nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Ismét szegény sorban élő asszonyoknak gyűjtünk!

Ismét szegény sorban élő asszonyoknak gyűjtünk!

Élete legnehezebb csoportmunkáján van túl Soma, aki Ózd-Hétes telepen nehezen élő asszonyok közösségét szervezi. Most a ti segítségeteket kéri: adománygyűjtés hétfő délután!
Soma
f Ajánlom

Harmadik éve járok  Hétesbe, az ország egyik legszegényebb cigánytelepére, Bódis Kriszta alkotótáborába.

Megtörtem a cigány hagyományt!A tavalyi tábor előtt döntöttem el, hogy nem a gyerekekkel, hanem kizárólag az asszonyokkal akarok foglalkozni. Évek óta dolgozom azon, hogy a nőtársaim merjenek és tudjanak autonómok, önállóak, szabadok lenni, hogy eljussanak oda, hogy nem függnek a férfitől, hanem egyenrangúan tartoznak hozzá, egymás mellett állnak, nem pedig alá-fölérendelt viszonyban, úgyhogy logikus volt, hogy ide is ezt hozom.

Amikor tavaly elkezdtem győzködni az állandó zsivajban élő, idegileg kimerült asszonyokat, hogy menjenek el időnként sétálni, hogy egyedül és csendben legyenek, hogy kiszellőztessék az agyukat, kikerededett szemmel néztek rám, mintha valami abszurd dolgot mondtam volna. „ Má’ hogy érted? Induljak el és csak úgy menjek? Minek, hova?”- jöttek a kérdések. Az elő két napban idén is össze kellett szednem az erőt a győzködéshez, hogy az intenzív mozgás (legyen az akár gyors séta) boldogsághormont termel, addig is csendben vannak, kiszellőztethetik az agyukat és tüdejüket, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy magával legyen… Végül sikerült velük megértetnem, hogy ha hetente egyszer-kétszer gyakoroltatják a nagyobbakkal a felelősséget és besegítenek az anyjuknak, aki ezalatt töltődik, simítgatja az egyébként nyugtatókon élő idegrendszerét, azzal mindenki jól jár.

És mindehhez hozzáraktam a motivációt. Kiderült, hogy a 14 fős csoportomból hárman tudnak kézimunkázni (hímzés, keresztszemes öltés, subázás, horgolás.), és szívesen megtanítják egymást arra, amire a másik nyitott. (Hurrá!) Megígértem nekik, hogyha születik tíz korrekt kézimunka, akkor szervezek egy árverezést, aminek a bevétele az övék. Ez önbecsülést is fog nekik adni, hiszen senki nem mondhatja rájuk, hogy segélyért kuncsorálók, hanem alkotó, létrehozó, teremtő emberek lesznek, akik a kezük munkájáért várnak és kapnak pénzt.

Többen a rajzolás-festésre is nyitottak voltak, amit utoljára az általános iskolában éltek meg. Amíg nem próbálunk ki dolgokat, nem tudhatjuk, hogy van-e hozzá kedvünk, tehetségünk, „elhívásunk”. A lényeg, hogy szokjanak hozzá, hogy megengedhetik magunknak, hogy időnként kiszakadnak a családból és magukkal foglalkoznak. Mindenkiben ott lakik a kreatív én, az örök játszó gyerek és ha teljes életet akarunk élni, ezeket soha nem szabad hagyni elsorvadni!
 
Mindezt megsegítendő szeptember 12.-én, hétfőn 17 és 19 óra között ismét adománygyűjtést tartok a Sanoma Lapkiadó épületében (Bp. III.  Montevideo u. 9.), ahova nagy szeretettel és köszönettel várok mindenkit, aki kézimunkázáshoz és rajzoláshoz, festéshez szükséges akár használt, akár új  anyagokat, eszközöket tud hozni. Horgoló és hímzőtű, fonalak, anyagok, ecset, tempera, vízfesték,olló, filctollak, zsírkréta, kézimunkázásról szóló, vagy ahhoz való könyvek, minták…bármi jól jöhet. Minden kedves adományozónak könyvvel kedveskedik a Sanoma Media Budapest Könyvkiadó!

Sajnos nem tudom megmutatni azokat a csillogó tekinteteket, azt a lelkesedést, amit azoknak a nőknek a szemében láttam, akik megértették, megérezték, hogy ebben az egyszerű dologban mennyi új lehetőség és kaland vár rájuk, de az adományokkal is lelkesíteni szeretném őket, hogy legyen erejük minden héten pár órára otthagyni a családjukat, hogy az otthoniak egy nyugodtabb, türelmesebb anyát, feleséget kaphassanak vissza.

Soma e-mailen is fogadja a felajánlásokat:  www.nok2000myitottkapu.hu

Kedves adományozók!

Több, mint egy hónap eltelt a szeptemberi adománygyűjtés, a fenti cikk keletkezése óta, ami segített beindítani a hétesi alkotó asszonykört. Tudom, sokaknak ez semmiségnek tűnik, de aki ismeri a cigányok hagyományhoz való ragaszkodását ( aminek az is része, hogy egy anya nem hagyja ott “csak úgy”,  azért, hogy ő elmenjen “szórakozni” a családját), az tudja, hogy ez egy hagyománytörő új dolog, ami nem csak a résztvevőknek, de a család többi tagjának is csak ad, hiszen ebben a kis időben vannak csendben ezek az asszonyok, és az alkotás által kikapcsolódnak. Így otthon is türelmesebbek. Emellett pedig az alkotás, a teremtés az, ami a mozdulatlanságból segítheti a társadalomba integrálódni a munka nélkül maradt embereket. Bódis Kriszta évek óta tartó alkotóprogramján belül végre az asszonyoknak is lett helye és feladata.

Több adagban küldtem le a rengeteg adomány egy részét, amit az ottani szociális munkás (Hajdú Gergő) oszt ki nekik. Ő engedi be a csoportot a kb.15-20 perc sétára levő alkotóházba, ahol csütörtökönként néhány órára nyugalomban – és más környezetben – lehetnek ezek az emberek. Jelenleg a hímzés és gobelinezés a legnépszerűbb, de később a kötést, horgolást és más kézimunkázást, alkotó munkákat is tervem, hogy valaki megtanítsa nekik. (Hiszen rengeteg ilyen jellegű adomány is érkezett, emellett ezáltal praktikus dolgokat is előállíthatnának.) Íme Hajdú Gergő levele – aki minden héten látja őket, és néhány kép az asszonyokról:

Kedves, drága Soma:)

Az első találkozásra nyolcan jöttek el. Névsort vezetek és igyekszem még jobban bevonni a többieket is. Remek volt az egész!! Áradt a nyugalom, a béke. Számítottam valami ilyesmire, de arra nem, hogy ennyire zökkenőmentes lesz az egész. Felolvastam a leveled (jó volt), aztán még hozzátettem én is pár saját gondolatot. Elkezdtük kiválogatni a kézimunka adományokat. Mindenki nagyon szépen tartotta, amit írtál, hogy csak annyit amennyi kell stb. kb másfél-két órát voltak mindannyian itt (Kati meg Mesi még tovább maradt). A sztár láthatóan a gobelin meg a hímzés, a fonalhoz-horgoló tűkhöz senki nem nyúlt, azt mondták azt nem tudnak. Tündi elmutogatott pár fogást, technikát a többieknek. Ő ért hozzá a legjobban, még az intézetben tanulta anno. Pár tűt is találtunk, akinek nem jutott, annak ad Mesi, neki van sok.
Igy a másfél-két óra alatt kialakult ez a jó kis asszonycsoport feeling, tudod ez a kukoricát morzsolunk-pletykálunk téma:). Olyan dolgokat tudtak meg egymásról, amikről fogalmuk sem volt (intézetis múlt, gyerekkor, ki honnan jött Hétesbe, meg beszélgettek a szüleikről-nagyszüleikről, hogy bezzeg a régieknek még mennyivel nehezebb volt az életük, nem volt mosógépük:) stb.-stb.). Kriszta csinált pár felvételt is, úgy tűnik ez senkit nem zavart, igyekszünk minden alkalomról pár képet csinálni.
A 2.-3. együttléten is ugyanazokból állt a csoport, de már tovább maradtak. Ami külön ajándéka ennek az alkotó csoportnak, hogy két olyan asszony békült ki itt egymással, akik igen hangadó személyiségek, és már jó ideje beszélő viszonyban sem voltak egymással. Öröm látni, hogy olyanok is megtapasztalták a kézimunkázás varázsát, akiknek ez eddig semmit nem jelentett.
Az meg külön jó, hogy a Van helyed Alapítvány programján belül már felnőtt csoport is működik az alkotóházunkban.

Jó volt az egész na, remélem így is marad.

puszi

Hajdú Gergő – szociális munkás
 

Megosztás Facebookon