A szülésről őszintén – Csodálatos élmény vagy komoly trauma?

„Valami nagy baj van a babával, várjanak kinn, kérem!” – mondta az ultrahangos orvos a 25 éves Paulányi Violának, aki négy hónapos terhes volt. Az első gyerek, az első szerelem. Egészen addig minden tökéletes volt, ám egy pillanat alatt rémálommá változott. „Két és fél órán át vártunk kinn a folyosón, és ez idő alatt senki nem jött oda hozzánk, hogy beszámoljon róla, mi történt. Amikor végre behívtak, elmondták, hogy a baba életképtelen, és valószínű, hogy az én életemet is veszélyezteti, ha nem szülöm meg azonnal. Függönyökkel elválasztott, régi típusú kórteremben vajúdtam, a mellettem lévő ágyakon sorra születtek a babák, hallottam, ahogy gratulálnak az anyukáknak: kisfiú, kislány… Én ugyanazt a fájdalmat éreztem, csak épp életet nem adtam. A fiam halva született. Megkérdezték, hogy meg akarom-e nézni. Persze hogy akartam. Olyan pici volt, hogy elfért a tenyeremben. De én gyönyörűnek láttam. Márknak neveztem el. Ahogy üres lett a méhem, úgy éreztem, hogy kiürült az életem is. Elhatároztam, hogy soha többet nem szülök gyereket, mert ezt a veszteséget képtelen vagyok újra elviselni.”

„Violának nem szülés utáni depressziója, hanem komolyabb problémája alakult ki, amit úgy hívnak: poszttraumás stressz. ”

Ám az anyai ösztöne erősebb volt. Amikor újra várandós lett, Viola azt hitte, hogy most már minden rendben lesz. De nem számolt azzal, hogy a lélek lassabban gyógyul, mint a test. Rémálmok gyötörték, állandó rettegésben élt, és minden vizsgálat előtt pánikroham tört rá, annyira félt attól, hogy valami rosszat fog hallani. Bár minden lelete tökéletes volt, mivel veszélyeztetett terhesnek számított, orvosa a császármetszés mellett döntött, hogy csökkentse a kockázatot. Violának nem szülés utáni depressziója, hanem komolyabb problémája alakult ki, amit úgy hívnak: poszttraumás stressz. Ezt az állapotot általában háborúk vagy nagyobb katasztrófák túlélőinél szokták diagnosztizálni, de úgy tűnik, egyre több nő is szenved tőle a szülés után.
Közel harmaduk „rettenetes, ijesztő” élményként jellemzi gyermeke születését. Ők azok, akik a szülőszobán rettegtek az életükért vagy a gyermekükéért, és akiknek a mindennapjait ez az emlék határozza meg, akár még évekkel később is.

Amikor visszatér az emlék
A szülés utáni poszttraumás stressz hasonlónak tűnik a szülés utáni depresszióhoz, ám a kettő között meghatározó különbség van. „Az utóbbit hangulati nyomottság, bűntudat, önvád, alvászavar, csökkenő étvágy jellemzi. Súlyosabb esetekben felmerül az anyában a félelem, hogy esetleg bántani fogja a kisbabáját, vagy megszállottan aggódni kezd a kicsi egészségéért – magyarázza Sződy Judit, a Padlás Konzultációs Műhely pszichológusa. – A poszttraumás stressz betegség ettől élesen eltér. Ilyenkor az anyák rémálmoktól és gondolatbetörésektől szenvednek. Ennek során a fejükben újra és újra lejátszódik a szülés, villanásszerűen, mint egy filmben, visszatér egy teljesen más tevékenység közben is, és ettől az anya olyan súlyos állapotba kerül, hogy képtelen a babával foglalkozni, kötődést kialakítani vele. Az is megtörténhet,hogy nem azonnal a szülés után jelentkeznek a tünetek – egy újabb terhesség vagy stresszes élethelyzet (a munkahely elvesztése) is felidézheti a traumát.”

Szerető közegben kisebb a veszély
Mivel a szülés utáni poszttraumás stressz betegséget csak nemrégiben írták le, még nincsenek pontos adatok, hogy hány nő szenved benne, de úgy tűnik, hogy az esetek száma folyamatosan nő. Ez nem meglepő, hiszen egyre nagyobb a nőkre nehezedő nyomás a szüléssel kapcsolatban. A babák súlya növekedett az anyák táplálkozása és a vitaminok következtében, így gyakoribb, hogy a szülés komplikációkkal jár. Emellett a nők testsúlya és életkora is emelkedett, ezek a kockázati tényezők pedig mind növelik a problémás esetek számát. Ám ennél is komolyabb gond, hogy egyre nagyobb az elvárásunk a szüléssel kapcsolatban. Az újságok szinte kizárólag szép és harmonikus történetekről írnak, és ma már természetes, hogy egy nő könnyen, gyorsan és különleges élményekkel gazdagodva adjon életet. Ehhez képest azonban az átlagos tapasztalat nagyon más. A fájdalom, a kiszolgáltatottság és az érzés, hogy a test milyen erős, intenzív munkára képes, jó néhány nőt sokkol. „Akik kevés támogatást kapnak környezetüktől szülés közben és után, nagyobb eséllyel élik meg traumaként ezt az élményt, így az orvosok és szülésznők szerepe óriási – állítja Juhász Viktória, a TV2 9 hónap című műsorának szerkesztő-műsorvezetője, aki maga is megtapasztalta már ezt a védtelen állapotot. – A baba és az anya kockázatos, szorongással teli közös élménye a szülés, és riasztóvá válhat, ha egy sürgősségi császármetszés vagy vákuumos szülésbefejezés során kicsúszik az irányítás a kismama kezéből, és nem kontrollálhatja többé a saját testét, az eseményeket. Ha azonban ilyenkor megfelelően tájékoztatják, akkor ezek a negatív hatások eltörpülnek. Ezért érdemes olyan kórházat, orvost, szülésznőt választani, ahol és akikkel biztonságban érzi magát az anyuka.”

Évtizedeken át rombolhat
A nyomasztó élmény végigkísérheti a mama életét, és az újszülött sorsát is meghatározhatja. „Az anya ugyanis rossz lelkiállapotban nem tud ráhangolódni a baba jelzéseire, bezárkózik a saját világába, és a viselkedése kiszámíthatatlan lesz – magyarázza Sződy Judit pszichológus. – A kicsi így nem kap megfelelő válaszokat az igényeire, nyűgössé, síróssá válik, ettől pedig fokozódik az anya kudarcélménye. Ráadásul a poszttraumás stressz betegség az élet minden területét érinti. Ha a nő rettegni kezd az újabb gyerek vállalásától, elkezdheti visszautasítani a szexet, és tönkremehet a házassága. Ha mégis teherbe esik, nagy a veszélye annak, hogy elvetél. Vannak nők, akik a rettegés miatt köttetik el a petevezetéküket, vagy ha állapotosak lesznek, ragaszkodnak a császármetszéshez. És az élmény nehezen fakul, hiszen minden évfordulója nagy ünnep – a gyerek szülinapja. De felidézheti a traumát egy nőgyógyászati látogatás vagy egy kórházi kezelés is, pánikrohamot, rémálmokat kiváltva” – fűzi hozzá a szakértő.

Hogyan lehet feldolgozni a traumát?
Már az a gyógyulás útjára terelheti az anyát, ha csatlakozik egy baba-mama csoporthoz, ahol elmesélheti szülése történetét és meghallgathatja mások traumáját. A támogató, megértő közegben történő felidézés segít az agynak, hogy feldolgozza és a helyére tegye a történteket, értelmet adjon nekik. Ám ha a tünetek már régóta megvannak, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, a leghatékonyabb ebben az esetben a kognitív viselkedés- vagy a csoportterápia. Mert van segítség, és a szülés tényleg igazi csoda, még akkor is, ha nem mindegyik végződik álomszerűen.

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:

• Boldogság, gyere haza!
  
•  Hogyan legyünk optimisták?
  
• Ledöntjük a szextabukat! Interjú Lux Elvirával és Mester Dórával
  
• Egy nap a pszichiátrián 
• Megnevelhetünk egy férfit?

  Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!