Miért nem akar a férfi szexelni?

A férfiak nyilván nem a fejfájással jönnek, meg a frontokkal. Más ürügyek akadnak: túlóra, stressz, esti netezés, fontos utalások a bankszámlára. A lényeg persze ugyanaz, elmarad az együttlét. A nők nem gyártanak viccet a témára, legtöbbször még megjegyzéseket se mernek tenni. Várnak, kivárnak. De mi történik, ha állandósul a helyzet? És mi lehet a hárítás mögött? Kevés férfi meri bevallani, ha gondok vannak a szex körül. Inkább szőnyeg alá söprik a témát és úgy tesznek, mintha nem is értenék, miért elégedetlenkedik a nő. Szexológusról hallani sem akarnak. A problémát a nők általában egymás között tárgyalják meg. Most is ők mesélnek.

Apukám, gyere!
„Közös döntés volt, hogy belevágjunk a családalapításba. És minden ment is, mint a karikacsapás, előbb egy kislány született, aztán egy kisfiú – meséli a 37 éves Juli. – Mire felocsúdtunk, már négyen voltunk, a lakás tele gyerekjátékkal. Természetes volt, hogy a terhesség alatt szinte mindent együtt csinálunk. Közös ultrahang, szülésre felkészítő tanfolyam, még azon is elviccelődtünk, hogy a párom szimpátiahízásba kezdett, ahogy rám is kúszni kezdtek a kilók. A szülésre is bejött, pedig én mondtam, csak akkor legyen mellettem, ha tényleg akarja. De ő akarta. Azt mondta, hogy nagy élmény volt, és a világért ki nem hagyta volna. Aztán jöttek a kisbabás évek, az éjszakai ébredések, oltások, babakocsis séták. Ahogy épp kikeveredtünk a csecsemőkorszakból, újra terhes lettem, és kezdődött minden elölről. Bedaráltak ezek az évek minket, de azt hiszem, ezzel minden hasonszőrű pár van. Úgy gondoltam, ha kijövünk ebből a műszakból, újra visszaállunk a régi kerékvágásba, azaz újra rendesen szexelni fogunk. De hiába tért vissza nálam a vágy, a férjem passzív lett. Szívesebben felkel a gyerekhez, ha felsír álmában, mint hogy hozzám érjen. Inkább bevállalja a játszóterezést, csak ne kelljen kettesben maradnunk. Amikor finoman rákérdeztem, jól érzem-e, hogy kerül, nem tagadott. Úgy fogalmazott, hogy most inkább apa, mint férfi. És a témát rövidre zárva el is ment a gyerekekért az oviba. A szexnél jobban csak a beszélgetést hárítja, amivel tisztázhatnánk az érzéseinket. A terhesség idején kezdődhetett, amikor velem együtt ő is átlényegült. Talán nem volt jó ötlet őt lekispapázni, mert mi így hívtuk egymást: kispapa és kismama. Szimpátiahízás, kelengyenézegetés. Szülés után huszonnégy órás babaszolgálat, amelyből ő is keményen kivette a részét. Hogy örültem ennek, és mennyit büszkélkedtem a többi kismamának! Ők meg panaszkodtak, hogy két hét szabi után a férjük visszavonult a munkahelyére, és minden gond, feladat rájuk maradt. Fel se tűnt, mikor tértünk át az apa-anya megszólításra, mikor maradtak el végleg a kettesben töltött vacsorák. Mintha a párom levetette volna a férfi-énjét, és átment volna apába. Őt például nem zavarja, ha nem a keresztnevén hívom, hanem apának, apucinak. Már tényleg olyan, mint a saját apám. Aranyos, kedves, férfias, csak épp nem vesz nőszámba.”

Szeretkezés helyett pornó
„A komplett tévécsomag-előfizetés nagy izgalommal töltött el minket. A világ kitárult, ezerféle hírcsatorna, filmhegyek közül választhattunk, de külön csemegének a felnőttfilmek ígérkeztek. Én például még sose láttam ilyet – kezdi történetét a 28 éves Márta. – Álszent volnék, ha azt mondanám, nem izgatott az elején, amit láttam. Az is tény, hogy igencsak megdobta a szexuális életünket, de az újdonság varázsa hamar elmúlt. Susan Sontag író, filmrendező mondása vált igazzá: »Ha pornót nézek, öt percen belül szeretkezni akarok. Ha tíz percig nézem, soha többé nem akarok szeretkezni.«
Meg is mondtam a páromnak, hagyjuk az egészet. Havonta egyszer esetleg kukkantsunk bele, de ne szokjunk rá, mert örök életre elmegy a kedvem a szextől. Azt mondta, hogy igazam van, és azonnal kikapcsolta a tévét, én meg örültem, hogy ilyen könnyedén sikerült rövidre zárnom a témát. Hónapok múltán kezdett zavarni a ritka szex. A kétnapi együttlétből lett heti egy, kétheti egy, havonta egy, aztán még ez is csökkent. Sokáig nem szóltam, talán még magamnak se mertem bevallani, hogy hiányzik. Aztán óvatosan közeledni próbáltam, de nem jártam túl gyakran sikerrel. Szavak helyett inkább metakommunikáltunk. Én megsimogattam, ő felsóhajtott, hogy mennyi munkája maradt estére. Bugyiban flangáltam otthon, ő belebonyolódott egy telefonbeszélgetésbe, vagy szimplán elaludt a kanapén. Aztán egyszer felkelek éjszaka, és látom, hogy a nagyszobában megy a tévé. A párom bámulta a pornót, nagy izgalmában észre se vette, hogy ott állok az ajtóban. Na, volt nagy köhécselés, jaj, csak véletlenül kapcsoltam oda, ne szívd mellre. Többször próbáltam vele megbeszélni a történteket, de mindig másra terelte a szót. Vagy legyintett, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok egy ócska kis filmnek. Csakhogy ezek az ócska kis filmek elvették a barátom kedvét a normális szextől. Olyan ez, mint az instant kávé. Rászokott, mert gyors, egyszerű, és nincs vele macera.”

Kevés a 24 óra
„A házasságunk elején rengeteg szabadidőnk volt, és ebből igen sok jutott a szexre – mondja a 45 éves Erzsébet. – De persze másra is: jártunk moziba, színházba, vagy csak sétálgattunk a városban. Amikor megszületett a gyerekünk, megváltozott a helyzet, de a kisbabás évek után hamar újra találtunk módot a mozira, sétára, és persze a szexre is. Ma már végképp nem mondanám, hogy a gyerek bármiben gátol, hiszen teljesen önálló, örülünk, ha hajlandó velünk is tervezni egy-egy programot. Az életünk ennek ellenére egy versenyfutás az idővel, és valahogy soha nem jövünk ki a huszonnégy órából. Munka után jön a bevásárlás, amit régen elintéztünk tíz perc alatt a sarki közértben, ma azonban bemegyünk a hipermarketbe, és elcsapunk ott vagy három órát. Aztán hazamegyünk, a férjem bekapcsolja a tévét, és ott ragadunk. A képernyő előtt vacsorázunk, próbáljuk megbeszélni az aznapi eseményeket, közben a párom már régen egy másik monitort is néz, a számítógépét. Néha dolgozik, néha szörföl, vagy csak úgy elpasziánszozgat. Éjfél lesz, mire lefekszik, de hatkor már csörög az óra. Ebben a mókuskerékben az első, ami kimarad, az a szex.
Egy ideig nem érdekelt, örültem, ha azt a kis szabadidőt alvással tölthettem. Aztán hiányozni kezdett, de ha kezdeményeztem, nem vette a férjem a lapot. Nyíltan rákérdeztem, elmismásolta a választ, de a lényeg azért lejött: nem hiányzik a szeretkezés. Leszokott róla. Néha persze eszébe jut, de akkor éppen vásárolunk, vagy én netezek, esetleg megy a kedvenc sorozatom. Úgy látom, ez egy ördögi kör. Minél kevesebbet szexelünk, annál kevesebbszer gondolunk rá. Aztán egyszer végleg leszokunk róla.”

Ahol segítséget kaphatsz:
• www.szexhelp.hu  – Bedestan Pszichológiai és Szexológiai Tanácsadó
• www.szexologia.hu

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
 
A tartalomból:

• Felrobbanok a dühtől – győzd le a haragot!
  
• A férjem már nem kíván
  
• Elképzeltem, hogy meggyógyulok, és így lett
  
• „Az ördög nem a drogban rejlik” – Beszélgetés Feldmár Andrással
  
• Egy nap a detoxban – Interjú dr. Zacher Gáborral  
• Modern tudós ősi törvényekkel – Interjú Szendi Gáborral 

Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!