„Egy tömött buszon valószínűleg utazik velünk valaki, aki mellrákos, vagy később az lesz”

Dr. Mátrai Zoltán onkoplasztikai sebész (intima.hu)

A magyar nők körében a mellrák a leggyakoribb rosszindulatú megbetegedés. Önök az Országos Onkológiai Intézetben látnak-e emelkedő tendenciát?

A Nemzeti Rákregiszter – ami nálunk működik – adatai mérvadók országos viszonylatban. Jelenleg a legfrissebb összesített adat 2016-os – akkor 8500 megbetegedést jelentettek. Azt lehet mondani, hogy folyamatosan emelkedik a mellrák incidenciája, vagyis az új megbetegedések adott időszakban való előfordulása, miközben a betegség halálozási aránya bizonyítottan csökkent (az elmúlt nyolc-tíz évben 11 százalékkal).

Igaz, hogy az Egyesült Államokban a leggyakoribb a betegség előfordulása?

Igen, valóban. Az emlődaganatot igazából civilizációs vagy másképpen “jóléti betegségnek” hívjuk. Ezt az utóbbi kifejezést nagyon nehéz értelmezni, ha nincs ott mellette a megfelelő magyarázat. Inkább az észak-amerikai vagy nyugat-európai életvitelre vonatkozik, amelyet sok módon átvettünk, tehát már ránk, magyarokra is jellemző. Ennek az életmódnak számos rizikófaktora van, több szempontból is veszélyt jelent az egészségre. Egyébként megjegyzem, hogy Magyarországon a nők tüdőrák-halálozása megelőzi az emlőrák halálozási rátáját. Vagyis valóban az emlőrák a leggyakoribb, nők körében előforduló rákfajta, de szerencsére a nők nagy része meggyógyul a betegségből, míg a tüdőrák viszont a leggyakoribb daganatos halálokot jelenti hazánkban a nőknél. Ez annak a következménye, hogy a hetvenes-nyolcvanas évektől egyre több nő dohányzik, és ez az évtizedek óta tartó folyamat már jelentkezik ezekben a számokban is. Érdekesség, hogy a férfiaknál megállt ez a tendencia, viszont a nőknél láthatóan emelkedik. Ez egész Európában tapasztalható, de a kelet-közép-európai régióban különösen kiemelkedő.

Milyen egyéb okokra vezethető vissza a mellrák kialakulása?

Elmondhatjuk, hogy a nők ma korábban érnek nemileg, vagyis jóval hamarabb válnak hormonálisan aktívvá, mint száz évvel ezelőtt. Az emlőrákok nagy része pedig hormonálisan érzékeny. Később következik be a változókor is, amit manapság körülbelül ötvenöt éves korra teszünk. A mai nők kevésbé viselik jól a hormonális változások tüneteit, azt, hogy hőhullámaik vannak, hogy meghíznak, hogy megváltozik a bőrük minősége, a kedélyállapotuk… A hormonpótlás enyhíti ugyan ezeket az amúgy komoly panaszokat, viszont kis mértékben ugyan, de tovább emeli az emlőrák rizikóját. Míg régebben nem volt ritka, hogy valaki akár öt-tíz gyermeket szüljön, addig manapság gyakori, hogy a nőknek egyáltalán nincs gyerekük, vagy csak egy-két utódot vállalnak. Ráadásul nem feltétlen a húszas éveik elején szülnek, hanem akár negyvenévesen. Fentiek, sok más között, rizikófaktorai az emlőrák kialakulásának.

Mivel a betegséget preventív eszközökkel megakadályozni nem lehet – legfeljebb a kialakulásának esélye csökkenthető –, a gyógyulás szempontjából a rendszeres szűrésnek és a korai felismerésnek rendkívül fontos a szerepe. Tapasztalatai szerint mennyire veszik komolyan a nők az önvizsgálatot?

Hála a rengeteg kommunikációnak, az ún. emlőtudatosság erősödik. Persze valószínűleg sok téves elképzelés is terjeng, ez főként a közösségi médiának köszönhető, ami ezeket felerősíti. A kontrollálatlan információk rendkívül sok problémát okoznak, és nagyon sok élet múlhat ezeken. A kemoterápia, a mammográfia, a sugárterhelés kapcsán terjedő tévhiteket elhinni olyan, mintha azt mondanánk, hogy lapos a Föld. Hazánkban 2002 januárja óta kiválóan megszervezett lakossági emlőszűrés van. Ami fontos: a korai diagnózis egyenlő lehet a gyógyulással. Előrehaladott diagnózis esetében már nem biztos, míg a távoli áttétekkel bíró emlőrák komoly valószínűséggel nem gyógyítható. Sajnos a mai ismereteink szerint biztos megelőzés az emlőrák vonatkozásában nem létezik. Nincs garancia arra, hogy ha valaki egészségesen él, nincsen túlsúlya, szült illetve sokáig szoptatott már gyermeket, biztosan nem lesz mellrákja. Közismert, hogy a szoptatásnak egyfajta védő szerepe van, de ez nem konkrétan az egyénre, hanem egy sok-sok emberből álló populációra, és csupán biostatisztikai értelemben érvényes. Az önvizsgálat ezért kiemelkedően fontos. Olyankor érdemes ezt megtenni a cikluson belül, amikor a mell a legjobban áttapintható és legkevésbé érzékeny. A hónaljra és a kulcscsont körüli nyirokcsomókra is oda kell figyelni. Ha valaki nem talál eltérést, akkor az örvendetes, de inkább a változást lehet, és kell észrevenni. Vagyis ha valaki rendszeresen megteszi ezt, akkor mire a középkorába lép, jóval könnyebben észreveszi, ha valami nem stimmel. Ám az önvizsgálat nem pótolja a képalkotó vizsgálatokat. A tumorok jelentős része, amit mammográfiával szűrünk ki, nagyon kis méretű, jó gyógyhajlamú, azonban biztosan nem tapintható kézzel. Annyira így van ez, hogy a műtéteknél jelölni kell például egy izotóppal ahhoz, hogy a sebész egyáltalán megtalálja.

„A kemoterápia, a mammográfia, a sugárterhelés kapcsán terjedő tévhiteket elhinni olyan, mintha azt mondanánk, hogy lapos a Föld”

Az is elterjedt nézet, hogy a fiataloknál nem annyira jellemző a mellrák előfordulása.

Valóban elterjedt, és nagyjából igaz is, de sajnos nem teljesen igaz, ezért nagy probléma az ezzel kapcsolatos téves szemlélet. Emiatt nem is gondolnának rá az emberek, sokszor még akár az orvosok sem, ugyanúgy, mint a férfiak esetében sem az emlőrákra. Vagyis, ha egy húszéves hölgy mellében tapint valamit a páciens vagy akár az orvos, akkor többnyire egyből biztosan jóindulatúnak véli az elváltozást. A valóság, hogy ritkán, de sajnos lehet rosszindulatú daganat is fiatal korban! Ilyenkor lép be az időtényező, sok drága idő kárba vész, mire igazolódik, hogy valóban tumorról van szó… A másik része, hogy az emlő, fiataloknál főként mirigyekből áll. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az emlő szerkezete ilyenkor olyasmi, mint egy radírgumi. Az ilyen emlőkben pedig nagyon nehéz megtapintani bármilyen elváltozást, ráadásul a mammográfia értéke is csökkent. Ekkor merülhet fel az emlő mágneses rezonancia (MR) vizsgálat. Fontos, hogy szakember kerüljön bevonásra és döntse el a megfelelő diagnosztikai eszköz használatát.

Létezik genetikai vizsgálat is, amelyet Angelina Jolie is elvégeztetett. Mivel pozitív lett az eredmény, leoperáltatta mindkét mellét mindenki megdöbbenésére.

Azzal szeretném kezdeni, hogy az emlőrákok 90-95 százaléka ún. spóradikus. Ez annyit jelent, hogy magában az emlőben romlik el a szövet, itt van a kialakulás oka. Úgy lehet elképzelni az emlőt, mint egy narancsot kettévágva. A narancsban vannak gerezdek, az emlőben pedig lebenyek. Ugyan nem olyan szabályosak, mint a narancsban, de egy ilyen lebenyben „romlik el” valahol a szövet, és ott nő tovább, így alakul ki az emlődaganat. Ez az emlődaganatok 95 százalékára igaz. Azt lehet mondani, hogy a hölgyek 95 százalékának ilyen jellegű – örökletes genetikai háttér nélküli – daganata alakulhat ki. De van öt százaléka a nőknek, ahol a BRCA mellett még egyéb más gének is felelőssé tehetők a rák kialakulásáért, így bizonyítottan örökletes genetikai az ok. A BRCA valójában egy hibajavító gén. Arról van szó, hogyha osztódik egy sejt, akkor ennek a génnek a feladata, hogy az örökítőanyag, a DNS, lemásolódást segítse és az abból származó fehérjék „jók” legyenek. Ha ez a gén mutáns, génhibás – amit 50 százalékban örökölhetünk a szülőktől – akkor sajnálatosan a páciensek magasabb rizikóval számíthatnak emlőrákra és petefészekrákra. Hazákban a spóradikus emlőrák élethosszig tartó (20-70 éves életkor között) átlag rizikója 8-10%, míg az örökletes emlőrák élethosszig tartó rizikója akár 60-80% is lehet. Úgy képzeljük el, hogy ha egy tömött buszon utazunk, akkor nagyjából biztosan együtt utazik velünk valaki, aki mellrákos, vagy később az lesz.
Fontos, hogy a nők ne rettegjenek attól, hogy megbetegedhetnek, és ne keverjük össze azt az 5 százalékot sem a másik 95 százalékkal. Amikor ismertté vált ennek a színésznőnek az esete, akkor nemsokkal később publikáltak egy közleményt a British Journal of Medicine-ben, amely egy komoly szakmai lap. Azt vizsgálták, hogy ezután hányan mentek el genetikai szűrésre, és valójában hány embernél találtak problémát, ezenkívül hány embernél történt emiatt valamilyen beavatkozás. Kiderült, hogy az eset után borzasztóan sokan elmentek genetikai szűrésre, és sokukat teljesen feleslegesen vizsgálták, mert az észlelt mutációk és a beavatkozások aránya ugyanannyi maradt. Tehát nem azokból lett több, akik családi halmozódást mutattak, hanem elmentek rettegve az átlag rizikójuak is, akiknek ettől nem lett volna okuk ilyen mértékben félniük. Meg kell tehát érteni, hogy az emlőrákra és petefészekrákra magas rizikójú, családi halmozódást mutató állapot egy teljesen speciális helyzet, külön szakmai figyelmet és speciális ellátást igényelve. Ütemszerűen, azoknál, akiknél ez előfordul, akár 30-40 éves korukban megjelenik a megbetegedés. Ők azok, akik jó eséllyel látták a beteg édesanyjukat, annak kezelését, halálát, majd egész életükben ennek megismétlődésétől szoronganak. Testileg, lelkileg ez egy szörnyű állapot. Angelina Jolie esetében az egész családfát felrajzolták, ahol valóban minden esetben megjelent a tumoros megbetegedés. Köszönhetően a korszerű onkoplasztikus emlősebészetnek és a rekonstrukciós plasztikai sebészetnek ez a gyönyörű, világhírű színésznő, sikeres rizikócsökkentő műtéteken esett át..

Magyarországon az állami ellátásban használják a BRCA génvizsgálat lehetőségét?

Létezik az a szakmai irányvonal, hogy mikor kell valakit genetikai konzultációra küldeni. Hazánkban is indokolt esetben államilag finanszírozott vizsgálatnak minősül a BRCA 1 és BRCA2 gének genetikai vizsgálata. A megfelelő szakmai indikációk természetesen megvannak, úgy az USA-ban, mint Európában. Azonban ki kell hangsúlyozni, hogy semmiképpen nem érzelmi döntés ennek választása. Amikor valakinek – “mint egy tenyérjós” – olvasgatunk a génjeiben, így tulajdonképpen a jövőjében, az komoly szakmai és erkölcsi felelősséget jelent!

Nem lehet kitérni a kérdés elől, hogy nők nem szeretik a mammográfia vizsgálatot, mert sok esetben fájdalmasnak találják…

Először is nem mammográfiáról vagy emlővizsgálatról, hanem egy nő vizsgálatáról kell beszélni. A kérdés nagyon összetett. Gondoljuk csak meg, hogy serdülőkorban elkezdenek fejlődni az emlők. Azok az ifjú hölgyek, akiknek az emlőjük kicsi, aszimmetrikus, vagy nem felel meg az aktuális divat szerint ideálisnak beállított képnek, sokat szenvednek emiatt. Én magam végzek esztétikai emlőműtéteket is, így jól ismerem ezt a problémakört. Pont az emlő térfogatnövelése, szilikon implantátum beültetéssel a világon a leggyakrabban végzett plasztikai sebészeti beavatkozás. Azért van ez, mert a hölgyek magas arányban nincsenek megelégedve az emlők formájával, nagyságával. Így aztán, vizsgálunk egy olyan szervet, amely intim szerv. Megérkezik a páciens a vizsgálatra, akinek tehát  valamilyen érzelmi kapcsolata is van az emlőjével, mint intim, a nőiességet szimbolizáló szervvel. Ez a kapcsolat lehet jó vagy rossz. Ha rossz, akkor azt várjuk el tőle, hogy legyen kedves félmeztelenre levetkőzni, és bejönni idegen emberek közé, majd tegye be a mellét egy olyan gépbe, amiről azt olvasta a közösségi médiában, hogy befogják sugarazni és ettől emlőrákja lehet, sőt fájdalmas is ráadásul. A hölgyeket azért szeretjük, mert olyanok, mint egy színes virágcsokor. Ahogy nincs két egyforma hölgy sem, nincs két egyforma napjuk sem… Egyedül a női szervezet képes arra, hogy reprodukálja a legmagasabb szintű organizmust, az embert. Ismerten a fogamzóképes női szervezet, hónapról-hónapra, ciklusosan készen áll arra, hogy ezt az ősi feladatát betöltse, ennek mindenemű érzékeny hormonális változásaival együtt. Ezért természetesen az emlő napról napra más lehet. Ha ő épp akkor kapott időpontot a szűrésre, amikor nagyon érzékeny az emlője, és ilyenkor egyébként azt sem szereti, ha a ruházat, vagy a partnere hozzá ér, akkor miért örüljön, ha épp aznap akarják összenyomni a mellét? Ilyen apróságok lehetnek, amelyek miatt azt mondják, hogy kialakul a negatív viszony, vagy elutasítás a mammográfiával szemben. A másik téves dogma, hogy a mammográfia sugárdózisa valamiféle rákkeltő hatású lenne. Természetesen elvileg minden, a legkisebb sugárdózis is rizikónak mondható. de, hogy érzékeltessük ennek valódi, életszerű hatását, igazából a természetes háttérsugárzást hozhatjuk fel példaként. Hiába mondják, hogy ez hány RAD (ami a sugárzás mértékegysége) ezt csak kevesen értik és értelmezik helyesen. A gyakorlatban elmondható, hogy a vizsgálat annyi sugárterheléssel jár, mintha valaki egy transzatlanti repülőgép járaton átrepül az Egyesült Államokba és visszajön illetve egy mammográfia dózisa kb. 7 hét természetes háttéraktivitás dózisával egyezik meg. Nem a szakmai indokkal végzett mammográfiás vizsgálatoktól alakul ki az emlőrák. Ártalmatlan és rendkívül egyszerű vizsgálóeljárás, épp ezért lehet tömeges szűrésre is használni. Nem mindegy persze egy ilyen vizsgálat elvégzésére alkalmas készülék technikai paraméterei sem, ezért folyamatos fejlesztések zajlanak technikailag ezen a területen.

Mi történik akkor, ha egy nő mellét biztosan el kell távolítani?

Egy egészséges nő el sem tudja képzelni, hogy mit jelent az, mikor felkel reggel, odamegy a tükörhöz, fogat mos, sminket készít és nem látja a mellét, csak a heget az emlő helyén… Hogy lehet így élni? Ha a mellrákos páciens szakszerű kezelést kap, akkor meggyógyul. Sőt, meg lehet úgy operálni az adott hölgyet, hogy azonnali rekonstrukció történik, így a keblük nemhogy nem hiányzik, aszimmetrikus és ezért rejtőzködniük kell, hanem adott esetben még szebb is lesz, mint amivel érkeztek, vagy amit kaptak születésükkor. Ez a valóság. Amikor ezek a fizikai részek lezajlanak, akkor jönnek az emberi motívumok. Ha a hölgyek félelmeit meghallgatja valaki, és figyel rá. Ha ezeken a szűrőhelyeken egy empatikus környezet fogadja, ahol elmondják, hogy „kérem szépen lehet, hogy egy kicsit kellemetlen lesz, de egy pillanat az egész és megvan”. Mi, orvosok nem széklábakat faragunk, nem is kugligolyókat, hanem emberekkel foglalkozunk, és minden ember különböző. A mi dolgunk, hogy minden szaktudásunk mellett, megértő empátiával forduljunk a pácienseink felé.