nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Egészség
„Az orvosok lemondtak róla, de mi nem nyugodtunk bele” – egy félrenyelt szőlőszemmel kezdődött Peti kálváriája

„Az orvosok lemondtak róla, de mi nem nyugodtunk bele” – egy félrenyelt szőlőszemmel kezdődött Peti kálváriája

Varga Peti másfél éves volt, amikor vacsora közben félrenyelt egy szőlőszemet. Az orvosok a halálból hozták vissza. Aztán azt mondták a szülőknek, hogy inkább adják intézetbe Petit, mert rá fog menni az egész család. Azóta eltelt tizenkét év, Peti sokat fejlődött, a Varga család pedig kitart, harcol, és szeretetben él, együtt.
Szalma Erika
Szalma Erika
Fotózta:Hernád Géza
f Ajánlom

Kezdhetném azzal is, hogy a Varga család élete egyetlen éjszaka leforgása alatt ment tönkre, de akkor az a történet biztosan nem a tizenhárom éves, velencei Varga Petiről és szeretteiről szólna. Az igaz ugyan, hogy amikor a másfél éves kisfiú azon a decemberi estén elájult, és leállt a keringése, a szülei számára egy világ dőlt össze. De nem sokkal később egy teljesen új világ, új élet vette kezdetét, tele reménnyel és bizakodással.

„Peti nem fuldoklott, egyszerűen elájult. Először nem is értettük, mi történt, csak sejtettük, hogy valamit félrenyelhetett – meséli Nánási Virág, Peti anyukája. – Nem tudtuk felébreszteni, így aztán hívtuk a mentőket, akik, mivel akkor még a belvárosban laktunk, pár percen belül kint voltak. Azt, hogy leállt a keringése, persze csak az orvostól tudtuk meg, eszünkbe se jutott, hogy olyan nagy a baj. Újraélesztették, kiszedték a szőlőszemet, amennyire tudták, a maradékot másnap a kórházban, műtéti után távolították el. A Heim Pál intenzív osztályán stabilizálták. Peti életben maradt, de már akkor látszott, hogy az idegrendszere súlyos sérüléseket szenvedett.”

Fotó: Hernád Géza

Peti lebénult és elvesztette a látását

A kisfiú néhány napig még életveszélyben volt, addig mesterségesen altatták. „Először az életéért aggódtunk, aztán amikor megnyugodhattunk, hogy túléli, jött a következő sokk: gyakorlatilag annyira sérült az idegrendszere, hogy nem reagált semmire, nem látott, az izmai pedig megmerevedtek.

Az orvosok azt mondták, hogy legfeljebb hallás útján lesz tanítható, arra ne számítsunk, hogy valaha még mozogni vagy látni fog. Így engedtek el a kórházból úgy egy hónap után. Mindene feszült, iszonyatos fájdalmai voltak, állandóan sírt. A teste erre szinte állandó 39 fokos lázzal reagált. Folyamatosan hűtőfürdőznünk kellett.

Peti édesapjának főnöke állt elő a baleset után néhány héttel azzal a reménykeltő javaslattal, hogy próbálkozzanak meg az őssejt-beültetéssel Kínában. „Pali főnökét mindig is érdekelték a tudományos újdonságok, erről a lehetőségről is ő olvasott korábban. És nemcsak a tudásával segített, hanem felajánlotta, hogy ki is fizeti az utunkat. Nagyon nagy dolog volt ez nekünk.”

Fotó: Hernád Géza

Peti állapotában nagy javulást hozott az egy hónapos kínai kezelés: az izmai annyit lazultak, hogy elkezdhették itthon a fejlesztését. Azóta még háromszor utaztak ki hasonló gyógykezelésre. „Intravénásan és a gerincébe kapta meg az őssejteket minden alkalommal. Egy napig feküdnie kellett minden kezelés után, de a procedúra nem fájdalmas, és viszonylag egyszerű. Olyan sejteket juttatnak be vele a szervezetbe, amelyek képesek idegsejtté válni, és az azt követő rehabilitációval átvenni az oxigénhiány következtében elhalt idegsejtek munkáját.”

Az orvosok intézetbe adták volna

Itthon még sokféle terápiát bevetettek: Dévény-tornát, Pető-módszert, akupunktúrás kezeléseket. Viszont minden, ami Peti fejlesztésével kapcsolatban történt, tulajdonképpen a szülei utánajárásának köszönhető. „A kezelőorvosai nem igazán folytak bele a rehabilitációba. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy az orvosok a saját szakterületükön túl nem igazán nyitottak, a gyógyszerezésnél sokkal többet nem tettek értünk. Nincs olyan orvosunk, aki az utókezelést kézben tartaná.

Legtöbbször a neurológusok is csak annyit javasoltak, hogy adjunk nyugtatót, előremutató tanácsot nem kaptunk. Emlékszem, amikor anno stabilizálódott az állapota, azon túl, hogy semmivel sem biztattak, még azt is mondták, inkább adjuk őt intézetbe, mert rá fog menni a család.

Fotó: Hernád Géza

Nem ment rá. Sőt sokkal inkább összetart, mint azelőtt. Petivel nemcsak a szülei, hanem a bátyja, Patrik, a nagymamája és a dédnagymamája is mindennap szeretettel foglalkozik. Nyolc éve a család egy velencei házra cserélte a budapesti lakását, és Virág édesanyja és nagymamája is odaköltözött a közelükbe. A nagymama egész nap velük van, együtt tornáztatják, ápolják Petit. „Hálás vagyok a családomnak, hogy nem maradtam egyedül a sok feladattal, hiszen itt az anyukám, aki a korábbi életét teljesen felszámolta, ideköltözött a közelünkbe, Gárdonyba Hajdúböszörményből. Együtt járunk tornára, főzünk, így én is tudok néha pihenni egy kicsit. Persze senki sem szeretné, hogy ilyen áron tartson össze a család, de a lényeg, hogy a közös cél, Peti boldogsága, fejlődése szoros kapocsként működik köztünk. Sokféle példát láttunk már, vannak családok, amelyek szétesnek egy hasonló helyzetben, vannak, akik számunkra is követendő példát nyújtanak. És nagyon sokféle helyzet van, persze, különféle állapotok. Ahogy az is

más, amikor egy baba betegen születik, és más, ha egy egészséges gyerek baleset következtében lesz sérült. Szerintem nem lehet belenyugodni, küzdeni kell, amíg csak lehet.

„Jólesett látni, hogy összetart a család”

Nánási Péter, Virág öccse is a kezdetektől részt vesz a Peti fejlődéséért folyó munkában. Ő is megerősíti és boldogan nyugtázza a családi szövetséget. „Emlékszem a pillanatra, úgy két héttel Peti balesete után. Virág hívott, hogy Kínába utaznak őssejtbeültetésre. Éreztem, hogy a kezdeti zuhanás után megfordult valami. A következő percekben bennem is megindult valami, tudtam, egy új fejezet kezdődött mindannyiunk életében. Nagyon jó volt látni, hogy egy ilyen szituációban hogyan reagál a család: mi az első sokk után azonnal elkezdtünk együtt dolgozni azon, hogy Peti meggyógyuljon. Azóta sok hasonló cipőben járó családot láttunk, azt lehet mondani, hogy nagyon különböző módon alakulnak a kapcsolataik.”

Péter szerint Patrik, a báty, aki akkor négyéves volt, semmivel sem kapott kevesebb szeretetet vagy törődést, mint korábban. „Azt hiszem, Patriknak a tapasztalattal még gazdagabb is lett az élete. Nagyon sok helyre eljutottak, eljutottunk együtt, sok mindent látott, megtapasztalt, amit más gyerek nem.” Az édesanya hozzáteszi, hogy Patrik már 16 éves lesz, nagyon okos fiú, az Eötvös Gimnáziumba jár Budapestre. „Pestre járt általánosba is, és nem gond az utazás innen Velencéről, hiszen az apukája is bejár mindennap. Petivel nagyon jól megvannak. Patrik már kicsinek is nagyon érett gondolkodású volt, ha lehet ilyet mondani, támogató. Partner volt mindenben. Pedig a testvérével sokkal többet kellett és kell foglalkozni.”

Fotó: Hernád Géza

Péter zenész, így aztán a saját köreiben kezdett el szervezkedni Peti balesete után. „A zenészbarátaimmal a baleset után szinte azonnal elkezdtünk gondolkodni, hogyan tudnánk pénzt gyűjteni Petinek. Segélykoncertet szerveztünk, és létrehoztunk egy alapítványt, amelyen keresztül nem is csak neki gyűjtünk, hanem több családnak is próbálunk segíteni. Ma már túl vagyunk három segélykoncerten, szerveztünk kiállításokat, jótékonysági főzést hajléktalanok javára, adtunk ki könyvet, forgattunk videoklipet. Huszonöt gyereket támogattunk a fejlődésében. Az viszont mindig cél volt, hogy ne csináljunk cirkuszi produkciót Petiből, ezért megválogattuk a csatornákat, ami sokszor nagyon nehéz volt. Nem könnyű olyan kampányt szervezni, amiben nincs bulvár, nincs szenzációhajhász médiajelenlét, ahol saját emberi értékeink mentén kommunikálhatunk, megóvva a családot az esetleges támadásoktól.”

Mert azokból így is van elég – tudom meg Virágtól.

Sok »jó szándékú« megjegyzést kapunk, hogy miért kell ennyit költeni egy gyerekre, mi értelme van ennek, ennyi áldozatot hozni, és így tovább. Egy anya számára ezek érthetetlen szavak.

Persze nem vagyunk egyformák. Kínába nem jutottunk volna el a férjem főnöke, az öcsém és barátai és persze a támogatóink segítsége nélkül. De ha valaminek, akkor ennek biztosan van értelme. Hiszen az őssejtbeültetések és az azok mellett kapott és elvégzett fejlesztések hatására Peti visszanyerte a látását, megtanult olvasni, tudunk vele kommunikálni, és szépen fejlődik a mozgása is.”

Peti fizikailag túllép a határain

Amikor a kisfiú két és fél éves volt, a család az úgynevezett Doman-terápiát is alkalmazni kezdte. Ez egy komplex amerikai program, amelynek elsajátítása után 24 órában alkalmazhatók a mozgásra, táplálkozásra, fiziológiai és értelmi fejlesztésre irányuló módszerek. Petivel most úgy beszélget az anyukája, hogy opciókat ad neki, és ő a kezével válaszol: „Peti, hova menjünk a hétvégén? A budai várba vagy a Citadellához?” Peti persze huncutkodik, mindkét helyre menne – mint mesélik, nagy túrázó, és imádja a várakat.

„Nagyon szeret kilátókba, várakba kirándulni, minden hétvégén elmegyünk meghódítani egyet. Ilyenkor túllép a fizikai határain, annyira, hogy mi magunk sem hisszük el. Persze meg kell tartani – ez a feladat általában az apukájára hárul –, de önállóan lépked. Azt pedig együtt döntjük el, hova menjünk.” 

Fotó: Hernád Géza

Peti most hetente négyszer jár fejlesztő tornára, Balatonalmádiban találtak neki olyan közeget, ahol boldog és látványosan fejlődik. Emellett a kertben is van egy eszközük, amit onnan kaptak, azon otthon is tud gyakorolni, lépkedni – és az udvaron most is kimondottan kellemes. „Nyolc éve lakunk itt, jó döntés volt a költözés, azt hiszem, Peti is onnantól kezdett sokkal jobban lenni. Most már könnyebbek a napjaink, ő is sokkal kiegyensúlyozottabb, az a napi rutin, amit kialakítottunk, boldoggá teszi. És ha jól érzi magát, fejlődik is.”

Virágék évekig éjszakáztak Peti mellett, mert a kisfiúnak gégekanülje volt, amit folyamatosan szívni kellett. A nyílás most is megvan a nyakán, de ez inkább praktikus, mint zavaró. „Megpróbálták többször bezárni műtétileg. A kanült el tudtuk távolítani, de nem akart az orrán keresztül levegőt venni. Enni is nagyon nehezen tudott, de szerencsére a gyomorszondát sikerült elkerülni, noha az orvosok be akarták tenni. Most attól is nagyon nehéz lenne megszabadulni.”

A szülők szeretnének újabb őssejtkezeléssel lendíteni kamaszodó fiuk fejlődésén, ami azért is érthető, mert Peti egyre nagyobb, anyukája már nem sokáig bírja el a súlyát. „Az utóbbi évben szépen fejlődött Peti mozgása, úgy gondoljuk, hogy most nagyon jó rásegítést adna a kezelés. És már Peti is elég érett, ő maga is tudatosan dolgozik a saját fejlődésén. Nagyon jó lenne, ha elősegíthetnénk a mozgásfejlődését, ha beindítaná a kezét, segítené a rágást, a beszédet. Nagyon jó példák vannak előttünk, más gyerekek történetei, látjuk, hogy a kezelésekkel jelentős fejlődés érhető el.”

Fotó: Hernád Géza

A Nánási Péter vezette Hajrá Peti! Alapítvány nemrég újabb kampányt indított, hogy összegyűjtsék Petinek azt a több mint négymillió forintot, amibe az újabb, decemberben esedékes kínai útja kerülne. „Egy hosszútávfutó barátom, Bangha Tamás idén bejutott a New York Maratonra, amit november 4-én rendeznek, és a futását Peti támogatására ajánlotta fel. A támogatók méterenként száz forintot ajánlhatnak fel az összesen negyvenkétezer méterből.”

A család nagyon bízik a támogatókban, ahogy mindig bíztak Peti állapotának javulásában is.

„Soha nem adtam fel a reményt – mondja Virág, és mosolyogva hozzáteszi: ha nyerne a lottón, kiköltözne Kínába néhány évre, és félévente vinné kezelésekre Petit. – Annyira rossz volt az az állapot, amikor kikerült a kórházból, hogy abba nem lehetett belenyugodni. Rengeteg tudást kellett megszereznünk, de időközben nagyon sok barátunk lett, akiktől szintén sokat tanulhattunk. A legjobb dolgok mindig az embereken, a barátokon, ismerősökön keresztül értek minket. Az évek során egész nagy közösség gyűlt körénk, amit az egész család élvez, Peti is. Most sem könnyű az életünk, se a nappalok, se az éjszakák, hiszen Peti 24 órás felügyeletet igényel, gyakorlatilag éber állapotban alszunk. De megtanultuk, és most már Peti is tudja, hogy sok mindenre képesek vagyunk, együtt sok mindent elérhetünk. És ahhoz képest, amit tizenkét éve jósoltak nekünk, bármilyen mértékű fejlődéssel elégedettek vagyunk.”

Hajrá, Tomi! Hajrá, Peti! Hajrá, Varga család!

További információk, ha támogatnád az alapítványt és Petit:

 

Hajrá Peti! Alapítvány

11600006-00000000-28527068

Megosztás Facebookon