Gyermeket és karikagyûrût a melegeknek?

Sőt a munkaadók nem rúghatnak ki senkit azért, mert homoszexuális. A melegek tehát élhetnek, dolgozhatnak békességben. Mit akarnak még? Most éppen házasodni.

„Két felnőtt személy” – ez az a három szó, ami politikai-ideológiai vihart kavart a közelmúltban, és amitől további közéleti pengeváltás várható. E szavak kerülnének ugyanis az új családjogi törvény házasságkötést szabályozó paragrafusába a most ott szereplő „felnőtt nő és felnőtt férfi” meghatározás helyett, ha az SZDSZ törvényjavaslata támogatásra talál. Jelenleg hazánkban csak ellenkező neműek léphetnek frigyre egymással, ez azonban az előterjesztő álláspontja szerint diszkriminatív, hiszen: „Egy szabad, demokratikus európai jogállam jövője csak akkor biztosított, ha valamennyi állampolgára számára képes garantálni a sérthetetlen magánélethez és az egyéni boldogsághoz való jogot.”
Az új polgári törvénykönyv várhatóan 2010-ben lép hatályba. Addig van idejük a törvényalkotóknak, hogy elvitatkozzanak a kérdésen. Van is min, hiszen a témában koránt sincs társadalmi konszenzus.

Együttélés vagy házasság: nem mindenkinek mindegy

Meglepő, hogy nem is olyan régen még Magyarországon is bűncselekménynek számított a nagykorúak közötti homoszexuális nemi kapcsolat: csak 1961-ben törölték ezt a pontot a Btk.-ból. Az azonos neműek szerelme tehát nem volt bűn immár, ehelyett azonban pszichés betegségnek bélyegezték – ami nem sokkal volt jobb a korábbi attitűdnél. 1973-ban aztán az Egészségügyi Világszervezet levette a jelenséget a mentális kórformák listájáról, ettől kezdve a melegek itthon nemcsak bűnözőnek nem számítottak, de betegnek sem. Jelentős vívmány volt az is, amikor az Alkotmánybíróság 2002-ben a szexuális aktus beleegyezési korhatárát azonos neműek esetében 14 évnél húzta meg (ahogyan a heterók esetében megelőzően is adott volt). A 2004-es antidiszkriminációs törvény pedig megtiltotta, hogy akár az egészségügyben, akár a munkahelyen bárkit megkülönböztessenek nemi orientációja miatt (más kérdés, hogy mi valósul meg ebből a gyakorlatban). A paradicsom eljövetelére azonban még várni kell, hiszen teljes jogegyenlőségről még mindig nem beszélhetünk. Ez nemcsak a melegekre, de a különnemű párokra is igaz, vagyis az élettársak nem élveznek annyi jogot, mint a házastársak. Pedig egyre többen vannak, akik papír nélkül is „komolyan gondolják”. A fő hátrányok abból adódnak, hogy az élettársak nem minősülnek közeli hozzátartozóknak, vagyis nem örökölhetnek egymás után, nem kapnak özvegyi jogot, nincs tartási kötelezettségük, és nehezített számukra a gyermek vállalása, különösen az örökbefogadás.





Mivel joggal panaszkodnak a heterók is, van arra esély, hogy az együttélést mindenképpen mélyebben szabályozzák majd, ha a tervezet decemberben a kormány, majd tavasszal a parlament elé kerül. A melegszervezetek többsége azonban nem elégszik meg ezzel. Úgy vélik, a másoknak éppúgy joguk van házasodni, mint bárkinek. Véleményük szerint ez nem pozitív diszkrimináció volna, csupán a mostani jogfosztott állapot helyreállítása.
Együtt élni persze most is lehet, sőt a törvény ismeri az élettárs fogalmát, és ebben egyébként nem tesz különbséget homoszexuális és heteroszexuális társak között. Ám az ilyen kapcsolat nem kerülhet regisztrálásra, vitás esetben tanúkkal kell bizonyítani, hogy a felek valóban együtt élnek. És ezen a ponton már sokkal nehezebb a melegek dolga.

A törvényalkotásnak több lehetősége is van, ha szélesíteni akar ezeken a jogkörökön – ahogyan ez a nyugati világ országainak többféle gyakorlatából is kiderül. Elképzelhető például a regisztrált partnerkapcsolat intézménye. Ezt állami hivatal jegyzi be, és hasonló a házassághoz. Hogy mennyivel kevesebb annál, az országonként változik, mint ahogy az is, hogy csak azonos neműek választhatják-e, vagy mindenki.

Szólj hozzá a fórumokhoz! • Döntés a melegházasságról » • Melegházasság, melegparádé »   Kapcsolódó link: • Pride »

Hogy itthon lesz-e módosítás, és az mennyire lesz forradalmi, nem tudni. Ám arra vajmi kevés esély van, hogy a meleg párok anyakönyvvezető elé járulhassanak, vélhetően a regisztrált partnerkapcsolat a legtöbb, amiben reménykedhetnek, és vele lakáshasználati, tartási, öröklési jogban. Az örökbefogadási szabályok lazítása vélhetően hosszabb menet lesz.

Meleg szülők, egészséges gyerekkor

Eközben a jobboldali pártok és az egyházak ragaszkodnak ahhoz, hogy házasságot csak férfi és nő köthessen, szerintük ez természet szerint egy férfi és egy nő kapcsolata. (Amely vélekedés körülbelül azt jelenti: miért? Azért, mert csak.) Csak egy fokkal kifinomultabb az az érv, ami a demográfiai adatokat citálja. Arra alapoz, hogy egy olyan országban, ahol évente negyvenezer fővel fogy a népesség, ott nincs helye a „meddő” kapcsolatok támogatásának. Ez a vélemény azonban nem vesz tudomást arról a tényről, hogy sok meleg pár nevel előző házasságából született, egyikük által örökbe fogadott vagy „baráti megegyezésből” fogant gyermeket.

A gyermekkérdés a legérzékenyebb pont, hiszen az ellenzők úgy vélik, a társadalmi többség tiszte, hogy megvédje a kiskorúakat annak káros következményeitől (az anya-apa kép hiányától, illetve a megzavart szexuális fejlődéstől), ha őket nem egy apuka és egy anyuka neveli. Elfelejtik azonban azt, hogy ez a heterokapcsolatból származó gyermekek többségénél is így van, gondoljunk az egyedülálló anyákra vagy elvált szülőkre. Ezen túl bizonyított, hogy a meleg párok által nevelt gyerekek közül semmivel sem kerül ki több homoszexuális felnőtt, mint az átlagos családokból. A támogatók szerint a legfontosabb, hogy a kicsi szerető közegben nőjön fel, és ennek semmi köze a szülők szexuális orientációjához. Ugyanakkor maguknak a gyermekeknek is érdekük, hogy az őt nevelőket a törvény is szülőként ismerje el, vagyis jogállásuk rendezett és a valóságnak megfelelő legyen.

Holtomiglan-holtodiglan külföldön Az Európai Unió huszonnégy tagállamában törvényileg elfogadják a meleg párok együttélését, három országban (Hollandia, Belgium, Spanyolország) pedig lehetséges a házasságkötés is. Ausztriában, Horvátországban, Portugáliában és Magyarországon csak a nem regisztrált együttélés működik, de például Bulgáriában, Görögországban, Lengyelországban, Olaszországban, Romániában vagy Törökországban semmilyen jogi elismerés nincs az azonos nemű pároknak, és még ma is léteznek államok, ahol halálbüntetés vár a hasonlót szeretőre.

Jogvédő szervezetek nemrég felhívásban fejtették ki, hogy a házasodási tilalom sérti a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek emberi méltóságát, sőt áttételesen erőszakra buzdít. Spronz Júlia (Patent Egyesület) szerint „az LMBT emberek ma Magyarországon másodrendű állampolgárok, hiszen az állam akként kezeli őket. Hogyan is mernének kézen fogva sétálni az utcán, ha az állam szerint sem egyenlő a kapcsolatuk a heteroszexuálisokéval?”

„Több olyan leszbikus nőt ismerünk, akinek van vér szerinti gyereke – érvel Takács Mária a Labrisz Leszbikus Egyesülettől. – Jelenleg párjuk nem válik sem automatikusan, sem szülői elismerő nyilatkozattal szülővé, de még csak örökbe fogadni sem tudja a gyereket, így ha a hivatalos szülő meghal, a másik nőtől elvehetik az évek óta vele élő gyereket.”

De egyszerűbbé teszi a házasság azt is, ha az azonos nemű pár egyik tagját a másik a kórházban látogatni akarja, egyes munkahelyi vagy szociálpolitikai kedvezmények megszerzését, és kevesebbet akadékoskodnak a hivatalok is.
Spronz Júlia szerint az államnak az lenne a szerepe, hogy példát mutasson állampolgárainak az emberi jogok védelmében. „Ajánlom Spanyolország példáját, ahol egy konzervatív, keresztény országban 2005-ben engedélyezték a leszbikus- és melegházasságokat, a közös örökbefogadással együtt, és azt a társadalom végül elfogadta.”