nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Tehetsz egy szívességet!

Tehetsz egy szívességet!

Adni jó, nemde? Ja, meg azért kapni sem rossz! Na de hogyan adjunk, amikor magunkra is alig jut, és hogyan kérjünk, ha nincs mit felajánlani cserébe? Van egy jó hírünk…
Avatar
Kapin Viktória
f Ajánlom

A jó hír, hogy a mai napon legalább húszezer embert tudunk felsorolni Magyarországon, akik szeretnének adni. Bárkinek, ellenszolgáltatás nélkül. A számukra feleslegessé vált konyhai eszközeiket, könyveiket, ruháikat, tudásukat, idejüket, figyelmüket, kétkezi munkájukat dobják a közösbe, hogy akinek épp szüksége van rá, vigye, használja, örömét lelje benne. És hogy hol lehet őket megtalálni? Mesterségük címere SZ. K., azaz Szívesség Közösség.

Masszázs ajándékba

Beírom a keresőbe, hogy szivesseg.net, és elkezdem böngészni a kéréseket. Virághagyma, SIM-kártya, nyelvtanítás, mesekönyv, kölcsönbogrács, USB-s egér – milyen könnyedén teljesíthető kérések! Már nyomom is a „jelentkezés” gombot, hogy túladjak évek óta hányódó valamikori főiskolás tankönyveimen. Micsoda öröm – nekem is és annak is, akinek éppen erre van szüksége!

Orbán Marianna
Orbán Marianna – katt a többi fotóért a képre!
Fotó: Horváth Marcell

Persze nemcsak kérésekre, hanem felajánlásokra is lehet jelentkezni. Így sodródom Orbán Marianna csepeli lakásába, aki ingyen masszázst ígér a hozzá látogatóknak. Mariann alig pár hónapja a neten szörfölve rátalált az oldalra és meghatódott, milyen sok rendes ember van. Azt érezte, szeretne ő is adni valamit, így kitalálta, hogy ami egyébként is a foglalkozása, azt hetente kétszer ingyen adja valakinek. De nem spórol a kényeztetéssel! Pont mintha „fizető vendég” lennék, úgy ajándékozza meg testemet-lelkemet az egyórás szeánsszal.

„Jó lenne, ha valaki elvinne egyszer motorozni!”

Ha nem pusztán anyagiaktól függő álmod van, érdemes egy próbát tenned, hátha elolvassa valaki, aki segíthet teljesíteni akár különlegesebb vágyadat! Roland például Eszter felhívására jelentkezett:
„Jó lenne, ha valaki elvinne egyszer motorozni! Kiskoromban motoroztam utoljára, Apukámnak volt egy Babettája, azzal száguldoztunk vagy 20 km/h-val a kertaljai utakon. Azóta is irigykedve nézem az elberregő motorosokat, és ha stoppolok (sokszor), mindig abban reménykedem, hogy valamelyikük viccből megáll, én meg »viccből« felülök mögé…”

„Jó lenne, ha valaki elvinne egyszer motorozni!”
„Jó lenne, ha valaki elvinne egyszer motorozni!” – katt a fotóra!
Fotó: Horváth Marcell

Rolandot az olyan jópofa kérések vonzzák, mint Eszteré is. Azt mondja, nem tudja a vállára venni senki problémáját, de ha örömet szerezhet másoknak, az neki is öröm. Eszter pedig ízig-vérig „szívességes”: többek közt örül régi bútoroknak, hogy felújítsa és elajándékozza őket, de felajánlotta már használt acélbetétesét is munkavédelmi bakancsnak. A motorról leszállva bevallja, hogy azért halkan-szolidan sikítozott kicsit, de örül, hogy Rolandnak fontos volt, hogy megvalósuljon az álma.

„Felajánlottam mindenünket az oldalon”

A Szívesség Közösség nemcsak abban jó, hogy összehozza azokat az embereket, akiknek épp „szükségük van” egymásra, hanem elkap, törődésével megtart a közösségi háló, amikor az ember élete mélypontra kerül. A 47 éves Annát a hajléktalanszállótól mentette meg az oldal. Nem pénzzel, hiszen azt az oldalon nem lehet kérni, hanem a figyelemmel, amit az ottaniaktól kapott.  
„Másfél évvel ezelőtt véletlenül bukkantam az oldalra. Négy és fél év albérlet után, két iskolás gyerekkel úgy éreztem, ismét hajléktalanszállóra kényszerülünk, mert két hónapja nem volt munkám. Bútorokat, személyes tárgyakat szállóra nem lehet vinni, ezért pár sor kíséretében felajánlottam mindenünket az oldalon – akinek szüksége van rá, vigye. Lelkileg rettentő nehezen viseltem, és azt éreztem, többet nem lesz erőm felállni. A felajánlásomra több száz levél érkezett. Többségében nem azért,  hogy elvigyék a felajánlott dolgokat, hanem hogy együtt gondolkozzunk, hogyan  lehetne megoldani a helyzetet, de még a felajánlásra jelentkezőktől is annyi szeretetet, bátorítást kaptam,  hogy alig hittem el. Olyan hihetetlenül fölráztak, annyi erőt adtak, hogy azt gondoltam, mégis meg kell próbálnom. Munkát is kaptam, így szép lassan rendeződtek a dolgaink, és köszönöm, azóta is jól, stabilan vagyunk.”

Kiváló kezelés depresszió ellen

Joós István alapító
Joós István – több képért katt!
a szivesseg.net alapítója
Fotó: Horváth Marcell

Felajánlasz vagy kérsz – az utóbbi sokszor nehezebb –, és nem vársz cserébe semmit. Joós István alapító vallja, hogy az oldal közösségi élete kiváló kezelés depresszió ellen. Hiszen amikor a megtört, kishitű, pénztelen ember rájön, mennyi mindent tud adni másoknak, újra értékesnek érzi magát. A három éve indult kezdeményezésből mára húszezer tagot számláló közösség született. Budapesten rendszeresek a különféle témájú összejövetelek, de már hat vidéki városban is szerveznek csoportos találkozót. Időközben létrejött egy spanyol társoldal, jelenleg pedig ausztriai és portugál változatok indítását tervezik.

Van, aki hintalóról álmodik, másnak már a 42-es női cipő is álomkategória. Fodrászt, fotóst, gyerekvigyázót, informatikai szakembert, jogi, pénzügyi, táplálkozási tanácsadót egyaránt találunk az oldalon, és szinte biztos, hogy bármely kérdésünkre kapunk egy hasznos mondatot. „A változás jó dolog – mondja az oldal moderátora –, a közösséget ez tartja életben. Tegyél csak egyetlen szívességet, akár a szomszédodnak. Mondjuk, vidd le ma az ő szemetét is a kukához! Jó kedved lesz, ő meglepődik, hogy hülye vagy, te meg boldog leszel, hogy »hülye« lehetsz, hisz mindenkinek más a normális. Ha csak ennyi impulzus ér köztünk, már akkor megérte.”

 

Megosztás Facebookon