Életmód

Létezik a boldogság receptje?

"A Föld és rajta a társadalom nem az egyéni boldogságra lett teremtve, hiába törekszünk valamennyien arra, hogy boldogok legyünk" – írja a kiváló pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály.
Létezik a boldogság receptje? A gyermektelen párok boldogabbak

„Flow”-elmélete mégis részletes útmutató arra, hogyan legyünk mindennek ellenére mégis boldogok.

Beszélgetés Csíkszentmihályi Mihály pszichológussal

Mihalicz Csilla: A fogyasztói társadalom tálcán kínálja, reklámok özönével gerjeszti a vágyakat, és „álkielégüléseket” kínál. A karácsony ennek a csúcspontja, amikor mindent el lehet adni, mindent megveszünk, pedig leginkább szeretetet kívánunk adni. Mitől lesz belül igazán ünnep, tökéletes élmény a karácsony?
Csíkszentmihályi Mihály: Azok az emberek érzik igazán jól magukat az ünnepek alatt, akik azzal töltik az időt, hogy kitalálják, valójában mitől lennének boldogok a szeretteik, mire van valóban szükségük – és aztán megpróbálják teljesíteni a kívánságaikat. Ezek a vágyott dolgok nem kerülnek sokba, a lényeg, hogy aki az ajándékot adja, az törődik a másikkal, és megérti őt.

Létezik a boldogság receptje?M. Cs.: A készülődési hajszában szinte lehetetlennek tűnik a gondolat, hogy a tökéletes élmény a mi hozzáállásunktól függ. Sokan túlköltekeznek, mert évente egyszer ajándékoznak „pénz nem számít” alapon, és nyomasztja őket az adósság gondolata. Hogyan kerüljük el ezeket az aknákat?
Cs. M.: Mi magunk építjük fel ezeket a csapdákat azzal, hogy azt reméljük, minden a vágyainknak megfelelően alakul majd. Az a fontos, hogy éljünk az ünnep kínálta igazi lehetőséggel, és kifejezzük az érzelmeinket azoknak, akiket szeretünk, és elgondolkodjunk azon, mi is az értelme annak, hogy megünnepeljük ezeket a napokat. Az idő bősége és az együttlét fölkínálja, hogy ilyenkor megtegyük, amit mindig is szerettünk volna, csak sosem volt rá időnk, alkalmunk, vagy egyszerűen csak halogattuk. Nem valami költséges mulatságra gondolok, mindössze arra, hogy látogassunk el a városnak egy olyan részébe, amelyet különösen szeretünk, olvassunk verseket, amelyek jó gondolatokat ébresztenek bennünk az életről, vagy keressünk föl egy éttermet, ahol egy jót lehet enni…

M. Cs.: A karácsony tele van ambivalens érzésekkel. A legtöbb család belső konfliktusokkal terhelt, amelyek sokszor épp karácsonykor robbannak. Szeretjük a családtagjainkat, de rengeteg sérelmet is őrizgetünk magunkban. Igyekszünk viselkedni, de sokszor elég egy ferde nézés a robbanáshoz. Hogyan előzzük meg, illetve kezeljük a negatív érzelmek esetleges kitörését?
Cs. M.: Azzal, hogy nem gondolunk örökké arra, mivel tartoznak nekünk mások, és mit remélhetünk tőlük. Inkább hálával gondoljunk arra a jóra, amit értünk valaha is tettek, megbocsátással arra, amivel esetleg megbántottak, és elnézéssel a hibáikra. És mindezt némi humorérzékkel tegyük…

M. Cs.: Egy hazai magatartáskutató úgy véli, a következő évtizedben felértékelődnek és erősödnek az emberi kapcsolatok. Látva a valláskeresés feléledését, úgy tűnik, egyfajta újkonzervatív hullám várható: a szabadosságtól a hagyományos értékek felé haladunk. Egyetért ezzel? Milyen trend látszik Amerikában?
Cs. M.: Az emberi kötelékek fölértékelődése nem feltétlenül vezet konzervativizmushoz, épp ellenkezőleg. Igaz, hogy most éppen egy szigorú konzervativizmushullám van, hasonló ahhoz, amelyet az ötvenes évek első felének Amerikája élhetett meg. Ezeknek a hullámoknak megvan a dialektikus föl-le mozgásuk. De világosan látni kell: a legtöbb dologra, amire a „konzervatív” jelzőt szoktuk használni, lehet mondani a „szocialista” jelzőt is – mindkettő a kiválóság elnyomására, átlagossá tételére törekszik. Az igazi konzervativizmus, miként az igazi szocialista eszmerendszer is, nagyon ritka.

M. Cs.: Mit tart az emberiség, a bolygó legnagyobb problémájának? Hisz-e valamilyen megoldásban?
Cs. M.: Talán a legveszélyesebb probléma, amivel szembe kell néznünk, az a vélekedés, hogy képesek vagyunk fejlődni, anélkül hogy felismernénk, mennyire függünk egymástól és a világtól, amelyben élünk. A hatalom illúziója, túlértékelése a legnagyobb veszély. Látok sok erőfeszítést, lépéseket a helyes irányba − környezetvédőktől felvilágosult üzleti vezetőkig –, és hiszek a sikerben, de nem lesz könnyű.

M. Cs.: Legalább kétszáz éve halljuk, olvassuk, hogy „az emberi faj elkorcsosult”. Valóban változott az emberi természet az évszázadok során, vagy alapjaiban változatlan, ami emberi?
Cs. M.: Az emberi természet változik: alkalmazkodik a megváltozott életkörülményekhez. Nevetségesnek tartom „elkorcsosulásnak” nevezni ezt a változást.

M. Cs.: Mit tanácsol a boldogtalanoknak, az örökké vágyaik után szaladóknak, hogyan kezdjék el belső útjukat a külső körülményektől való függetlenedés, a tökéletes élmény felé − itt és most?
Cs. M.: Figyeljenek oda arra, ami éppen most jó körülöttük. Ne várjanak túl sokat a jövőtől, és tanulják meg élvezni a jelent. Senki és semmi nem tud boldoggá tenni téged, csakis te magad. De ez nem megy magától, neked kell próbálkoznod!

Névjegy:
Csíkszentmihályi Mihály 1934-ben született Fiumében, ami akkor Olaszországhoz tartozott. Pszichológus, pedagógus, egyetemi tanár az Amerikai Egyesült Államokban, külső tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. Tőle származik a „flow” (azaz „áramlat”) gondolata, amelyben a boldogság fölépítésének egy lehetséges útját kínálja fel. Ifjúkori álmát, az emberi élet teljes megértését nem adta föl, egész munkássága a boldogság érzésének a kutatására irányult. Fölfedezte, sok-sok beszélgetésből, hogy bizonyos tevékenységeket önmagukért, magáért a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és ebben tökéletesen el tudunk mélyedni. Ebből született a „flow” fogalma. Több könyve is megjelent magyarul, legutóbb A fejlődés útjai, a Nyitott Könyvműhely kiadásában.

M. Cs.: A pszichológia népszerű manapság, bár sokan meddő lélekbúvárkodásnak tartják, olyan „gumitudománynak”, amellyel minden és mindennek az ellenkezője is magyarázható. A magazinok tele vannak sokszor egymásnak ellentmondó életvezetési, gyermeknevelési, párkapcsolati tanácsokkal, amelyeket sokan olvasnak, mégis boldogtalanok. Mit gondol a pszichológia gyakorlati alkalmazhatóságáról?
Cs. M.: Gondolja, hogy ha a pszichológia nem lenne, a magazinok egyetértenének abban, mi volna a legjobb? A pszichológia nagyon hasznos lehet meghatározott paramétereken belül. Például eléggé világos, hogy a boldogság érzését elősegíti az anyagi viszonyok javulása − egy bizonyos pontig. De egy minimális megélhetési szint felett a több pénztől és a nagyobb jóléttől már nem érzed boldogabbnak magad. Abban is közmegegyezés van, hogy a jó emberi kapcsolatok a legbiztosabb garanciái annak, hogy stabil boldogságérzést éljünk meg. Ám ha megváltoztatod a paramétereket, például többre értékeled a boldogságnál a hatalmat, más tanácsokat kell követned. Ha a pszichológia „gumitudomány” – ezt a kifejezést még nem hallottam –, akkor mi magunk meg „gumiemberek” vagyunk. Másképpen mondva folyton változtatjuk a prioritásainkat, a vágyainkat és az értékeinket. Ez – bizonyos határokon belül – jó: annak a jele, hogy élünk.

M . Cs.: Azt írja egyik könyve előszavában, hogy a flow-elmélet átalakította Amerikában az oktatást. Hogyan? Nagyon ráférne az átalakítás a mi országunkra is.
Cs. M.: Forradalmi változásról nem beszélhetünk, sajnos túlzás is volna ilyesmit remélni. De segített annak megértésében, hogyan lehetne fejleszteni az oktatást, és néhány állami és magániskola elkezdte átalakítani a pedagógiai módszerét, hogy élvezhetőbbé és természetes folyamattá tegye a tanulást. A közoktatás fejlődése a 18. századi ipari forradalom, illetve a porosz hadsereg bismarcki reformjainak modelljét követte. Épp ideje a tanulás újfajta modelljeit kialakítani – az én tevékenységem talán egy kevés hozzájárulás, néhány lépés ebben az irányban.

M. Cs.: A gyerekeim mondják sokszor, ha sérelem éri őket valaki részéről, és én próbálom a másik szempontját megvilágítani: „Ne magyarázd, anya! Nem akarom megérteni!” Aki „megért”, az vesztes az ő szemükben, mert a mindennapok világa küzdőtér. Valóban vesztesek az empátiával „megvert” emberek?
Cs. M.: A gyerekek az „alkalmazás szabályait” a környezetükből tanulják. Ha a felnőttek zéró összegű játszmát játszanak körülöttük, azt fogják megtanulni, hogy mindenáron győzni kell, bármibe kerüljön is.

M. Cs.: Ön boldog? Hogyan teremtette meg a boldogságát, ha az? Kellett hozzá valami komoly krízis, ami a hajtóerőt adta?
Cs. M.: Meglehetősen sok múlik azon, hogy próbálok úgy cselekedni, ahogyan azt másoktól is helyesnek tartanám. Élvezem az életet, amit csak tudok: egy csésze jó kávét reggel, a napsugarat vagy a csendes esőt, egy jó beszélgetést… És van egy nagyszerű feleségem, vannak gyermekeim, csodálatos unokáim. Keményen dolgozom, gyakran feszültséget is megélek közben, de olykor elégedett vagyok vele, élvezem. Megtalálom a békémet abban a hitben, hogy nem egy magányos porszem vagyok az univerzumban, hanem nagyon is részese vagyok a világnak. Figyelembe véve a realitásokat, nem tudok jobb életet kigondolni.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top