, ha rápirítunk munkahelyünkön a beosztottunkra, és a felnőttbe kerülünk, amikor hivatalos ügyeinket intézzük. Mindegyik énállapotunkra szükség van, de nem mindegy, hogy mikor és milyen helyzetben aktiválódnak. Ez a modell könnyen érthető, talán ennek is köszönhető a tranzakcióanalízis sikeressége.”

Figyelj rám, kérlek!
Az ember társas lény, életben maradásához külső ingerekre, a tranzakcióanalitikus szóhasználat szerint „sztrókokra” (érintésekre) van szüksége. Berne a simogatás, azaz a sztrók fogalmát nem a szó köznapi értelmében használja, hanem a másik emberrel való foglalkozást, a másik jelenlétének nyugtázását érti alatta. A sztrókok alapvetően szükségesek az életünkhöz, legyenek akár negatívak (elmarasztaló kritika, szidás), akár pozitívak (bók, elismerés), mivel ezzel nyugtázza környezetünk, hogy létezünk. Ahogy egy gyermek nő, a fizikai érintés iránti éhsége átalakul a figyelem iránti igénnyé. Legyen ez a törődés pozitív vagy negatív, általa megerősítést kap arról, hogy létezik. A pozitív sztrókok azt az érzetet keltik, hogy a személye elfogadást nyert, segítik a „rendben vagyok” tudatállapot elérését. A negatív sztrókok, mint a pofon vagy a gúnyolódás viszont a „nem vagyok oké” érzést hívják elő. Az emberek többsége pozitívsztrók-éhségben szenved, és sok energiát fordít arra, hogy ezt az érzést csillapítsa. Aki már gyermekkorában sem kapott dicséretet és törődést, felnőttként sem fogja méltónak érezni magát erre. Ezeket a rossz berögződéseket tárja fel és írja felül a tranzakcióanalízis.

Szülői üzenetek
„Az egyén sorsát sokkal inkább a gyermekkori, mintsem a felnőttkori döntések határozzák meg” – írja Sorskönyv című művében Berne. Szerinte mindannyiunkat valami belső kényszer hajt arra, hogy elérjük „végső nyereségünket”, amely akár lehet egy válás, az alkoholizmus vagy egy autóbaleset is. A módszer atyja arra a következtetésre jutott, hogy ezeket a végkifejleteket a kliensek már hatéves koruk előtt eltervezték. A nyerteseket általában nem foglalkoztatja, hogyan jutottak idáig, ám az önmagukra vesztesként tekintőknek fontos felismerniük, milyen szabályszerűségek irányítják az életüket. Sorskönyvünk nem tudatos terv. Akár egy színpadi előadáshoz is hasonlíthatjuk, amelyet úgy érzünk, muszáj eljátszanunk. „Berne szerint a szüleinktől különböző üzeneteket kapunk. Ezek egy része arra vonatkozik, hogyan kell élnünk a világban, hogy sikeresen alkalmazkodjunk – mondja Rosta Teodóra. – Ezek az úgynevezett driverek, amelyek szabályokként jelennek meg a gyerekek számára (például: »Egy erős fiú nem sír!« – mondja az anyuka a kisfiának, amellyel a »Légy erős« drivert adja tovább). Mi pedig – hogy büszkék legyenek ránk – ennek megfelelően fogunk viselkedni, és így értelmezzük önmagunkat és a világot. A sorskönyvi üzenetek közé tartoznak, és súlyosabb problémákat okoznak az úgynevezett gátló parancsok. Ezek nehezebben felismerhetők, és gyakran generációról generációra szállnak, megakadályozva bennünket abban, hogy harmonikus életet éljünk. A fent említett driverekhez sorskönyvi hiedelmek kapcsolódnak. Mindennapjaink és kultúránk fontos drivere a »Légy tökéletes!«. A mögötte meghúzódó hiedelem, hogy csak akkor fogadnak el, ha én magam és minden, amit csinálok, hiba nélküli. Akinél ez a hiedelem aktív, élete minden területét igyekszik tudatosan irányítani – akár gigászi küzdelmek árán is. Szintén gyakori hiedelem, hogy saját szükségleteink elé kell helyeznünk mások igényeit, ahogy azt a »Szerezz örömet!« driverrel megtanultuk. Például a kisbabáját gondozó, örökké fáradt és feszült édesanya viselkedése mögött is meghúzódhat ez a sorskönyvi üzenet.”

Írd át a sorskönyved!
„A tranzakcióanalízist elsősorban kapcsolati problémák megértésére használták, de családi játszmafolyamatok, párkapcsolati gondok feltérképezésére, javítására is kitűnő eszköz – sorolja szakértőnk. – Ha az események mindig ugyanoda torkollnak az életünkben, például hasonló okok miatt futnak zátonyra a párkapcsolataink, az tudattalan programjainknak köszönhető, vagyis a sorskönyvünk irányított minket. A tranzakcióanalízis ráirányítja a figyelmünket a viselkedésünkben megjelenő rejtett üzenetekre, és segít abban, hogy tudatosabban éljünk. Rávilágít arra: »Megteheted azt, amire a szüleid vagy mások azt mondták, hogy rossz«, vagyis megszabadulhatsz saját rossz forgatókönyvedtől. A módszer során feltárjuk az egyén sorskönyvét, megnézzük, milyen parancsokat és engedélyeket kapott gyerekkorában, majd közösen határozzuk meg, mit szeretnénk elérni. Megnézzük, milyen folyamatok járultak hozzá nehézségeinek kialakulásához. Ezek megértése után átdolgozhatjuk a sorskönyvi hiedelmeket, a folyamatot engedélyekkel segítjük. A kliensek olykor házi feladatokat is kapnak, például akinek a kérések visszautasítása jelent problémát, az azt gyakorolja a mindennapokban, hogyan kell nemet mondani másoknak – mondja Rosta Teodóra. – A tanulásnak soha nincs vége, az önismereti folyamat nem zárul le, hiszen ahogy személyiségünk változik, újabb és újabb szerepekkel és kihívásokkal találkozunk.”

Hasznos olvasmányok:
• Eric Berne: Sorskönyv (Háttér Kiadó)
• Thomas Harris: Oké vagyok, oké vagy (Édesvíz Kiadó)

Ahol segítséget kaphatsz:
• www.hata.hu
• www.tranzakcioanalizis.lap.hu
• www.pszichoterapeuta.com

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:

• Boldogság, gyere haza!
  
• Hogyan legyünk optimisták?
  
• Ledöntjük a szextabukat! Interjú Lux Elvirával és Mester Dórával
  
• Egy nap a pszichiátrián
  
• Megnevelhetünk egy férfit?

  Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!