A “látszatcsalád” nem jobb a válásnál

Egyre több a szorongó gyerek: sokan fordulnak orvoshoz krónikus fejfájással, hasfájással, émelygéssel vagy hányingerrel. A panaszok hátterében sokszor azonban semmilyen szervi rendellenességet nem lehet kimutatni, és inkább valamilyen családi krízishelyzet a felelős értük.

A kilencéves Anna néhány éve visszatérő hasi fájdalmakra panaszkodik, történetét nagynénje mesélte el: „A gyerek szülei évek óta válásközeli hangulatban vannak, de egyikük sem hozza meg a döntést, húzzák az időt, miközben a kapcsolatuk nem javul. A gyerek előtt persze megpróbálnak úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, a kislány azonban minden bizonnyal érzi, hogy valami nagyon nem stimmel.”

Képünk illusztráció

A kislány az utóbbi időszakban egyre gyakrabban panaszkodott, ezért az édesanyja elvitte a háziorvoshoz, aki hasi ultrahangra és vérvételre küldte a gyereket. A vizsgálatok során semmilyen szervi rendellenességet nem találtak, a háziorvos pedig kezelésként probiotikumot írt fel a kislánynak. Csakhogy a tünetek ezzel nem enyhültek.

„A gyerek a család tünethordozója”

Dr. Battonyai Tünde pszichiáter szerint az ilyen családi légkör nagyon megviseli a gyerekeket: „Általában igaz, hogy a gyerek a család tünethordozója, így a megoldás is elsősorban a felnőttek  problémájának kezelése. Ilyenkor az lenne a legjobb, ha először valamelyik szülő menne el beszélgetni egy szakemberrel, az ideális persze az, ha ezt együtt teszik. Első körben természetesen meg kell próbálni megmenteni a házasságot. De ha a házastársak végleg döntöttek, ha úgy érzik, nem tudnak együtt élni, akkor inkább azon kell dolgozni, hogy a válás a lehető legbékésebb módon történjen. A gyerek ugyanis csak így fogja biztonságban érezni magát, így fogja tudni feldolgozni, ami körülötte zajlik.”

„Anna szerintem nem igazán érti, mi folyik körülötte, csak érzi a feszültséget az anyja és az apja között – folytatja a történetet a nagynéni. – Sajnos a szülei egymással sem nagyon beszélnek ezekről a problémákról, a gyerekkel meg aztán végképp nem.”

A látszatcsalád nem az igazi

A pszichiáter szerint a szülők sokszor nem vállalják a felelősséget, inkább előadják az idilli családot, ami azonban egyértelműen csapda: „A gyereknek teljes családban jó felnőni, de az a közösség, ahol a szülőtársak nem szeretik egymást, nem igazi család – magyarázza dr. Battonyai Tünde. – Az ilyen párkapcsolat csak látszatkapcsolat. A gyereknek mindez élesen átjön, hiszen hazugságban él, ahol mást kommunikálnak verbálisan, mint amit gondolnak.”

A nagynéni szerint az apa rendszeresen a feleség fejéhez vágja, hogy az tönkre akarja tenni a gyerek életét. Az anya viszont sokszor azzal érvel a válás ellen, hogy Anna hallani sem akar arról, hogy elköltözzenek. „A gyerekek a jelenben élnek, ragaszkodnak a megszokott körülményeikhez, ami teljesen természetes – mondja a pszichiáter. – Sokan abba a csapdába esnek, hogy a gyerekre hallgatnak, pedig egyértelműen a szülő kompetenciája, hogy kivel és hol élnek. Felnőttként fel kellene tudni vállalni a döntéseinket, amelyek arról szólnak, hogy hosszú távon hogyan lesz jobb az egész családnak.”

A családterápia segítséget jelenthet

„Alexa és János azután kerestek fel, amikor a megromlott házasságuk miatt kialakuló feszültség a gyerekeknél komoly gondokat okozott – meséli a terapeuta. – A szülők a gyerekek születése után folyamatosan eltávolodtak egymástól: Alexa csak anyaként működött, nőként nem, így a párkapcsolatuk fokozatosan tönkrement. A férj ekkor egy munkahelyi kapcsolatba menekült. Fél év után lebukott, de nem tagadta a félrelépést. Sok sírás és hatalmas viták után a házastársak arra jutottak, hogy együtt akarják folytatni. A gyerekek persze érezték a feszültséget: a kisebbnél, aki akkor hároméves volt, visszajött a bepisilés, az ötéves nagyobbik pedig dadogni kezdett. A szülők ekkor jelentkeztek családterápiára. Fél év után már tisztán látták a helyzetet, a problémákat megoldották, sok mindenen változtattak. Azóta is együtt vannak, ráadásul sokkal jobban működik a kapcsolatuk, mint azelőtt.”

Képünk illusztráció

Vanda és Zoltán története sajnos nem végződött ilyen jól. A háromgyerekes szülők nagyon különböző családokból jöttek, s ennek a hatása a gyerekek születése után erősödött fel. „A különböző gyereknevelési nézeteik miatt egyre több volt köztük a feszültség – számol be a szakember. – Vanda megengedő, szerető, meleg családi fészket akart, Zoltán sokat szidta, keményen fogta, irányította a gyerekeket, úgy gondolta, hogy a testi fenyítés is megengedett.”

„A gyerekeknél a folyamatos feszültség fej- és hasfájásban és agresszív viselkedésben nyilvánult meg. Amikor iskolába kerültek, Vanda dolgozni akart, de a férje nem engedte. A feleség ekkor fordult pszichiáterhez depresszió miatt. Zoltánt nem sikerült bevonni a terápiába, elutasította, nem akart változtatni. Egy év kellett ahhoz, hogy Vanda tisztán lássa a helyzetet. Ekkor döntött: elköltözött és beadta a válópert. A férj ugyan megnehezítette a helyzetet, de végül két év után kimondták a válást. Vanda új életet kezdett, amihez a gyerekek, akik anyjukkal maradtak, könnyen alkalmazkodtak, és a korábbi, feszültségből származó tüneteik fokozatosan elmúltak.”

Anna édesanyja nemrég szintén pszichiáterhez fordult, miután rájött, hogy egyedül nem képes tisztázni a dolgokat sem önmagával, sem a férjével. Ez mindenképpen reményekre adhat okot a kilencéves kislány jövőjét illetően. A szakember szerint ugyanakkor sajnos rengetegen nőnek fel a látszat miatt fenntartott álcsaládokban, ami persze rányomja a bélyegét a gyerek későbbi kapcsolataira: „A látszatcsaládokban nevelkedő emberek csak ritkán válnak magabiztos felnőtté, hiszen a szülői mintáik sem azok. Amikor pedig évekkel később, felnőttként kezdenek el terápiára járni, általában hamar felmerül bennük a kérdés: Miért maradtak benne a szüleim egy megromlott kapcsolatban?”