Tévedések drámája: pánikbetegség

A pánikbetegség névadója a görög mitológia félig ember-, félig szamártestű istene, Pán, akinek bőgése rémületbe ejtette azt, aki álmában megzavarta. Hazai felmérés szerint a pánikbetegek száma kétszáz-háromszázezerre tehető. A betegség főként a huszonöt és negyven év közötti korosztályt érinti. Ismert a panaszok családi halmozódása. A férfiakhoz képest kétszer több nő érintett.

A rosszullét váratlanul jelentkezik, miközben a helyzet nem ad okot szorongásra, és az érintett nem áll mások figyelmének középpontjában. Ha valaki legalább négy ilyen rohamot él át négy hét leforgása alatt, illetve a tünetleltárban felsoroltak közül legalább négyet észlel magán, és ezeknek nincs szervi okuk, valószínűleg pánikbeteg. Gyakran nyilvános helyen, tömegközlekedési eszközön, moziban, vásárlás vagy sorban állás közben csap le a pánik. Ezután a beteg a színhelyet a rohammal azonosítja, és igyekszik elkerülni, hogy ismét hasonló szituációba kerüljön. Így másodlagos agorafóbia (tériszony) jöhet létre.

A pszichiáterhez fordulók leggyakrabban fulladást, heves szívdobogást, mellkasi szorítást, remegést, szédülést, halálfélelmet említenek. A tünetek tíz perc alatt elérik maximális intenzitásukat. A roham húsz-harminc perc alatt lezajlik. Újabb okot ad a szorongásra, hogy a beteg szenved, rosszul érzi magát, bár a különféle kivizsgálások eredménye negatív. Gyakran szembesül azzal, hogy gyanakodva méregetik, szimulánsnak, táppénzcsalónak bélyegzik. A testi tünetekre felírt készítmények adott esetben árthatnak, például a béta blokkoló tovább ronthatja a pánikbeteg állapotát.

Tünetleltár

1. fulladás vagy légszomj 2. szédülés, ájulásérzet, bizonytalanság 3. szapora, illetve egyenetlen szívdobogás 4. remegés, reszketés 5. izzadás 6. fuldoklás, torokszorulás („gombóc” a torokban) 7. hányinger, hasi fájdalom, feszülés 8. testi elidegenedés érzése (a kezem nem az én kezem) 9. zsibbadás, érzéskiesés 10. kipirulás, hevülés vagy hidegrázás 11. mellkasi fájdalom, nyomás, szorítás 12. halálfélelem 13. félelem a megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől

Az elmúlt évtizedek tudományos kutatásai megerősítették, hogy a pánikbetegség a szerotonin-anyagcsere zavarára vezethető vissza. Kezelésére az antidepresszánsok és a szorongást gyorsan oldó benzodiazepinek alkalmasak. Két-háromheti gyógyszerezéssel tünetmentessé tehető a beteg, bár a tablettákra még évekig szüksége lehet. A bezárkózás, az agorafóbia, illetve a menekülési vágy leküzdéséhez pszichoterápiát (kognitiv és viselkedésterápiát) rendelhet az orvos, amely támogatja a gyógyulást.

A kezeletlen pánikbetegség számos szervi elváltozást okozhat. Pszichiátriai kockázatot is jelent a fel nem ismert betegség, mert gyakran depresszió társul hozzá. A rosszul megválasztott szorongás- és feszültségoldók miatt alkohol- vagy drogfüggés alakulhat ki. A pánikbetegek körében nagyobb az öngyilkosság veszélye. Ezért fontos a pontos diagnózis. Korszerű kezeléssel megszüntethetők a kínzó tünetek, és az érintett gyógyultnak érezheti magát.