Soma írásai a Nők Lapja Cafén

Hogyan segíthetem a gyermekemet?

De jó, hogy most élünk! – Az öngyógyítás képessége

Ami nélkül nem múlhat el a nyár

Van bármi értelmük a művészeteknek?!

Hogyan ne sárkányosodjunk el?

Ne heréljük ki a férfiakat!

„Engedd el a problémákat!”

Hagyományos postai levél – létezik még olyan, aki ilyet küld?

Segíthetsz a másik életén, ha csak rá gondolsz?

Fiúknál menő, lányoknak ciki a sok partner?

Miért fontos, hogy ki lesz a következő pápa?  

Mi mentsük meg a férfiakat?

A messzi dél vadjai – miért Oscar-esélyes a film?

Nem fogadom meg, hogy…  

Világvége és/vagy új korszak kezdete? 

Mi az igazi ajándék az életedben?

Hogyan lehetünk energikusabbak?

„Ne sírjunk, hogy elment, örüljünk, hogy élt!”

Miért kell egoistának (is) lennünk?  

Rossz történések – hogyan kerülnek az életembe?

Hogyan legyünk még inkább otthon a világban?

“Legtöbbször az hagyja el a másikat, aki a fájdalmakat okozta”

„Metállal feszegettem az énhatáraimat”

Mi az, amit soha nem mertél megtenni, de vágysz rá?

Csak az élelmes lányoknak lesz fiújuk? 

El kell engedni az elvetetett magzatot

„Megtaláltam a kiutat a depresszióból”

Többnyire megszokhatták az olvasóim, hogy alapvetően pozitív, életigenlő dolgokról írok. Most sem teszem ezt másként, viszont úgy érzem, muszáj beszélnem/írnom azokról a feszültségekről, amiket az elmúlt napokban, hetekben folyamatosan tapasztalok a környezetemben. Két napja ezt a kérdést tette föl nekem e-mailben az egyik kedves ismerősöm: „Az elmúlt hetekben minden területen nehezítő energiákat érzek nap mint nap. Olyan, mintha egyre jobban kellene küzdeni, mi a véleményed erről? Te nem érzed hasonlóan?” Tovább a cikkre >>

Irányítsd a szexuális vágyad!

Weöres Sándor a következőket írja az Út a teljesség felé c. könyvében a vágyak idomításáról: “Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni épp oly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.” Tovább a cikkre >>>

Nőtársaim: több türelmet! Uraim: több érzelmet!

Megértem a kiéhezett nőt, akiben generációk fájdalma, elfojtottsága, rengeteg alkalmazkodása, kompromisszuma, sérülése van (Eckhardt Tolle ezt nevezi kollektív fájdalom testnek), és végre elkezdett élni és szabad lenni, rájött, hogy joga van a munkához, minőségi szexhez, szabadsághoz, tanuláshoz, és megértem a férfit is, akinek ez most így egyszerre sok, hogy kiderült, hogy egy csomó mindent a nő is meg tud csinálni, és önálló, el tudja tartani magát, már nem kiszolgáltatott – amiből a férfi annyi erőt meríthetett, és most ez is el van tőle véve. Tovább a cikkre! >>>

Szex szerelemmel, szerelem nélkül

A napokban megjelenő Tiszta szex című könyvem egyik fejezete ez, de most pluszban néhány gondolat ebből a kimeríthetetlen témából, és egy olyan, amit csak most írok le. Ez pedig az idő átértékelő képessége.Az idő mindent átírIkrek havában leszek 46 éves, 17 éves korom óta élek nemi életet. Ha a pettinget is belevesszük, több mint 30 év igen igyekvő élet tapasztalatából most azt mondom: a szex egyáltalán nem jobb szerelemből, mint anélkül. De ezt igazából gyakorta csak utólagosan látjuk meg, hiszen amikor szerelmesek vagyunk, akkor nem vagyunk normálisak. Hormonháború van átlag másfél-két évig. Tovább a cikkre >>>

„Nem úgy szeretett az anyám, ahogy kellett volna!”

Mindaddig, amíg azt hisszük, hogy nekünk kell megmondani a szülőnek, mit hogyan tegyen vagy kellett volna tennie, valójában a szüleink anyja vagy apja vagyunk, amivel erősen hátráltatjuk a saját szülővé válásunkat, illetve a harmonikus párkapcsolatra való alkalmasságunkat. Amíg haragszunk a szüleinkre, addig nem vagyunk a helyünkön, a saját életünket bonyolítjuk, nehezítjük. Rajtuk keresztül léptünk be az életbe, az irántuk való harag nem más, mint önmagunk, a saját sorsunk iránti harag. Tovább a cikkre >>>

Eljött a belső forradalom ideje

Szabadság, egyenlőség, testvériség: ezek voltak az 1848–49-es forradalom, szabadságharc jelszavai. Hogy abban a történelmi időben ez mi mindent jelentett, tudhatjuk, tanultuk. De mi mindent üzenhet ez a ma átlagemberének, aki éli az életét, dolgozik, szeret, örül, fáj, küzd, gondolkodik, érez? Mit jelenthet az, hogy egyenlőség? Közel száz családállítást megélve, akaratlanul is megtapasztalhattam, mennyire szorosan össze vagyunk egymással kötve, és mennyire hatunk egymásra. Nyilván legerősebben a család, de ugyanígy a nemzet, lakó- és munkahelyi közösségek, sőt tágabb értelemben maga az emberiség. Tovább a cikkre >>>

Börtönben voltam!

Február 23-án csütörtökön a Maglódi úti börtönben, azaz a „Gyűjtőben” volt az előadásom, amit közel száz olyan fegyencnek tartottam, akik több, mint öt évet kaptak. Heteken át készültem rá, és újra és újra az a kérdés merült föl bennem, mit adhatok én másfél óra alatt ezeknek az embereknek, ami segít rajtuk? Ami megtörtént, megtörtént, itt, bezárva nyilván mindenkinek van ideje végiggondolni az okokat: mi miért lett, és hogyan lehetett volna/kellett volna másként. Szerettem volna valamit adni nekik a továbblépéshez, megértéshez.  Tovább a cikkre >>>

Te mit nyomsz el magadban?

Eszembe jutott egy Londonban élő barátnőm, aki közel tíz éve abból él, hogy domina. Elmesélte, hogy kuncsaftjai többnyire nagypályás üzletemberek, politikusok. Nekik igen meghatározott az adott személyiségen belüli megnyilvánulási lehetőségük. Elegánsnak kell lenni, nem beszélhetnek – legalábbis az elvárások szerint – közönségesen, de még a szlenget sem illik használniuk, a diplomáciai etikett határai kijelöltek. A magánéletüket, de sokszor az őszinte reakcióikat is a kirakatnak megfelelően kell tálalniuk, fontos, hogy határozottak legyenek vagy annak tűnjenek, hogy biztosak legyenek a döntéseikben. Ez egyfajta szerep, aminek, mint minden szerepnek, tehát magának a személyiségnek ára van. Tovább a cikkre >>>

Körülötted fűtik az eget?

Egészen filmjelenetszerű volt, amit ma az egyik kisebb település önkormányzatán lenyomtam. Bemegyek a földszinten levő okmányirodába, ahol belépésemkor azonnal megcsapott a hőség. Automatikusan az ablak felé fordultam, és konstatáltam, hogy tárva-nyitva, mégis hőguta van. Öt közalkalmazott ült a pultok túloldalán, mondom nekik: – Asszonyok, itt nagyon meleg van, mért nem veszik le a fűtést? – Érezzük, nekünk is nagyon melegünk van. De nem lehet levenni, azért van nyitva. – Egész télen, és szinte egész nap? Tovább a cikkre >>>

Nemsokára vége a világnak?

Az elmúlt egy-két évben egyre sűrűbben és egyre több irányból bombáznak minket a maja naptár jóslatával, miszerint 2012. december 21-én valaminek vége lesz, valami új jön, ami az egész Földre nézve meghatározó változást hoz. Egyesek világvégétől, apokalipszistől tartanak, mások pedig örülnek annak, hogy ebből az anyagba süppedt állapotból egy szellemibb élet fele tarthat az emberiség, vagyis egy globális „paradigmaváltás” előtt állunk (én is így gondolom). De vannak olyanok is, akik totálisan szkeptikusak: nem hisznek az egészben. Azt mondják: 2000-ben sem történt semmi, pedig akkor is sokan készültek valami látványos történésre. Tovább a cikkre! >>>

Akarod tudni, mi lesz veled 2012-ben?

Tudom, ebben a témában annyi írás van a neten, hogy már most Dunát lehet velük rekeszteni, de mindenki érezni fogja, melyik írás az, amelyik előrevivő gondolatot ad neki. Egyáltalán jó-e tudni, hogy mire számítsunk? Természetesen van, amikor jó, és van, amikor nem, s ennek az egésznek csakis akkor van értelme, ha olyan információt kapunk, ami segíti tudatosságunkat, éberségünket, és erőt ad a változásokra való megnyíláshoz. Ebben a témában megkerestem az egyik igen nagy tudású, általam tisztelt asztrológust és pszichodráma-asszisztenst, Kiss J. Zsoltot, akivel a tudat és a személyiség szempontjából jövő változásokról beszélgettem. Tovább >>>

Bármit elérhetünk, ha hittel programozunk

Amikor a Megasztár első három szériájában zsűriztem, döbbentem szembesültem azzal, hogy a több ezer jelentkező tetemes százaléka abszolút alkalmatlan az énekes-előadóművészi pályára. Megdöbbentett az önismeret ilyen nagyfokú hiánya. (Épp akkor tanultam pszichológia szakon az identitászavarokat, ezt úgy hívják, hogy „self discrepancia”. Ez azt jelenti, hogy a vágyott, áhított, elképzelt én és a valós én között egy szakadék tátong.) Bizony, eszembe jutott a népszerű Titok című könyv alaptanítása: bármit lehet, megvalósulhat, hogyha akarjuk, és ezt hittel programozzuk. Akkor ők nem akarták eléggé? Vagy nem tettek érte eleget? Vagy mi van? Tovább >>>

Téli napforduló: itt az idő felébredni!

A „változtatni kell” véleményem szerint nem jó program, mert azt üzeni, hogy nem vagyunk elég jók. Persze értem én, hogy lehetnénk bölcsebbek, fejlettebbek, türelmesebbek, hittel telibbek… de előrevivőbbnek tartom azt, ha szembenézünk magunkkal (nyilván a negatívumainkkal is), és elfogadjuk magunkat. Elég jók vagyunk. MOST, épp elég jók. Milliónyi oka van annak, hogy erre vagyunk képesek. A negatív tulajdonságainkkal, érzéseinkkel való szembenézés maga az, ami fényt visz a saját sötétségünkbe, és ami segít megérteni és elfogadni magunkat.  Tovább >>>

Decemberben kötelező adakozni?

Többször foglalkoztam már az „adva kapsz” témával. Az írásokra többen azzal reagáltak: nem is igaz, hogy mennél többet ad az ember, annál többet kap, annál gazdagabbá válik. Igen ám, de nem mindegy, hogy hogyan adunk! Egyrészt nagyon fontos a motiváció, miért adunk, milyen okból? Szánalomból, egóból (hogy saját magunkat fényezzük vele), elvárásokkal avagy önzetlenül? És vajon valóban segítünk-e annak, akinek a számára adakozunk? Tovább >>>

Mindened megvan, mégis valami másra vágysz?

„Az egész 1993-ban kezdődött. Mindenem megvolt – nagy család, tiszteletre méltó hivatás, siker, anyagi kényelem, jó egészség. Röviden összefoglalva, boldog voltam. De legbelül mélyen egy kicsi hang segítséget kért. Folyamatosan emlékeztetett: »Mindened megvan, amiről álmodtál, de az életednek nincs értelme.« Végül megértettem, hogy a lelkem kéri, engedjem ki a börtönből. Úgy döntöttem, hogy hallgatok rá, és az életem teljesen szétesett.” Tovább >>>

„Nem hiányzik valami az életedből?”

Egyre több ember keresi a helyét a világban, egyre többen érzik, hogy valami baj van ezzel a világgal, legalábbis valami hiányzik, amit már nem lehet megvásárolni abban az embertelen mennyiségű üzletben, amik közé beszorultunk. Egyre több a pszichés beteg, az allergiás, depressziós… akit nagy valószínűséggel nem a gyógyszerek fognak meggyógyítani…Akik mernek még gondolkodni és valamennyire látni (nem csak nézni), azok tele vannak kérdésekkel, meddig tart még ez? Tovább >>>

„Szűzen férjhez menni megfutamodás”

El tudom képzelni, hogy van, akiknél bejön a szűzen házasodás, de alapjában véve ez visszalépés, sőt egyenesen megfutamodás. A szüzesség és a hűség funkciója a nemrégiben lejárt patriarchális időszakban az volt, hogy a férfi biztosan tudja, hogy ő a gyermek apja, vagyis a saját gyermekét neveli fel. Ehhez képest két forrásból is azt olvastam, hogy a gyerekek 8 százalékának nem az az apja, akit annak hisznek. Persze a statisztika az csak statisztika, az élet meg az élet. Tovább >>>

„A másnak okozott rossz visszaüt ránk”

Nemrégiben röviden ajánlottam nektek egy igen érdekes, méltán világhírű könyvet, dr. D. R. Hawkins: Erő kontra erő címmel. Az orvos-kineziológus többek között arról ír, hogy MINDEN energia, aminek megvan a saját rezgése, ami egyébként könnyen tesztelhető, és ez különféle szinteken nyilvánul meg. 1000 a mérhető legmagasabb rezgés, 200 alatt minden negatív, fölötte pozitív… Tovább >>>

„Az iskolában inkább önismeretet kéne tanítani!”

Amerre csak járok, egyre több helyen látom, hogy a világ jobbításában a civilek egyre nagyobb számban vesznek részt. Igen, ez már az individualizálódó, ébredező világ jelene, ahol nem kívülről várjuk azt, hogy megmondják nekünk, mit és hogyan tegyünk, hanem önállóan cselekszünk. És bár a többség még azokból áll, akik folyamatosan másra mutogatnak és kívülről várják a történéseket, egyre többen vannak, akik maguk veszik kezükbe a gyeplőt és csinálják… Tovább >>>

Nehéz sorsból is van kiút!

Aki nem kapott elég szeretetet kiskorában, annak több úton is elindulhat az élete. Hogy ez hogyan történik, szerintem legfőképpen a hozott energia függvénye – az pedig sorsszerű. Aki sokat hozott, és megtalálja az önkifejezése rászabott módját, annak a szenvedése tőke lesz, hajtóerő. Aki szintén nehéz indíttatással és bőséges energiával jött le, de nem találja az útját, feladatát a világban, azt felfalják az erők, szenvedésre ítélt ember… Tovább >>>

Mozogj az energiáért!

Évek óta az egyik legtöbbször felém érkező kérdés: honnan van ennyi energiád? A válaszom az, hogy egyrészt bizonyára születésemkor kaptam egy jó adaggal, másrészt vigyázok rá, hogy ne pazaroljam, illetve keresem azokat a helyzeteket, helyeket, cselekvéseket, amelyekből érzem, hogy erőt nyerek…  Tovább >>>

Mért nem akar sok nő anya lenni?

Amikor tizenévesek mondják, azzal nem is nagyon foglalkozom, hiszen még gyermeklányokról van szó, akik sokat változhatnak. Amikor huszonévesek mondják, még arra sem kapom föl a fejem, amikor harmincas éveikben járó nők állnak ki amellett, hogy nem lesznek anyák, ott már valami fura. Ott valami bibi van. Merthogy a természet rendje az, hogy az emberben működik az ősi kód, miszerint szaporodni kell, fenn kell hogy maradjon a faj. Tovább >>>

Miért ne irtsuk a parlagfüvet?

Jó ideje azt látom, hogy ez a gyógynövény, a parlagfű az élet egyik nagy ellenségeként jelent meg a köztudatban. Pedig az ellenség valójában a tudatlanság. Az, hogy káros gyomnövénynek tartják, a kisebbik hiba. A nagyobbik az, hogy azt gondolják sokan: ha kiirtják az összes parlagfüvet, megszűnik az allergia. De hiszen annak az oka belül van, nem kívül! Ha mind kiirtják, akkor másikat választ az ember és jöhet a csalán, a bodza, vagy bármi más. Tovább >>>

Megerőszakolt nők kontra kielégített nők

Szinte minden csoportomtól megkérdezem a következő két dolgot: 1. Van-e a csoportban megerőszakolt, (abuzált), szexuálisan molesztált, azaz zaklatást átélt nő? 2. Ki az, aki őszintén kijelentheti: annyi szexet kap a párjától, amennyire vágyik és az minőségi is? A döbbenetes az, hogy a két szám körülbelül megegyezik; valamivel több a gyönyörben részesült nők száma, mint azoké, akiket szexuálisan zaklattak. Tovább >>>

A sors diktál, vagy a szabad akarat?

Harminc-egynéhány éves koromig gyakorta szórtam az erőmet. Rengeteg olyan embernek adtam belőle, rengeteg olyan helyzetbe mentem bele, amit ma már az erőim pazarlásának tartok. De úgy látszik, ezen keresztül vezetett a felismerés, hogy eljussak idáig. Mert mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tudjuk, hogy mi a feladatunk (ha egyáltalán tudjuk), de nincs hozzá elég erőnk. Tovább >>>

Amikor az „adni” és a „kapni” eggyé válik

Sokszor megtapasztaltam már ezt a csodálatos érzést, amikor már nem is igazán tudtam megállapítani, hogy adok vagy kapok, mert a kettő eggyé vált. Na ja, persze, a szeretkezésben egyértelmű. De ugyanezt érzem a csoportterápiás foglalkozásaimon is, amikor másoknak vezetem a meditációt vagy transzlégzést, közben én magam is katarzisokon megyek keresztül. Az ő jelenlétük kell ahhoz, hogy ezeket az élményeket megéljem és kaphassak.  Tovább >>>

Ki a normális?

Jó ideje tapasztalom, hogy a világban levő dolgok tetemes része nem más, mint szubjektív valóság. Azaz amit az adott személy a saját szűrőjén, saját magán keresztül megtapasztal. Ismerjük a jelenséget: ugyanazon dolog egészen más reakciókat vált ki az egyik embernél, mint a másiknál. Nem a tényekről beszélek, mint például a levegő  összetétele, a Föld forgásának az iránya, hanem arról, hogy a körülöttünk lévő vagy velünk történő dolgokat milyen módon éljük meg. Tovább >>>

Segít-e a kritizálás az alkoholistának?
Birtokolni vagy nem birtokolni?
Az áskálódó embertársak már a sejtszinten ott vannak?
Soma: Napi 2-3 hiszti a normális
Ellaposodott házasságok: ébresztő, mert elmegy az élet!
Soma: Másszunk már ki a gödörből!
„Lekiabálta rólam a kilókat”
„Magammal ajándékoztam meg szüleimet”
„Aki édesanyját nem tiszteli, sikeres ember nem lehet”
Hol vannak az igazi férfiak?
Fogantatásom megélése és a döntéseim
Pénisztérkép és szexböjt
Engedd el, mert mennie kell!
Milyen kisstílű a csupán orrhegyig látó mentalitás!
Férfiagyú nő és női agyú férfi?
A változás áldozattal jár – avagy: hozz áldozatot, ha változást akarsz!
Se vele, se nélküle – A szinglilét nehézsége
A szerelem kémiája elképesztő varázslat
Különbözőek, mégis egyenrangúak vagyunk
A saját méhemet is beborítom fénnyel
„Tényleg növesztjük az agyat?”
Osszuk el igazságosan a házimunkát!
„Ki kellett menekítenem az iskolából”
Melltől lélekig
Év eleji elhatározások – van választás
Gyűjtöttem és adva kaptunk
Majd mi megmondjuk, miként születsz és mikor vagy éhes!
Isteni gyönyör a forró csokiban
Mért jó, ha a nő nő?
Bajusszal és együttérzéssel a prosztatáért
Ha megtörténik a csoda…
Bordélyházat mindenkinek?
A lélek „uzsonnája” – együtt énekelni

KEDVES OLVASÓINK, SOMA HÍRKOMMENTJEIT MEGTALÁLJÁTOK KÜLÖNVÉLEMÉNY CÍMŰ SOROZATUNKBAN, HA IDE KATTINTOTOK!