Hétköznapi függőségek

Ártatlannak tűnő dolgok, étel, ital, használati tárgyak, melyek szükségesek a létfenntartáshoz. Ám vékony mezsgyén mozgunk, mikor azt mondjuk, szükséges. Persze, egy pár téli bakancs szükséges. De egy teljes havi fizetést elkölteni két nap alatt ruhára – függőség. Két olyan lánnyal beszélgetünk, akik lassan felismerik, hétköznapi szokásaik függőséggé váltak.

Vásárlás naponta

– Tetszik ez a színes, mintás kis felső? – kotorja elő méretes szatyrából új szerzeményét Lilla. – Ha akarod, eladom neked, olcsóbban, mint én vettem.

– Miért, neked nem kell?

– Nem hinném, hogy fogom hordani. Csak egyszerűen muszáj volt vennem valamit. Ma is… – teszi hozzá halkan. Majd hirtelen kifakad. – Nem tudom, egyszerűen csak megőrülök, ha nem veszek valami apróságot magamnak nap mint nap. Tudom, hogy nincs szükségem rá, azt is tudom, hogy nem kellene szórni a pénzem. Elmegyek egy ruhabolt előtt, megpróbálok be sem nézni a kirakaton, aztán szinte észre sem veszem, de már bent is vagyok a boltban, majd a próbafülkében, és teljesen zaklatott vagyok, egészen addig, amíg meg nem veszem azt az új cuccot. Aztán ahogy kifizetem, és a táskámba teszem, furcsa nyugalom lesz rajtam úrrá. Boldog leszek tőle! Persze, később lelkiismeret-furdalásom lesz. Ami a legijesztőbb, hogy minden hónapban lenullázom magam, és elköltöm
az egész fizetésem mindenféle kacatra. Általában egy fillérem sem marad, előfordul, hogy kölcsön kell kérnem. Ilyenkor pedig sírva fakadok, és utálom magam a gyengeségemért.

Lilla kórtünete: A vásárlásmánia tulajdonképpen afféle gerjesztett függőség. A fogyasztói társadalomban a divatos ruhák, termékek valódi boldogságforrásként jelennek meg, ráadásul a reklámok által el is hitetik a fogyasztóval, hogy akkor lesz „valaki”, ha ezeket a dolgokat megveszi magának.

Sminkelj úgy, mint a sztárok! Öltözz úgy, mint a sztárok! – mintha csak egy rúzs vagy egy blézer lenne a sikeres élet záloga. Nem csoda, hogy a nők többségének, ha rossz napja van, vagy sok a gondja, vásárlással próbálja feldobni magát. Általában sikerrel, ám a figyelem elterelődik a valódi problémáról. Ahogy ugyanis ez a „soha fel nem vett” ruhákból is kiderül, a vásárlásmánia okai nem a termékben, hanem a lélekben rejtőznek.

Csokimánia

– Mindig van csoki a táskámban, az íróasztalom fiókjában, a kocsi kesztyűtartójában. Egy pár szem bonbon, egy szelet nápolyi, egy kis maradék a tábla csokiból, és ahogy elkezdem enni, megnyugszom – meséli a 31 éves Boglárka. – Ám nagyon sokára jöttem csak rá, hogy függő vagyok, a csoki teljesen észrevétlenül lopta be magát az életembe. Valójában a párom figyelmeztetett rá. Azt mondta: „Nem veszed észre, hogy ahányszor vitázol a gyerekkel, vagy felhív a főnököd, vagy bármi probléma van az életünkben, te úgy nyúlsz a csoki után, mint ahogy más a cigiért?” Hát, bevallom, így igaz, nem vettem észre. Pedig igaza volt. És hiába híztam meg tőle rettenetesen, mégsem bírom letenni. Tudod, belenézek a tükörbe, és utálom a testem. És magamat is, amiért hagytam, hogy ez legyen. Sírógörcsöt kapok, de nem nyugtat meg más, csak ha nassolni kezdek. Ördögi kör, és nem tudom, hogy szállok ki belőle. Ha nem eszem csokit, másképp jön ki rajtam az idegesség. Vagy sírok, vagy veszekszem mindenkivel. Szerintem a családomnak is jobb, ha csendben tördelek egy tábla csokiból – vallja Bogi, majd hozzáteszi, úgy gondolja, hamarosan szakorvoshoz fordul a problémájával.

Boglárka kórtünete: A csokoládéfüggőség – sajnos – nem olyan, mint a vásárlásmánia, sokkal inkább a droghasználathoz lehetne hasonlítani. Ugyanis ebben az esetben nemcsak lelki, hanem fizikai rászokásról is beszélhetünk – a szervezet egy idő után hozzászokik, majd igényli is a magas cukorbevitelt. Ráadásul brit kutatók szerint még az agy bizonyos területei is aktívabban működnek a csokoládéfüggőknél, mikor csokit fogyasztanak, vagy akár csak látják az édességet. A teljes leszokást tehát ez még nehezebbé teszi, hiszen a csokoládéfüggők lelkileg és fizikailag is sokkal jobban érzik magukat, mikor édességet esznek.

Miért válunk függőkké?

Tudósok keresik évszázadok óta a választ: vajon a génjeinkben hordozzuk-e a függőségre való hajlamot? Talán igen, hiszen vannak, akik könnyebben válnak a cigaretta, a drogok, az alkohol áldozataivá, és élnek önpusztító életet, míg mások könnyedén ellen tudnak állni ezeknek a szereknek. Ám a modern kori társadalomban egyre több függőség jelent meg, és bizony kiderült, hogy annak is, aki soha nem gyújtott rá egy szál cigire, lehet hasonló, bár kevésbé káros függősége, mondjuk, a kaszinóba járás. Bár nyilván különbséget kell tenni függőség és függőség között. Egyrészt a mértéke és a stádiuma szerint, másrészt hogy mennyire rombolja a szervezetet, az agyat és a lelket. Ám alapvetően elmondható, hogy minden függőség egy tőről fakad – mindezek pótcselekvések a boldogságért. Kapaszkodók, stresszoldók, instant örömforrások. Külsőségek, melyektől erőt, jóleső érzést várunk ahelyett, hogy belső boldogságunkat keresnénk.

Mikor komoly?

Súlyos függőségről akkor beszélhetünk, ha az illető viselkedése teljesen megváltozik, mikor nem jut hozzá függősége tárgyához. Például agresszív lesz, vagy nem beszámítható, továbbá ha függőségével saját vagy környezete életét károsítja. A függőségek kezeléséhez mindenképpen érdemes szakértő orvos, pszichológus segítségét kérni, mert egyedül nehezen leküzdhető.

Hogyan segíthetünk?

A függőségek, a kényszerek, a mániák mind lelki problémák miatt alakulnak ki, ám pont ezen okok miatt az egyén saját belső akarata és elhatározása feltétlenül szükséges a leszokáshoz, a gyógyuláshoz. Nem árt azonban, ha a barátok, a családtagok felhívják a figyelmet, és valamiféle kontrollt jelentenek, a függőségben szenvedők ugyanis pont a kontrollt veszítik el az életükből. Sok törődéssel, figyelemmel és ne vádaskodással forduljunk feléjük, valamint fontos, hogy segítsünk újfajta lehetőségeket, alternatívákat találni, amelyek elterelik a figyelmet a függőség tárgyáról, és amelyek új örömforrást jelenthetnek.

Önkéntes rabságok – néhány példa korunk függőségeiből

Számítógép-függőség – internetezés, akár napokon keresztül, számítógépes és videojátékok, már gyermekkorban is.

– Televíziófüggőség.
– Táplálkozási függőség: kényszeres evés, mániákusan űzött fogyókúrák, kávétól, energiaitaloktól, táplálkozási kiegészítőktől való függőség.
– Gyógyszerfüggőség.
– Játékfüggőség – nyerőgépek, nyerőautomaták kényszeres használata.
– Munkaalkoholizmus, állandó teljesítménykényszer, a munkán kívül minden más időtöltés elutasítása.