A cukorbetegség

– Alapvetően 1-es és 2-es típusú cukorbetegséget különböztetünk meg – magyarázza dr. Winkler Gábor egyetemi magántanár, a fővárosi Szent János Kórház belgyógyász, endokrinológus, diabetológus főorvosa. – Önálló csoportot képez a terhesség alatt jelentkező (gesztációs) cukorbetegség, amely azonban csak a megjelenés ideje szempontjából jelent különbséget, kezelése ugyanúgy történik, mint azon esetekben, amikor a diabétesz a terhesség előtt is ismert volt. Csak a szülés után derül ki, hogy normalizálódik-e a vércukorszint vagy továbbra is fennmarad a cukorbetegség, s ha igen, annak mely formája.

Jellemzően fiatalkorban jelentkezik az 1-es típusú cukorbetegség. Közvetlen kiváltója lehet vírusfertőzés, a táplálék magasabb nitrózamin-tartalma, a tehéntej túl korai, hat hónapos kor alatti bevezetése az étrendbe. Kialakulásában genetikai okok is szerepet játszanak. Mivel ebben az esetben egy autoimmun-folyamat következtében a hasnyálmirigy inzultermelő sejtjei elpusztulnak, ezért az 1-es típusú diabétesz végleges állapotnak tekinthető. Kezelése inzulinnal történik, vércukor-csökkentő gyógyszer csak kiegészítő terápiaként adható.
Lényegesen gyakoribb az inkább idősebb korban kialakuló 2-es típusú cukorbetegség, amely relatív (viszonylagos) inzulinhiánnyal jár. Az örökölt hajlam mellett elsősorban a többlettáplálkozás, a mozgásszegény életmód váltja ki. Akkor jön létre, ha az inzulinhatás elégtelen, illetve az inzulintermelés elmarad a szükségestől.

A 2-es típusú cukorbetegség összetett kórképnek tekintendő, az anyagcserezavar (metabolikus szindróma) hátterében fokozódó inzulinrezisztencia, elhízás, magas vérnyomás, magas vérzsírszint áll. Komplex kezeléssel a termelődő inzulin hasznosulását, a receptor-működést tudjuk javítani. Meg kell jegyezni, hogy az 1-es típusú diabétesz is jelentkezhet későbbi életkorban, és egyre gyakoribb a 2-es típus fiataloknál – hangsúlyozza a professzor.

– A terápia célja a vércukorszint normális tartományon belül tartása, a szövődmények megelőzése – mondja Winkler főorvos. – Sokan úgy gondolják, hogy a korszerű gyógyszerek mellett nincs szükség diétára, életmódbeli változtatásokra. Ez tévedés. Meghatározó a beteg étrendje, a megfelelő mozgás, amit kiegészít a gyógyszeres kezelés. A cukorbetegek gyógyítása olyan, mint egy háromlábú szék, ha bármelyiket elhanyagolják, az egész terápia felborul.

Az 1-es típusú cukorbetegség kezelésének bázisát az inzulin képezi, emellett fontos az étkezés és a mozgás. A 2-es típusnál elsőként életmódkezelést kell alkalmazni, diétát és mozgásterápiát, ezt viszont következetesen kell folytatni a beteg élete során. Ha 2-4 hét után javulnak a laboratóriumi értékek, a rendszeres ellenőrzésen túl nincs egyéb tennivaló. De ha két hónap után sem tapasztalható kedvező változás, más terápiára van szükség. Ilyenkor a komplett anyagcsere-mutatók alapján, a korábbi betegségek figyelembevételével kell megválasztani a gyógyszer(eke)t, és komplex módon kezelni a beteget. A cukorbetegség folyamatos, intenzív gondozást, rendszeres ellenőrzést igényel, ebbe beletartozik a szövődmények figyelemmel kísérése és azonnali kezelése is – hangsúlyozza a professzor.


(Júliusi számunkban további hasznos tudnivalók olvashatók arról, milyen jelek figyelmeztetnek a szénhidrát-anyagcsere zavarára, s melyek a diabétesszel járó leggyakoribb szövődmények.)