Elhízás? Mi a megoldás?

Szerinte, a hízásra való hajlam azt jelenti, hogy szervezetünk homeosztázisa – azaz a belső környezet egyensúlya – könnyen felborul.

Magyarán, testünk általános egyensúlyi állapotában és anyagcseréjében olyan rendellenességek állnak elő, amelyek menthetetlenül túlsúlyhoz vezetnek. Egészségünket, harmonikus létünket pedig jórészt magunk befolyásoljuk, elsősorban életvitelünkkel, és azáltal, hogy miből, mikor, mennyit, milyen összetételben és milyen gyakran eszünk.

Dr. Nys három alapvetően különböző, elhízásra hajlamosító típust azonosított:
nevezetesen az inzulin-, a leptin– és a stressz-típust, valamint ezek keverékét. Szerinte ezektől függ, hogy az egyensúlyából kibillent szervezet hogyan reagál a különféle táplálékokra.


Az inzulin-típusnál az a gond, hogy nincs megfelelő egyensúly a cukrokat energiaként hasznosító szövetek és az inzulin termelődése között. Ez azt jelenti, hogy a szövetek nem reagálnak kellőképpen – rezisztensek az inzulinra. Ez inzulin-túltermelődéshez és a vércukorszint erőteljes ingadozásához vezet, ami miatt az ilyen egyén végignassolja a napot. Megnövekedett éhségérzetével egyre több táplálékot fogyaszt, minek folytán hasnyálmirigyét még erőteljesebben készteti inzulintermelésre. Az inzulin serkenti a zsírfelhalmozás folyamatát, s minél többet eszik valaki, annál több tápanyagot alakít át zsírrá. Itt bezárul a súlygyarapodáshoz vezető bűvös kör.

Az előbbivel ellentétben a leptin-típus fegyelmezetten fogyókúrázik, kihagy néhány étkezést, különösen a reggelit. Mindennek ellenére képtelen lefogyni! A probléma éppen az, hogy egyre kevesebbet eszik, ezért szervezete ezt “életveszélyes” koplalásnak minősíti, és nem termel elég leptint. Ez a hormon ellenőrzi ugyanis a test energiatartalékainak szintjét, és jelzést küld az agynak, ha a testnek táplálékra van szüksége, majd pedig ugyanott a jóllakottság érzését kelti. Ha rendszeresen koplalunk, agyunk “életmentő” irányítása alatt szervezetünk minden egyes falatot elraktároz, mint a púpos teve.

A stressz-típust felpörgetett életvitele lehetetleníti el. Idegi impulzus hatására a mellékvese fokozottan termel adrenalint, illetve kortizolt. Ezek hatására a szervezet gyorsan megéhezik, amit a test koplalásnak minősít, s ennek következményeként kevesebb leptint termel. Mivel agya nem kapja meg a “jóllaktam”–jelzést, a stresszes típus újból eszik, több energiát visz be, mint amennyit eléget, s a végeredmény túlsúly lesz.

Természetesen gyakoriabbak a vegyes, mint a tiszta típusok, így például az inzulin-leptin, inzulin-stressz, leptin-stressz kombinációk. A felsoroltakon kívül meg kell említenünk még néhány fontos tényezőt, melyek szerepet játszhatnak az elhízás folyamatában: ezek a vércsoportunknak megfelelő táplálkozás, a testedzés és az érzelmi egyensúly, illetve ezek hiánya.

Prof. Dr. Sci. Med. Szedlák-Vadócz Valéria

További információért kattints ide: www.vitaminstation.hu