2019. Január 09.

Élsportolóból sikeres méhész – ismerjétek meg Szász Máriát!

Szász Máriát ötödikes korában kétszáz gyerek közül választották ki az adottságai miatt, a hozzáértő szemek rögtön látták, hogy érdemes lenne a sporttal versenyszinten foglalkoznia. A testmozgás az egészség alapja, de amikor az élsport okozta sérülések miatt abbahagyta, új pályát kellett választania. Végül úgy döntött, kiveszi a részét a családi örökségből: méhésznek állt.

Papp Noémi

Debrecenben aligha akad olyan, aki ne tudná, ha a Mézkuckóba tér be, hogy szerencsés esetben a híres volt Loki-kapustól, Szász Máriától kérdezheti meg, mit ajánl otthonra, ha fáj a torka. Míg tíz éve a lelátón lehetett neki szurkolni, hogy fogja meg a labdát, nehogy a kapuba kerüljön, addig most úgy szenteli életét az egészségnek, hogy a sajátján kívül másokéra is ügyel.

Kilógott minden sorból

„Kicsi gyerekként úszni tanultam, a szüleim szerették volna, ha biztos vízismeretem van – emlékszik vissza Marcsi a kezdetekre. – A sport mindig fontos volt az életemben. A nyúlánkságom miatt azonban mindenféle sorból kilógtam, és úgy éreztem, a csapatsport az, ahol én is megtalálnám a helyem. Amikor kiválogattak a sportiskolába, az alkatom, a fizikumom döntött. Nem bántam, hogy kézilabdást nevelnek belőlem, az olyan labdajáték, ahol nem leszek egyedül.

S hogy miért lettem kapus? Különböző felméréseket tartottak, az egyiknél a karok kifeszített távolságát mérik, az öl nagyságát. Amikor én kerültem sorra, nem volt olyan rubrika, mint az én méretem – mindet túlnőttem.

A sporttagozat azt jelentette, hogy kétszer egy héten nulladik órás edzésünk volt, délutánonként mindennap gyakoroltunk, hétvégén pedig meccsekre jártunk. Nyolcadik után viszont nem voltam biztos magamban, ezért a sport helyett egy kereskedelmi iskolát választottam. Csakhogy keresni kezdték a kapuslányt, hívtak, hogy ne hagyjam abba, így végül a sport is maradt az életemben.

Szász Mária kislányával (Fotó: Deczki Mónika)

Tripla energiabefektetéssel csináltam végig azt, amit egyébként félgőzzel is lehetett volna.

Ott tanultam, ahol a sportnak nem volt helye az órarendben – én mégis rendszeresen mentem edzeni, versenyekre. 16 évesen végeztem a hároméves sulival, akkor jött az újabb kérdés.”

Marcsinak a Loki szerződést ajánlott, de mivel nem volt nagykorú, az apukája írta alá. Ő viszont kikötötte, hogy a lánya az érettségit is meg kell szerezze, amíg sportol. Három évre igazolták le.

„Hallottam, hogy reccsen a térdem”

Minden karrierben fontos a kitartás, a szorgalom, az alázat. És olykor a szerencse is. Marcsi egyik versenyen való bemutatkozását egy sporttársának köszönhette. A lány oroszul morgott valamit a játékvezetőnek, aki viszont értette a nem éppen szép szavakat, ezért kiállította. Akkor állhatott be a kapuba Marcsi, és megmutatta, hogy mit tud. 19 évesen már tagja lehetett a DVSC EHF-kupa-győztes csapatának. Mocsai Lajos kezei alatt válogatott volt, játszott Kisvárdán, Békéscsabán és aztán újra a Lokiban. Csakhogy pont akkor, amikor a szép évek jöttek volna, történt valami.

„A Bayer Leverkusen ellen játszottunk idegenben kupameccset 2002 februárjában. Ugrottam egy labdáért, és ahogy érkeztem vissza a földre, éreztem, hogy recseg-ropog a térdem. Keresztszalag-szakadásom lett, amit műtöttek. A rehabilitáció után újra játszottam. Újabb meccs, újabb ugrás, újabb reccsenés. Csakhogy ezúttal nemcsak a keresztszalag szakadt, hanem a porcok is leváltak. Teljesen szétment a térdem, és a rehabilitáció alatt a térdkalácsom is megrepedt. Hat hétig nem edzhettem, a szerződésem hosszabbítása is kérdésessé vált. 28 éves voltam, a pályán akkor kezdődnek az igazán jó évek. Csakhogy nekem addigra mindkét térdem tönkrement, anélkül pedig…

A szüleim tették fel a kérdést: mi törjön, mi szakadjon, mi menjen még tropára, hogy abbahagyd?! Egész életemben pattogott körülöttem a labda, de most éreztem, hogy el kell engednem. Igazat adtam a szüleimnek, és abbahagytam az élsportot.”

„Azt edd, ami a talpad alatt terem”

Mivel Marcsi méhészcsaládba született, volt egy lehetősége a pályamódosításra. A Dunántúlon látott egy boltot, ahol mézeket árultak egész évben. Az apukája, aki negyven éve ebből élt, biztatta a lányát, hogy indítsa el a vállalkozást.

Fotó: Deczki Mónika

„Kicsi koromtól kezdve segítettem a szüleimnek méhészkedni, ha nem tudtam felemelni a keretet, akkor húztam magam után. Apu mindig azt mondta: ha meguntad a munkát, akkor kezdd elölről! A kitartást nagyon korán belénk nevelte. Évekig úgy dolgoztunk apu keze alá, mint a segédmunkások, de ez az utóbbi években megváltozott. Kitanultam a méhészetet, és megosztjuk a munkát. Elvégeztem egy apiterápiás tanfolyamot is, elmélyültem a gyógynövények ismeretében.

Mi az apiterápia?

Az Apis (’méh’) és a terápia (’gyógyítás’) szavakból született meg az apiterápia kifejezés. Azt jelenti, hogy a méhek által előállított produktumot használjuk fel gyógyításra. A méz, a propolisz, a méhpempő, vagyis a méhészeti termékek koncentráltan tartalmazzák a növények hatóanyagait. Ezek többnyire olyan anyagok, amelyek a szervezet működéséhez nagyon fontosak. Rendszeres fogyasztásuk erősíti az immunrendszert, vigyáznak az egészségre. Mivel számos növényről gyűjtenek a méhek, jó tudni, hogy ezeknek a növényeknek milyen élettani hatásuk, gyógyító erejük van. Az utóbbi időben nagyon divatos lett például az addig kevésbé értékelt repceméz, főleg azért, mert lúgosító hatása van, így ha valaki a reggeli kávéjába ezt teszi édesítőszerként, csökkenti annak savasságát.

Mindig azt mondtam, hogy mindenféle műanyagot kerüljünk, és valljuk, amit a régiek: azt edd meg, ami a talpad alatt terem!

„A háztáji csirke, disznó, a vegyszerek nélkül megtermelt zöldség, gyümölcs adta vitaminokra könnyű volt gyerekként építkezni, terheket rakni. Mára mindez egyre kevésbé elérhető, a föld nagy része szennyezett, a különböző kórokozókkal szemben vegyi védekezések folynak. Talán a méz az, ami még a leginkább érintetlen marad ettől az egészségtelen folyamattól. A méhek ugyanis a gyomrukon keresztül alakítják át a nektárt mézzé, és ha a növényen vegyszer volt, elpusztulnak, mielőtt a mézet behordhatnák a kaptárba. Én nagyon ügyelek rá, hogy nálunk jó minőségű mézek legyenek. Az utóbbi években jött a kívánság, hogy kísérletezzünk, így született meg először a bodzás méz. Úgy készül, mint a bodzaszörp, csak itt a jó minőségű akácmézbe tesszük a bodzavirágot. A levendulás, gyömbéres méz is így készül, de csak szezonálisan. Egész évben egyik sem kapható, gyorsan elfogy, kis mennyiséget készítünk belőle. S hogy miért akácba tesszük? Ez egy semlegesebb ízvilágú méz, a hárs már sokkal karakteresebb, elnyomná a virág zamatát.”

Fotó: Deczki Mónika

Marcsi a természetességben hisz, és abban, hogy a napi mézfogyasztás hozzájárul az egészségünkhöz. S hogy melyek a legkedveltebb mézek a vásárlói körében?

„A legtöbb az akácból fogy, aztán a vegyesből és a hársból. Utóbbit sokan viszik köhögéscsillapításra, torokfájásra. A téli szezonban nagyon fogy. Az elmúlt három évben keresik egyre többen a repcemézet, mert nagyon jó lúgosító hatása van. Mi még készítünk facélia-, selyemkóró- és gesztenyemézet is. Az alapmézek mellett azonban tényleg nagy a kereslet a virággal ízesített mézekre is. Az idősek elmondása szerint ha mindennap egy kanál almaecetet és egy kanál mézet egy pohárnyi vízben elkeverünk, és ezzel indítjuk a napot, sokkal erősebbek, fittebbek leszünk. Én hiszek a régiek bölcsességében és tapasztalatában.”