Alkoholmámor helyett értelmes élvezeteket!

Egy, a közelmúltban megrendezett, az alkoholfogyasztás témáját körbejáró konferencián szociológusok, pedagógusok és prevenciós szakemberek is mind egyetértettek abban, hogy a családok életéből hiányoznak a rítusok. Holott van például olyan felmérési eredmény, amely kimondja, hogy azokból a családokból, ahol rendszeresen együtt étkeznek a családtagok, jóval kisebb arányban kerülnek ki deviáns magatartású gyerekek. A rítusoknak tényleg ekkora szerepük van?

Kardos Péter Fotó: Szeberényi Adrián

Kardos Péter: A rítus egy rendszer, ami keretet ad. Olyan, mint a testben a csontváz. Mondhatni: a rítus a szociális lét váza. Ami persze önmagában kevés, ha nem töltjük meg tartalommal.

Hasznos lehet mondjuk, ha a vacsoránál mindenki beszámol arról, hogy mi történt vele aznap. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint egy kihallgatást, hanem sokkal inkább egy játékos, élvezetes beszélgetésként, amelyben a család tagjai megvitatják, hogy milyen helyzetekkel találták szembe magukat, s hogy azokat hogyan, s miért éppen úgy oldották meg.

Persze a szülőknek előbb meg kell tanulniuk önmagukat szervezni, struktúrában élni az életüket, hiszen ez minta. Azután a konzekvensen végrehajtott, egyéni rítusok mellett meg kell tanulni a közösségi, családi rítusteremtést is.

Törekedni kell például arra, hogy minden hétre jusson egy közös program, amit együtt, közösen terveznek meg, amiről már hétköznap, az étkezőasztal mellett lehet beszélni, s amelynek előkészítésében és végrehajtásában a szülők mellett a gyerek is kap valamilyen feladatot. És nagyon fontos eközben, hogy ha valamit megígérünk a gyereknek, azt tartsuk is be, hiszen ezzel megőrizhetjük a szavahihetőségünket, amely az egyik legnagyobb szülői erény. A lényeg tehát az, hogy mielőtt ígéretet tennénk, gondoljuk át magunkban, hogy azt be tudjuk-e tartani.

Az elmúlt évek hazai ifjúságkutatási eredményeiből jól látszik, hogy a felnőttek mellett a fiatalok is tele vannak feszültségekkel. Mindennapi munkájában érzékeli ezt?

12 éve foglalkozom gyerekekkel, és azt látom, hogy nem lineárisan, hanem exponenciálisan romlik a helyzet. Nincsenek egészséges minták, azt látjuk, hogy aki lop, hazudik és csal, az tud csak érvényesülni, az az ügyes, holott száz évvel ezelőtt ezekre az emberekre egész egyszerűen azt mondák, hogy gazemberek.

A mintaválság, az egészséges minták hiánya miatt kialakult feszült állapotban a fiatalok élete az önzetlenség helyett az önzésről szól. És talán azt sem túlzás állítani, hogy ebben az állapotban a mai fiatalokból nem, vagy nagy eséllyel nem válhat a későbbiekben olyan szülő, aki egészségesen fel tud nevelni egy, két vagy három gyereket.

Társadalmunkban az alkoholfogyasztás kódolt cselekvésmintaként van jelen, így a felhalmozódott feszültségek levezetésében kulcsfontosságú szerepet tölt be. Mit tehet az a szülő, aki első alkalommal szembesül gyermeke lerészegedésével?

Fontosak a tartalmas rítusok

Ha ez a kamaszkor elején következik be, akkor a legelső feladatuk a szülőknek azon elgondolkozni, hogyan kerülhetett a gyerekük ilyen szituációba. Ez a szülői felelősség kérdéskörét érinti.

Ezen túlmenően az a szabály, hogy akkor nem beszélünk vele, amikor részeg. Egész egyszerűen el kell zavarni aludni és csak másnap kell vele leülni beszélni. Nagyon fontos, hogy a szülő ebben a helyzetben ne improvizáljon, lehetőség szerint a két szülő előre egyezzen meg abban, hogy milyen konzekvensen betartott következményei lesznek a dolognak.

Egyébként minden konfliktuskezelésre igaz a példa, hogy a jó sakkozó tíz-tizenöt lépésre előre gondolkozik. Ha ennél az analógiánál maradunk, a gyerek is sakkozik, és a szülő is. Ha nem gondolkozik előre a szülő, akkor a gyerek megvezeti. Természetesen elsőként mindig pozitív megerősítésekkel kell operálnunk.

Az emberi psziché egyik sajátossága, hogy igényli a mámort. Hogyan tudja a szülő felelősségteljesen kialakítani gyermekében az ehhez fűződő viszonyt?

Elsőként fel kell tenni a kérdést, hogy mi okozhat az embernek örömöt, miért keresi a mámort?
Az ember legfontosabb tulajdonsága, hogy felfedez, tanul, keres, fejleszti magát és környezetét. Akkor érezzük magunkat a legjobban, amikor ráébredünk dolgokra. Ez az úgynevezett “heuréka-érzés”. Rengeteg szinaptikus kapcsolat ugrik be, egy hatalmas elektromos kisülés megy végbe, ami eufóriát okoz. Na, ez a mámor, ezt tudjuk helyettesíteni gondolkodás nélkül, különféle anyagokkal, például az alkohollal.
Persze ebből egy kiskamasz semmit sem ért meg, erről hiába is beszélnénk vele, éppen ezért az élményt kell megadni neki. Nagyon egyszerű: nekem mint felnőttnek példát kell állítanom a gyereknek, lássa, hogy olvasok, kutatok, kommunikálok, hogy nagyon jól érzem magam egy másik ember társaságában. Ha ezt látja, majd a minta alapján ő is csinálja, s érzi, hogy ez nagyon, de nagyon jó, akkor nem fogja keresni állandóan a pótszert.

Az egész civilizációban mindig minden gyerek látott konfliktusokat. Az tehát nem baj, ha a gyerek lát konfliktusokat, a baj inkább az, hogy a szülők nem vagy rosszul oldják meg ezeket. Ha azt látja a gyerek, hogy a szülők meg akarják oldani a problémáikat, akkor lesz egy minta előtte és nem lesz az alkohol a konfliktusok és a feszültségek levezetésének első számú eszköze.

Az alkoholfogyasztás kapcsán sokszor felmerül a társas befolyásolás jelensége mint potenciális veszélyforrás. Mit tehet az a szülő, aki úgy érzi, gyermekét rossz irányba viszi baráti társasága?

Már kisgyerekkorban beszélgessünk vele

Ez alapvetően a szülő-gyerek kapcsolattól függ. Elképzelhető, hogy a kiragadás megtehető anélkül, hogy a kapcsolat sérülne, de ez ritka. Gyakoribb, hogy a társaságtól történő leválasztás akadályba ütközik, s ekkor a szülő elkezd erőlködni, de ezzel csak ront a helyzeten.

Az egésznek az a lényege, hogy kamaszkorban teljesen más kommunikációs stílust kell követni, mint kisgyermekkorban.
A kezdeti fázisban a szülő egy korlátlan hatalommal rendelkező személy, de ahogy nő fel a gyerek, vele együtt nő a szabadsága, s ezzel együtt csökken a szülő hatalma, mondhatni kezd kialakulni egy egyenrangú viszony szülő és gyerek között. Ebben a helyzetben a szülő személye, jelleme lesz a meghatározó. Hogy mennyire fogadja el egy kamaszkorú gyerek a szüleit, hogy mennyire tartja őket hitelesnek, meggyőzőnek, mennyire tartja őket partnernek, az a szülők korábbi nevelői vagy szülői munkájától függ. Ha ebben a korban nem övezi a szülőket valamiféle tekintély, akkor már szinte bármit csinálhatnak…

Ezek szerint egyértelműen a gyerekkorban lefektetett alapok határozzák meg azt, hogy kiből milyen tinédzser válik. Mit javasol azoknak a szülőknek, akik a problémákkal terhelt kamaszkorban döbbennek rá, hogy gyermekük nagyobb odafigyelést, hatékonyabb szülői fellépést igényel?

Az első és legfontosabb az őszinteség, a második a türelem. Egy félresiklott szülő-gyerek kapcsolatot fél vagy egy év alatt rendbe lehet hozni. Őszintén oda kell állni a gyerek elé, el kell neki mondani, hogy mi az, ami nem tetszik, de ez csak akkor működik, ha a gyerek is elmondhatja, hogy mi az, ami neki nem tetszik. A szülőknek ilyenkor nem szabad megsértődniük, hiszen a gyerek nagyon sok fájó igazsággal tudja szembesíteni a szüleit.

Fontos még, hogyha eddig mint szülő nem voltam eléggé nyitott, érdeklődő, vagy éppen őszinte, akkor meg kell változnom, azzá kell válnom! Ráadásul ha egy kamasszal egy adott problémáról akarok beszélni, akkor az rendszerint nem fog működni. Először meg kell tanulni olyan dolgokról beszélgetni vele, amelyek nem a problémáról szólnak. Azokról, amelyek az ő életében fontosak, amelyek örömöt okoznak neki, amiben ő benne van. A szülőnek nyitottnak és kíváncsinak kell lennie!

Az interjú teljes terjedelmében a Holahatar.hu oldalon olvasható.