nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Egészség
„8 éves voltam, amikor apám gyógyszerfüggő lett, 19, amikor belehalt”

„8 éves voltam, amikor apám gyógyszerfüggő lett, 19, amikor belehalt”

Döbbenetesen őszinte vallomás arról, milyen egy gyógyszerfüggő szülő mellett felnőni.
Szabó Panni
f Ajánlom

„Apámat utoljára 2001-ben, hálaadás napján láttam. Aznap együtt reggeliztünk egy, az albérletéhez közeli kávézóban” – kezdi a Scary Mommy oldalán közzétett megható, de ezzel együtt megrázó vallomását Clint Edwards, aki mindössze 19 éves volt, mikor édesapja meghalt. A férfi gyógyszerfüggő volt, fia pedig azért vállalkozott arra, hogy megossza családi drámáját, hogy felhívja a figyelmet a receptre kapható fájdalomcsillapítók veszélyeire.

Apámnak, aki a függőségéig egy jó kiállású, egészséges és életvidám ember volt, az utolsó találkozásunkkor már egy foga sem volt. Nem volt kérdés, a Vicodin miatt. Mikor meglátott, mosolyogni próbált, ekkor láttam meg a fogai helyén a fekete lyukakat. A bőre szürkés volt, a fekete haja őszes és zsíros, a szeme fehérje nikotinsárga.”

(Fotó: Tumblr)

Clint azt írja, bár 2001-ben édesapja még csak 49 éves volt, a felületes szemlélő könnyen kétszer annyinak is nézhette volna, annyira leromlott az állapota. „Aznap, mikor utoljára láttam, sokat evett: egyedül az étvágya és a frissen mosott pulóvere emlékeztetett arra az emberre, aki korábban volt. A találkozónk végén pénzt kért tőlem. Gyógyszerre, persze. Én pedig adtam. Tudtam, ha tőlem nem kap, máshol próbálkozik majd. Tíz hónappal később meghalt.

Clint azt mondja, édesapjából néhány rosszul sikerült műtét következtében lett gyógyszerfüggő: „Emlékszem, amikor az iskolai birkózómeccsemre vitt, folyamatosan a fájdalomra panaszkodott. Emlékszem arra is, hogy szinte folyton orvoshoz járt, ahonnan mindig valamilyen recepttel tért haza. Anyám próbált neki segíteni, szembesítette a függőségével, de ő inkább elhagyta, mint hogy hallgasson rá.”

Clint azt mondja, röviddel a halála előtt apja már ki sem pakolta a holmiját. Egyik albérletből a másik albérletbe hurcolkodott, de sehol sem maradt néhány hétnél tovább. „Sose felejtem el, mikor egyik alkalommal lopás miatt börtönbe került, és a beszélőn találkoztunk. Ültünk egymással szemben, ő a tenyerét dörzsölte, majd közölte, soha többet nem akar itt látni engem. Azt mondta, én jó vagyok, jobb mint ő, ezért semmi keresnivalóm ezen a helyen.

Kép forrása: Scary Mommy

Akkor értettem meg, hogy pontosan tudja, mi történik vele, mégis képtelen ellene bármit is tenni. Elveszítette a kontrollt a teste és az élete felett, és nem akarta, hogy én hasonló hibát kövessek el, mint ő.

Clint azt írja, édesapja 11 évnyi gyógyszerfüggőség után egyedül halt meg otthonában. Hozzáteszi, kezdetben az apja nem a gyógyszerekért járt vissza az orvosokhoz, hanem mert valóban fájdalmak kínozták, azoktól szeretett volna szabadulni.

Nem sírtam, amikor meghalt. Se akkor, amikor kipakoltam a lakását. A temetésén sem. Egy éven keresztül nem voltam hajlandó sírni. Végül egyik este, zuhanyozás közben lesújtott rám az érzés. Zokogtam. De nem azért, mert meghalt az apám, hanem azért, mert sosem lehetett az a férfi, az a családfő és leginkább az az apa, aki tudom, hogy lehetett volna, ha nincsenek a gyógyszerek.

Megosztás Facebookon