Szexistennők nyomában

A szex veszélyes üzem

Tökéletes mellek, lábak, fenék? Csábos tekintet? Kacér mosoly? Vagy a titokzatosság, az elérhetetlenség babonázta meg a férfiakat? Mit tudtak ezek a nők, ami miatt a férfifantázia ma is könnyen meglódul velük kapcsolatban? A válaszokat Orisek Andrea keresi.

A lustán hömpölygő folyó partján egy embercsoport szorgoskodott: néhányan állatot nyúztak, mások bogyókat szedegettek. Tőlük nem messze egy asszony elgondolkozva figyelte munkájukat. Különös teremtés volt: dunnányi keble, vaskos csípője sok egészséges utódról mesélt – különös hatalom áradt belőle. Egy férfi alig néhány méterre tőle elmélyülten farigcsált egy kődarabot, közben rá-rápislantott. Majd egy idő után vett egy nagy levegőt, és művével az asszonyhoz lépett. Reménytől csillogó szemmel nyújtotta felé. A nő elvette az aprócska csecsebecsét, ujját kedvtelve húzta végig a szobor domborulatain, és ajkára olyan mosoly ült ki, ami az ősi művésznek tán nem is e világi gyönyört ígért.

A MÍTOSZOK FÖLDJÉNEK ASSZONYAI

A willendorfi Vénusz-szobor

Akár így is készülhetett annak idején az ausztriai Willendorfban az alig 11 centiméteres Vénusz-szobor – hiszen a történészek csak találgatnak azzal a többtucatnyi, gömbölyded nőt formázó szobrocskával kapcsolatban, amelyek időszámításunk előtt akár több tízezer évvel készültek. A legidősebb, Berekhat Ram-i Vénusz korát 240 ezer évre becsülik, a magyar kökénydombi nővérük az i. e. 5. évezred első felében készülhetett. De kik lehettek ezek a dús idomú nők? Anyaistennők? A férfiálmok netovábbjai?

Egy biztos: ahhoz túlságosan is hangsúlyosak női testrészeik – a súlyos mell, a részletesen kidolgozott szeméremtest –, hogy elhiggyük: ősapánk fejében nem fordult meg egyetlen buja gondolat sem, ha ránézett. Arról viszont, akit Aphrodité, a szerelem istennője tartott a föld legszebb asszonyának, egy árva szobrocska sem maradt fenn, így nem tudhatjuk, vajon lányosan karcsú, vagy inkább asszonyosan telt volt-e Helené. A görög dalnok, Homérosz sem sokat árul el róla: fürtös hajú, hókarú, és szépsége az istennőkével vetekszik. De vajon mit mondott volna Helené, ha bárki megkérdezi, boldog-e ezzel a hatalmas szépséggel? A trójai háború végén így zokogott kedves sógora, Hektór halálakor: „S így teveled siratom magamat, keseregve szívemben, / én nyomorult: mert többé kedves a tágterű Tróján / senki se lesz hozzám: borzadva tekintenek énrám.” A történészek közül többen hajlanak arra, hogy ez a lenyűgöző nő valóban létezett, legutóbb palotáját vélték felfedezni. Az i. e. 1200 körül élt nő korának semmiképpen sem lehetett átlagos asszonya, azok inkább Odüsszeusz szorgos felségére, Pénelopéra hasonlítottak. Persze szexikon nem belőlük, hanem Helenéből lett.

A HATALOM SZEXEPILJE

Az időtlen szépségű egyiptomi királyné mellszobra olyan lenyűgöző, hogy egy brit asszony nemrégiben képes volt több mint ötvenszer plasztikai műtétnek alávetni magát, hogy olyanná váljon, mint ő. Ám hiába minden próbálkozás, Nefertiti nem reinkarnálódott, inkább egy karikatúra született. De hát a titkoknak ez a lényegük: megfejthetetlenek. Ehnaton fáraó asszonyának báját már ezerféleképpen vizsgálták: legutóbb 2009-ben sikerült újabb felfedezést tenni. A híres berlini büsztön komputertomográfiás vizsgálatokat végeztek, és megállapították, hogy a stukkóbevonat alatt a szobor vonásai kevésbé idealizáltak: arccsontjai alacsonyabban fekszenek, orrán pedig kis dudor van, szája szélén ráncok… Akad olyan, aki ettől a „leleplezéstől” kevésbé szépnek látja azt, akinek a neve azt jelenti, „a szépség megérkezett”?

Nefertiti szobra

Nileen Namita a műtétek után

Egyiptom egy másik szépségideállal is megajándékozta a világot, aki egyes pletykák szerint nem is volt annyira tökéletes: „Mondják, hogy Kleopátra szépsége önmagában nem volt olyan, amelynek párját nem lehetne találni, s nem is ezzel ejtette bámulatba azokat, akik látták – írta róla Plutarkhosz –, hanem a vele való együttlét közben egész lényéből ellenállhatatlan varázslat sugárzott.” Azt is hozzáteszi, a királynő olyan nyelven beszélt, amelyen csak akart, ráadásul társalkodása lenyűgözte beszélgetőpartnereit. Íme a nő, aki intelligenciájával hódít – de vele kapcsolatban mégsem ezen szokás csámcsogni. Kleopátra zsenije abban rejlett, ahogy sztárallűrökkel kápráztatta el kortársait: a szamártejes fürdő, a borban feloldott milliós igazgyöngy vagy épp híressé vált szőnyeges belépője Julius Ceasarhoz ma is címlapot érne. Sőt állítólag mestere volt az orális kényeztetésnek: egyetlen éjszaka alatt 100 római nemest repített a mennybe. Végül halála is színpadias lett: 39 évesen lehelte ki lelkét szerelme, Marcus Antonius teste mellett. (Azért tett egy próbát Augusztus császárral is, de neki nem kellett az akkor már korosnak számító szexikon.)

És ha ókor és szex, ne feledkezzünk meg arról sem, aki sportot űzött a kéjből: párbajra hívott egy híres szajhát, és végül győzött! Egyetlen éjszaka alatt 25 férfit elégített ki maradéktalanul. Valeria Messalina ráadásul római császárné volt, így az igazi bravúr, hogy élve megúszta ezt a kalandot. Pedig nimfomániája közszájon forgott: beszélték, hogy börtönökből kerített magának kiéhezett rabokat, de a császári palotában is szívesen áldozott Ámornak, csak épp nem fenséges férjével. Claudius császár akkor fáradt bele három évtizeddel fiatalabb neje ügyeibe, amikor a nő férjhez ment egy római ifjúhoz, míg ő háborúzni volt. Messalina még harminc sem volt, amikor lefejezték.

A HÁZASSÁGTÖRŐ ÉS A SZŰZ

A mezítelen nő és kedvese az erdő ölén áldozott a szerelemnek, úgy, hogy testük fájdult meg bele. Joggal háborodott fel rajtuk Márke király, hiszen Trisztán az ő nejét, Izoldát ölelte ilyen hévvel, ráadásul nem is először – hallgathatta borzongva a tébolyult szerelem meséjét a 12. századi nemes hölgy, miközben férje egyházért, kincsért, s ki tudja, mi mindenért harcolt. A középkor titokzatos világa korántsem olyan szűzies, amilyennek a kései utódok hiszik. Akkoriban rengeteg tesztoszteron kószált szabadon, hiszen a nem elsőszülött nemes ifjak gazdasági okokból nem házasodhattak meg. Különös megoldás született: hűbéruruk asszonyában találták meg szívük hölgyét, míg a szerelem gyakorlatiasabbik részét alacsonyabb sorú nőknél – általában erőszakkal – valósították meg.

Jeanne d’Arc

Trisztán és Izolda folyamatosan alakuló meséje a korok és erkölcsök változását is jól mutatja: míg a legkorábbi változatokban szinte a pornó határát súrolta a történet szabadossága, később egészen éterivé lényegült a kapcsolat. Nem véletlenül, hiszen a keresztény vallásos élet fókuszába Szűz Mária kultusza került. Ő, az eszményi nő nem is hasonlít arra a „sátán kapujára”, akiről az egyházatyák írtak, ő az az asszony, akit még az időközben cölibátusba kényszerített egyházi ember is lelkiismeret-furdalás nélkül imádhatott. Azért Jean Fouquet A Szűz gyermekével című híres, fedetlen keblű képét látva nehéz elhinni, hogy csupán egy gyermekét tápláló asszonyról van szó. Különösen mert él a gyanú, hogy valójában Agnès Sorelt, VII. Károly francia király szeretőjét ábrázolja… Azét a VII. Károlyét, aki egy bakfisnak köszönhette a hatalmát.

Jeanne d’Arc olyan ellenállhatatlan hatást gyakorolt korának férfijaira, hogy azok akár a halálba is követték volna. Az orléans-i szűz mégis épp VII. Károly miatt bukott el, akinek trónra jutása után eszébe sem volt kiváltani 17 éves hadvezérét ellenségei fogságából. A lány végzetét is acsargó hímek okozták: az inkvizíció vérebei küldték a halálba. Rettegtek ettől a gyermektől, aki írni is alig tudott, mégis sarokba szorított tanult teológusokat. Biztosan elégedettek voltak végleg elgyötört teste láttán. Mi inkább együtt sírunk Johannával, Bódis Kriszta gyönyörű sorait segítségül hívva hozzá: „Édes Jézus rejts el szent sebeidben / mondád mindörökre Szűz vagyok testem Istené a vértezetben / sátánpofák onanizálnak majd / bálványom előtt / míg az ördög gőgje megtestesül / szelíd szemed oltalmazzon engem!” A visszaemlékezések szerint utolsó szavával Jézust hívta a máglyán, hóhéra bevallotta, rettegett, hogy elkárhozik. Jeanne mindössze 19 évesen halt mártírhalált. Nem egészen fél évszázad múlva szentté avatták.

ELADÓ A SZERELEM

Lucrezia Borgia

Míg Johanna máglyája utolsó lobbant Rouenban, Itáliában beköszöntött a reneszánsz. Egyik legismertebb alakja, Lucrezia Borgia, aki göndör fürtjeivel angyali szépség lehetett – míg nevéhez olyan sötét jelzők tapadtak, mint vérfertőző és méregkeverő. Az 1480-ban világra jött leánykának már a származása sem átlagos: apja egy bíboros, akiből VI. Sándor néven az egyik leghírhedtebb pápa lesz. Kedvenc lányát 13 évesen férjhez adja, ám első házasságát hamarosan érvénytelenítteti is a gondos atya – hatalmi megfontolásokból. Mire a szakítást törvényesítik, Lucrezia egyértelműen várandós, vélhetően nem a férjétől. Ez sem akadályozta meg az egyházi bíróságot, hogy kimondja: érintetlen.

Óvatlansága gyümölcsét egy időre eltüntetik, a Borgiák azonban nem lökik el maguktól a kakukkfiókát: az anya megnevezése nélkül először Lucrezia bátyja, Cesare, majd kissé érthetetlen módon, apja is magáénak ismerte el egy-egy pápai bullában. Több nem is kell a pletykaáradathoz. Végül a „szüzet” 18 évesen újabb nászágyba küldték, és második férjével végre boldog lett, ám ez sem tartott sokáig, mert urát meggyilkolták – bátyja parancsára. Szentséges apukája sem pihent: Lucreziának újabb, előnyösebb partit keresett: 21 évesen harmadszorra is főkötő alá került, és elköltözött Ferrarába, gátlástalan rokonait soha többé nem látta. Alfonso d’Este mellett kiteljesedhetett a reneszánsz úrhölgy, aki férje udvarának ragyogó csillaga, és szenvedélyesen pártolja a művészeket. Ám végül utolérte az asszonyok végzete: nyolcadik gyermeke születésébe halt bele, 39 évesen.

Híres életrajzírója, Maria Bellonci szerint az utolsó pillanatig nem hitte el, hogy eljött számára a vég. Nem minden udvarban volt ilyen szerencsés a feleség: a francia királyok különösen híresek voltak arról, hogy szeretőikkel nehéz parfüm és intrika szaga költözött a királyi udvarba, míg a törvényes asszony a háttérbe húzódva tengette „nyugdíjas” éveit, miután elegendő utódnak adott életet. Ám mind közül kirí egy alak, akinek már a belépője sem maradt észrevétlen: a kurtizánnak öltözött fiatalasszony egy maszkabálra érkezett, ahol csak egyetlen tekintetet keresett: XV. Lajosét. Elszánt volt a végsőkig, gyermekkorában megjósolták, egyszer az uralkodó szeretője lesz – és most itt volt a pillanat! Jeanne-Antoinette Poisson mindent – férjet, gyereket, tisztességet – hátrahagyott, hogy Madame de Pompadour lehessen. Ám benne XV. Lajos sokkal többet, mint szexpartnert kapott. Igazi barátra lelt.

Valószínűleg nem is az ágyban – kortársai szerint frigid volt –, hanem emberségével kápráztatta el a királyt. Folyamatosan szórakoztatta a depressziós uralkodót, rábeszélte építkezésekre, tanácsaival segítette államügyekben is. Rá mindenben számíthatott Lajos, őfelségének szoknya után sem kellett többé futnia: Pompadour folyamatos utánpótlást kerített neki szép, de kellően buta lányok személyében. A nő, akinek még egy hónapot sem jósoltak az udvarnál, 15 évet töltött királya mellett. Egészségét azonban aláásta az állandó stressz: 43 évesen megtért teremtőjéhez.

SZEXBOMBÁK TÁMADÁSA

Már Pompadour korában is kísérleteztek egy különös eszközzel, ami képes volt a fényt csapdába ejteni, és viszonylag pontos képet örökíteni meg bárkiről vagy bármiről. Ki hitte volna, hogy hamarosan fotók ezrei özönlik el a világot, és miután a filmfelvevő is tökéletesedik, szexszimbólumból jut majd minden bokorba? A hatalmas biomasszából ugyan kitűnik Garbo, Dietrich és Sophia Loren neve, de Veronica Lake-é vagy Jeane Harlow-é már csak a filmes ínyencek számára jelent valamit. Ám van egyetlenegy igéző lány, aki „a” szexistennő lett, akinek nevét, nincs ember a planétán, aki ne hallotta volna. De ki az a Marilyn Monroe? Élő személy vagy csak egy ügyes szerep? Bárki képes felskiccelni jellegzetes vonásait.

Utánozói filmjeiből lesik el mozdulatait: ringó járását, meg-megremegő ajkát. De akar-e bárki tényleg Marilyn lenni? A lány, akit gyermekkorában megerőszakoltak, aki 15 évesen feleség lett, hogy ne kelljen visszamennie az árvaházba, a kezdő színésznő, aki bárkit kegyeiben részesített, ha köze volt a mozihoz. Akiről a 20. század egyik legnagyobb írója – mellesleg férje –, Arthur Miller gonosz drámát írt. Aki az Amerikai Egyesült Államok elnökének szeretője is volt, csak boldog nem volt sosem: a depresszióval küszködő nő pszichiáterének bevallotta, sosem élvezte a szexet. Végül a megtört asszony 1962 augusztusában csupán a szegény, árva Norma Jeane-nel tudott végezni, Marilyn, ha lehet még, csak élőbbé lett.

KÉRJÜK A KÖVETKEZŐT!

Monroe tragikus halála után rengetegen próbálták elfoglalni a trónt. A 60-as évekre Brigitte Bardot szabályos szexuális forradalmat robbantott ki. A következő évtizedben egy angyal diktálta a tempót: Farrah Fawcett híres vörös fürdőruhája még a Baywatch egyenruhájára is hatott, amiben 1992-től egy bizonyos Pamela Anderson feszített. Ne feledkezzünk meg a popcsillag Madonnáról: a gátlástalan sztár sosem szégyellte felfokozott szexualitását, mi több, ma, 52 évesen sem érzi magát túl idősnek huszonéves szeretőihez. De vajon Angelina Jolie, akinek ajkáról ódákat zengtek többen is, hatgyermekes anyaként is képes megőrizni szexistennői státuszát? Vagy a szupernőies Scarlett Johansson lesz a következő örök szerető? Netán ismét a könnyűzene világából érkezik: Katy Perry és Lady Gaga, a klasszikus és a bizarr versenyzik kegyeinkért… Vagy még csak ezután születik meg? Isten irgalmazzon neki!