Bármit elérhetünk, ha hittel programozzuk

A napokban kommenteltem egy igen érdekes hírt, miszerint a DNS szavakkal programozható. Több ismerősömmel folytattam azóta ebben a témában eszmecserét, és szinte mindegyiküknél azt tapasztaltam, hogy mintha elkerülte volna a figyelmüket a kommentemben levő következő idézet: „A spirituális és ezoterikus mesterek már évezredekkel ezelőtt tudták azt, hogy az emberi test beszéddel: szóval és gondolattal programozható. Most tudományosan is megmagyarázták és bebizonyították ezt a dolgot. Természetesen a megfelelő frekvenciát kell alkalmazni. Éppen ezért nem mindenki sikeres, és nem tud ugyanolyan mértékű sikereket elérni minden egyes alkalommal” – írja a cikk, vagyis az illetőnek a megfelelő rezgésen, spirituális fejlettségi szinten kell lennie.

„Az embernek dolgoznia kell belső folyamataival, hogy bizonyos spirituális érettséget érhessen el ahhoz, hogy direkt és tudatos kommunikációt hozhasson létre a DNS-sel.” Ez azt jelenti, hogy nyitottnak is kell lennie hozzá. Az üres szavak nem hatnak, csakis a valódi hittel teliek. És ahogy a cikkben is írják: „Mindenki saját belső forradalmát kell hogy végrehajtsa.”

Amikor a Megasztár első három szériájában zsűriztem, döbbentem szembesültem azzal, hogy a több ezer jelentkező tetemes százaléka abszolút alkalmatlan az énekes-előadóművészi pályára. Megdöbbentett az önismeret ilyen nagyfokú hiánya. (Épp akkor tanultam pszichológia szakon az identitászavarokat, ezt úgy hívják, hogy „self discrepancia”. Ez azt jelenti, hogy a vágyott, áhított, elképzelt én és a valós én között egy szakadék tátong.) Bizony, eszembe jutott a népszerű Titok című könyv alaptanítása: bármit lehet, megvalósulhat, hogyha akarjuk, és ezt hittel programozzuk. Akkor ők nem akarták eléggé? Vagy nem tettek érte eleget? Vagy mi van?

A kérdés számomra az, hogy vajon ez az akarat megegyezik-e a lélek akaratával, szándékával, vagy csupán az ego szintjéről jön? Lehet, hogy azt hiszi az illető, hogy ezt akarja, de ez csupán egy illúzió, egy önbecsapás, aminek az eredete lehet egyfajta kompenzálás is. Nem véletlenül írja a cikk, hogy „az illetőnek a megfelelő rezgésen, spirituális fejlettségi szinten kell lennie, hogy direkt és tudatos kommunikációt hozhasson létre a DNS-sel”. Viszont ha már erre a szintre eljutott az ember, valahogy a gyermeteg ábrándok is leolvadnak róla, sőt, az akarás helyét is átveszi valami más. A saját feladat, avagy szolgálat felismerésének és ebből fakadóan mindezek megvalósításának az igénye.

Izgalmas és összetett ez az akarni-nem akarni kérdés! Merthogy van, amikor csak úgy jönnek össze a dolgok, ha akarjuk is. Viszont ha túlzottan, már-már görcsösen akarjuk, akkor meg nem jön össze. (Ezt hívja a pszichológia „hiperszándéknak”, ami abszolút blokkolja az elérni kívánt eredményt.) Vagy lehet lazán akarni? Ez olyan, mintha ellentmondás lenne. Pedig nem az. Csupán arról van szó, hogy a kitűzött cél megvágyásától-meglátásától a megvalósításáig igen sok stáción megyünk keresztül. De az első legfontosabb kérdés, hogy valóban, lelkünk mélyéből akarjuk-e azt a valamit, és ha igen, akkor mi a motivációnk? Mért akarjuk? Mit akarunk valójában ezzel elérni? És innentől beszélhetünk direkt és tudatos kommunikációról. Úgyhogy ezúton kívánok éber célkitűzéseket és sok-sok erőt, kitartást a megvalósításukhoz, úgy a fizikai, az érzelmi, mint a szellemi szinten, szavak és tettek által egyaránt!