11 hiba, amit gyakran elkövetünk tíz év után a párkapcsolatunkban

11 dolog, amit tanulhatunk a pasinktól

Csak arról beszélünk, amiről muszáj

A bevásárlólista és a munkahelyi történések megbeszélése néha eltarthat egy óráig is, ez pedig megnyugtatóan maszkírozza, hogy a megfejtős beszélgetések voltaképpen elmaradtak, és a párunknak lövése sincs róla, hogy mi megy végbe a fejünkben. Nem biztos, hogy tudatosítjuk magunkban, de ez kölcsönös.

Sötétben szeretkezünk

Persze, érthető, hogy lekapcsoljuk a villanyt, hiszen úgy könnyebb odaképzelni Brad Pittet, de ne feledkezzünk meg róla, hogy sötétben Angelina is előbb-utóbb megjelenik. Vagy a szomszédasszony.

Eszköznek tekintjük a másikat

Ha a valaha áhítattal imádott férfiről már csak az jut eszünkbe, hogy már megint nem vitte ki a szemetet, akkor baj van. Lehet, hogy néha megfeledkezünk róla, de nem azért vagyunk együtt valakivel, mert attól könnyebb lehet az életünk. Vagyis az tök jó, ha bevisz minket reggelente dolgozni, de ő nem azért létezik itt a Földön, hogy nekünk kedveskedjen; feltehetőleg van saját élete is.

Papázzuk a pasinkat

Ha gyerekünk is van, akkor ez sokkal nagyobb eséllyel fordul elő, mint egyébként, de tíz év után miért is ne lenne közös gyerekünk. Ha nekünk bejön, ha a férjünk lemamáz, akkor mi is mondhatjuk rá, hogy papa, csak akkor majd százszorosan kell megdolgoznunk érte, hogy még le akarjon feküdni velünk, ami tíz év után amúgy is csodával határos.

Elszáll velünk a verbális ló

Tíz év után egy kósza „basszuskulcs” biztosan belefér, de ne gondoljuk, hogy az ordenáré káromkodásért nem fogunk komoly árat fizetni. Ha kiábrándítóan viselkedünk, ki is fognak ábrándulni belőlünk. Tíz év után sem szabad olyanokat mondani, hogy „hagyjál már”, „hülye vagy”, etc. Mi mit szólnánk hozzá?

Feltételezzük, hogy a másik ugyanazt gondolja, mint mi

Tegyük fel, hogy mi elvagyunk a párkapcsolatunkban, és bár nem vagyunk repkedően boldogok, azért nem akarunk változtatni vagy kilépni. Nem árt azonban résen lenni: ami nekünk megfelel, ilyen-olyan okokból kifolyólag, nem biztos, hogy a partnerünknek is elég.
    
Testformát váltunk

Lehet, hogy mi képesek vagyunk megfeledkezni arról a plusz tíz kilóról, ami felment a párunkra tíz év alatt, de gondoljuk, hogy ez fordítva is így van. Sosem fogja megmondani, mert nem akar bántani minket, de ha elhanyagoljuk magunkat, akkor másképp fog viszonyulni hozzánk; és ezt most nagyon finoman fogalmaztuk meg.

Untatjuk a másikat

Van, amikor minden gondolatunkat lefoglalják olyan dolgok, mint például a lakásunk újradekorálása, vagy az, hogy hova menjünk nyaralni, az azonban nem biztos, hogy ezek a témák pont ugyanolyan fontosak a másik félnek, mint nekünk. Mi sem vagyunk kíváncsiak rá, hogy elalvás előtt arról álmodozik, hogy milyen játékosokat cserélne le a kedvenc focicsapatában.

A háta mögött kritizáljuk a párunkat

Nincs annál tiszteletlenebb dolog, mint úgy beszélni a pasinkról, mintha egy béna lúzer lenne, ráadásul a háta mögött. Ha ilyeneket hallunk, mindig megfordul a fejünkben, hogy vajon miért van vele a csaj, ha ennyire lenézi a pasiját.

Mindent megosztunk

Amikor a szőrtelenítés közös programmá avanzsál, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy akkora biztonságban érezzük magunkat a párkapcsolatunkban, mintha testvérek lennénk, és nem lenne olyan dolog, ami szét tudna szakítani minket. Ez lehet, hogy igaz is, de attól még nem ideális.

Problémák házon kívül megoldása

Unatkozunk, ugyanazokat a problémákat rágjuk és nem jutunk semmire. Egyszer csak jön az ötlet, hogy csináljunk valamit, „történjen már valami”. És ha nem a partnerünkkel megyünk, akkor előbb-utóbb nyilván történni is fog valami. Ha ezt az utat választjuk, akkor kockáztatunk. Hogy mennyit, az mindig akkor derül ki, amikor a másik végül meglép. Mi szóltunk.