nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Egészség
“A vagina képes leharapni a péniszt” – 5 őrült mítosz a női testről

“A vagina képes leharapni a péniszt” – 5 őrült mítosz a női testről

Pár évszázaddal ezelőtt a női testről olyan hiedelmek terjengtek, amelyekben mindig veszélyesnek, abnormálisnak, undorítónak írták le egyes testrészeinket. Öt olyan tévhitet osztunk meg, amelyek a női nemi szervekről szólnak.
Kun Gabi
Kun Gabi
f Ajánlom

Olyan gúzsba kötötték a nőket, amellyel még a mai nő is küzd, elég belegondolni azokba a kultúrákba, ahol még mindig tévhitek és mítoszok veszik körül a nők testét, ezért például megcsonkítják a nemi szervüket. Az alábbi öt tévhit legalább ekkora bolondság.

1. A vagina képes fogakat növeszteni és leharapni a péniszt

A vagina dentata, azaz a harapós női nemi szerv mítosza egészen az ősi görög mitológiáig vezethető vissza, de máig jelen van sok kultúra néphiedelmei között. A legtöbb szakember egyetért abban, hogy ez a mítosz a kasztrációs szorongással függ össze, és azzal az általános félelemmel, ami a férfiakban él a nők szexuális hatalmától.

Bár ez a mítosz inkább félelmeken alapul, mintsem tényeken, érdemes tudni, hogy vannak ritka esetek, amikor a nő valóban találhat egy elkóborolt fogat a vaginájában. Persze nem olyat, amivel le tudná harapni egy férfi nemi szervét. Ez egy dermoid ciszta miatt fordulhat elő, ami tartalmazza egy embrió csont- és fogkezdeményeit is. Nem árt a férfiaknak, de ki kell műteni, ha ilyen lenne a méhben, petefészekben vagy a vaginában.

2. A maszturbálástól lapos lesz a melled

Az 1800-as években a maszturbálásra úgy tekintettek nagyjából, mint a mai társadalom a cigarettára: egy veszélyes szokás, ami egészségügyi problémákhoz vezethet. A különbség persze az, hogy a dohányzás tényleg csúnya dolgokat tud okozni, míg a maszturbálásnak nincs semmilyen káros mellékhatása. Hacsak az nem, hogy eltereli a figyelmedet az épp tűzhelyen lévő ebédről, ami jól odaég.

A viktoriánus korban azt gondolták, hogy a maszturbáció áll egy csomó egészségügyi probléma mögött, egészen a mentális betegségtől kezdve a korai elhalálozásig. Még ezen is túltesz, hogy a korszak szakértői egyenesen kijelentették, hogy azoknak a nőknek, akik pubertás előtt már maszturbáltak, nem nő meg a mellük.

3. A méh vándorol a testben

Az ősi Görögországban – már megint – azt hitték, hogy amikor egy nő rosszul érzi magát, akkor a méhe a hibás. Szerintük a méh szabadon el tudott menni a helyéről, hogy a test más pontjain okozzon galibát. Az orvosok és filozófusok vándorló méhnek nevezték el a teóriájukat. Angolul wandering womb a neve, ami vicces szójáték lenne, ha nem a női szervünkről lenne szó, hanem mondjuk egy lánybandáról.

A hiedelem szerint attól függően, hogy merre vándorolt el az a huncut méh, egy megadott terület betegedett meg a testben. Ha felfelé mozdult például, akkor lomhaságot, erőtlenséget és szédülést okozott. A méh le is tudott ereszkedni, ilyenkor fulladás, beszédképtelenség, érzékenység, és akár hirtelen halál is beállhatott.

Az orvosok akkoriban abban is hittek, hogy a vándorló anyaméheket vissza lehet terelni a helyükre bizonyos illatokkal. Valószínűleg azt gondolták, hogy a méhnek van orra is, mert bevett gyakorlat volt, hogy a vaginához tették a méh számára kívánatos illatokat, hogy oda közelítsen, ahová tartozik. Jó eséllyel a vándorló méhek mítosza azért alakult ki, hogy a nőket elerőtlenítsék, hiszen például az egyik közkedvelt kezelési módja az volt, hogy a nőt olyan gyakran teherbe kellett ejteni, amilyen gyakran csak lehet, mert azzal a helyén lehet tartani a méhet.

Nőgyógyászati vizsgálat a 19. században

 

Szerencsére a 16. században már arra jutottak az orvosok, hogy a méh nem kóborol el sehová, mint egy kíváncsi turista, de azért sokan közülük a nők negatív érzelmeit még mindig a méhükkel hozták összefüggésbe. Szerintem már ekkor rájöttek, hogy létezik a premenstruációs szindróma, csak még nem tudták, hogy így hívják.

4. A oktatás terméketlenné teszi a nőket

Az ipari forradalom idején vált egyre népszerűbbé az iskolázottság, oktatás, ami miatt heves viták alakultak ki, hogy a nőket is engedni kellene-e ugyanazt tanulni, mint a férfiaknak, vagy sem. Aggódtak csak a férfiak a nőkért természetesen, hogy ha egységes lesz az oktatás, akkor a férjek nem vonzódnak majd úgy a feleségükhöz, mert a tanulással járó sok stressztől a nők idegösszeomlást kapnak és megcsúnyulnak.

De talán a legcsodálatosabb az a tévhit volt, hogy az oktatás megakadályozza a nőkben, hogy egészséges női szerveik fejlődjenek ki. Dr. Edward Clark írta 1873-ban a könyvében: “Azok a lányok, akik túl sok energiát fektetnek az elméjük élesítésébe, visszamaradott vagy sérült női nemi szervekkel végezhetik.”

5. A menstruációs vér mérgező

A menstruációt övező tévhitek visszanyúlnak egészen addig, amikor még írni sem tudtak az emberek, hogy lejegyezzék hiedelmeiket. Az biztos, hogy már az Ószövetségben is megemlítik: a menstruáló nők bizonyos dolgokat nem végezhettek, mert tisztátalanoknak tartották őket. Később az a babona ette be magát az emberek fejébe, hogy a menstruáló nő képes elpusztítani a termést és savanyúvá változtatja a bort. Egy 13. századi egészségügyi kis könyv szerint pedig a menstruáló nő testének kipárolgása egy pillanat alatt megmérgezi a csecsemők szeme világát.

A mérgező menstruáló női test mítosza egészen az 1940-es évekig tartotta magát, igaz, már más formában. Úgy tartották, hogy ilyenkor “menotoxin”-t termel a test, amitől a menstruáló nő közelében kinyílik a virág, anélkül hogy bárki megérintené. A halálosan mérgező anyagot ekkorra már csak magában a menstruációs vérben vélték, amiről kísérletekkel bizonyították, hogy meghalnak tőle az egerek, ha beléjük fecskendezik.

Természetesen azóta kiderült, hogy a menotoxin nem létezik, és hogy egereket sem tudunk legyilkolni használt tamponokkal. Az a tény azonban, hogy alig száz éve az emberek még szilárdan hittek benne, hogy a menstruációval baj van, azt is jelentheti, hogy a sötét középkor talán nem is múlt el akkor, amikorra írják a történelemkönyvek. Reméljük, hogy a mi lányaink majd ugyanígy fogják a fejüket a mi hiedelmeinken, az olyanokon például, mint hogy az áldozat hibás a nemi erőszakért. Remélem, még megérem.

Forrás: Bustle

Megosztás Facebookon