Nyitott kapu férfi és nő között

Leomlott a patriarchális szemlélet, mint a berlini fal, megtörtént a szemléletváltás, és ez milliónyi kérdést vet fel, hiszen a lelke mélyén mindenki társra és jól működő kapcsolatra vágyik. Oké, azt látjuk az előző generációk tükrében, hogy mi az, amit nem szeretnénk másolni (persze éppúgy azt is láthatjuk, amit igen), de vajon melyek lehetnek azok az értékek, amelyeket útjelzőként, tartóoszlopként rakhatunk magunk elé?

Az elmúlt másfél évben több mint háromszáz nőt terapizáltam, segítettem a kis csoportos munkáimban. A hozott problémák 80–85%-a a párkapcsolathoz (vagy annak hiányához) kötődött. Vagyis: van pasim vagy nincs pasim. Van, de nem működik jól a kapcsolat, avagy egyedül van. (Ami MINDENKINÉL jelen levő alapprobléma volt, az az önbizalomhiány. És mennyi gyönyörű virágszál, kiváló nő nem hitte, hiszi el magáról, hogy nagyszerű!)

Az, hogy mindez honnan jön, mik az okok, egy külön téma, és igazából engem nem is ez foglalkoztat. (De azért ez is, mert nagyon izgi téma, kell a megértéshez…) Amire leginkább választ szeretnék kapni: mik azok az a dolgok, amiktől a 21. század emberének jól működhet a párkapcsolata? Ami nem játszmázásról, egymás tépéséről, lehúzásáról, hanem egymás felemeléséről és az egymás mellett való fejlődésről szól, úgy, hogy a mérlegen több, jóval több legyen az öröm, mint a fájdalom. (Hiszen a fájdalom, a küzdelem, a problémákkal való szembenézés az út természetes része.) Úgy gondolom, hogy a férfi és a nő kapcsolatában egy új egyensúlynak kell megteremtődnie, amihez mindkettőjük tudatosságára szükség van. (Azért mondom, hogy új egyensúly, mert biztos vagyok benne, hogy valaha ez már volt, és a földön talán valahol most is van.)

Szeptember 23-án, az őszi nap-éj egyenlőség napján (mely idén egybeesik a teliholddal) egy kerekasztal-beszélgetést szervezek és moderálok erről a téma szakembereivel. (Két asztrológus barátom is megnézte az időpontot, azt mondta, a legtökéletesebb nap erre a témára; bevallom, ez is közrejátszott abban, hogy 23-ára esett a választás.) Biztos vagyok benne, hogy nagyon izgalmas eszmecsere lesz. Már most látom az ütközési pontokat, a különféle állásfoglalásokat. Dr. Szilágyi Vilmos szexuálpszichológus a nyitott házasságot látja a jövőbeli kapcsolatok optimális „megoldásaként”, dr. Angster Mária (pszichoterapeuta, családállító, ő hozta be a módszert Magyarországra) viszont azt mondja: a férfi és a nő mágnes, ott nincs helye egy harmadiknak. Ha az mégis megjelenik, titokban kell tartani. Szilágyi Gyula (szexológus, szociológus) évtizedek óta kutatja a nemek szexuális és párkapcsolati szokásait, ő sok-sok adattal szolgál a tényekről. Dr. Daubner Béla (pszichoterapeuta, ájurvédikus orvos, nemzetközi jógaoktató, pszichodráma-szakember) a pszichológia és a keleti szemlélet  tudatformáló igazságát kutatja és tanítja, Mester Dóra Djamila (szexoktató) pedig mindazt, amit a gyakorlatban már gyermekként érdemes elsajátítani. (Ezt iskolákban tanítja is.)

Tanítani is kellene, mert a párkapcsolat és annak a minősége MINDENKIT érint.

Szeretettel várok minden érdeklődőt!