nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Egészség
„Nem nyugodtam bele, hogy nem lehet segíteni a gyerekemen” – így lett Rebeka a hozzátáplálás szakértője

„Nem nyugodtam bele, hogy nem lehet segíteni a gyerekemen” – így lett Rebeka a hozzátáplálás szakértője

Lukasz Rebeka dietetikust a saját kisfia betegsége ébresztette rá, hogy a családoknak égető szükségük van korrekt, egységes információkra a hozzátáplálással kapcsolatban. Ezért döntött úgy, hogy széles körű szakmai támogatással összeállít a kisbabák etetéséről egy kézikönyvet. A kisgyermekes anyukával megdőlt tévhitekről, az online közösségi csoportok veszélyeiről és a négynapos szabályról is beszélgettünk.
Szalma Erika
Szalma Erika
f Ajánlom

Hogyan lett központi téma számodra a hozzátáplálás megreformálása?

Egyértelműen az anyává válással. Akkor szembesültem azzal, hogy hiába tudod jól az elméletet, teljesítetted a kórházi gyakorlatot, a saját gyereked születésekor minden megkérdőjeleződik. Nálunk extrém nehéz volt az elején, mert a kisfiam súlyos ekcémában szenvedett, és nagyon sokáig tartott, mire sikerült az okát kideríteni. Rengeteg szakembernél jártunk, mindenki mást mondott, sokszor teljesen ellentétes álláspontokat hallottunk. Rádöbbentem szakemberként, hogy nincsenek itthon egységes álláspontok több témában. A külföldi ajánlásokhoz képest sokszor abszolút ellentétes tanácsokat, utasításokat kaptunk. Akkor fogant meg a gondolat, hogy dietetikusként ezzel kell foglalkoznom, a koragyermekkor, várandósság lesz az én szakterületem. Éreztem, hogy ez az a téma, amivel tudok azonosulni, a gyermekekkel foglalkozó szakemberekkel együtt kommunikációt indítva a szülők felé. Úgy, hogy mindkét fél értse a másikat, szakzsargon nélkül. A kisbabák egészsége a szívügyem.

Hány éves most a fiad?

Négy.

Lukasz Rebeka és kisfia - Fotó: Facebook

Lukasz Rebeka és kisfia – Fotó: Facebook

Akkor ez nagyjából négyéves történet?

Igen. Persze már a várandósság alatt fogalmazódtak meg sorban a kérdések. Vagyis minden, ami a kisgyermektáplálással összefügg, minden, ami ebben az időszakban szóba jöhet a témával kapcsolatban, bő négy-öt éve munkálkodik bennem.

A fiad ekcémájának okát sikerült felderíteni?

Szerencsére igen, de nem volt egyszerű. Az egész pár hónapos korában kezdődött, amikor még csak szoptattam, mást nem kapott. Vittük bőrgyógyászhoz, allergológushoz, még babapszichológushoz is. Minden szakember más terápiát javasolt. Szegénynek nagyon erős tünetei voltak. Reggelre bevérzett a homloka, annyira ki volt száradva a bőre. Ahogy egyre inkább a tanácstalansággal szembesültem, elkezdtem tanulmányozni a külföldi diétaajánlásokat ekcémás gyerekek számára. Közben elvittük az összes létező vizsgálatra, megcsináltattunk rengeteg tesztet, olyanokat is, amiket babákon amúgy nem szoktak. Végül egy allergológus szakember segített, akinek azóta is nagyon hálás vagyok. Egyenként kivettünk több gyakori táplálékallergént az étrendemből, ami nagyjából három hónapos folyamat volt. A tüneti naplóból végül kiderült, hogy a szója a ludas. Én anyaként tudni akartam, hogyan segíthetek, nem nyugodtam bele, hogy nem lehet segíteni a gyerekemen. Hát így indult a mi Kiskanál Kommandónk.

A Kiskanál Kommandó – Hozzátáplálás szakemberektől a legújabb, nemzetközi ajánlásokat, irányelveket ismerteti a hazai babák szülei számára. A Hozzátáplálási kézikönyv és a Kisokos (amely ingyenesen letölthető, és tartalmazza a 2018-as, legaktuálisabb hivatalos hozzátáplálási táblázatot) egyaránt a Házi Gyermekorvosok Egyesületének és a Magyar Gyógyszerészi Kamarának a szakmai ajánlását élvezi, vagyis a szülők biztosan hiteles, aktuális információkhoz juthatnak a kiadványokból.

Láttam, hogy sok szakember vett részt a könyv létrehozásában. Miért pont őket választottad?

Ők olyan szakemberek, akik mind nagy szaktekintélyek a saját területükön. És megtisztelő volt, hogy Henter Izabellával, egy olyan táplálkozástudományi főlektorral dolgozhattam együtt, akitől nagyon sokat tanultam,és akinek rengeteget köszönhetek. Kezdetben úgy indultunk, hogy csak a hozzátáplálásról szóljon a könyv, de aztán változott a koncepció, és arra jutottunk, sokkal korrektebb tudásanyaghoz jutnak a szülők, ha komplexen láttatjuk a baba fejlődésével kapcsolatos összefüggéseket, és az esetleges problémák hátterében álló okok is felismerhetőek. Például egy székrekedéses baba szüleinek nem feltétlenül a barackpüré receptjére van szükségük (mely segíthet a problémán ideiglenesen), hanem arra, hogy megtudják, mi a rendellenesség okozója, és mit tudnak tenni, hogy enyhüljön. Ha az okra nem derül fény, hiába enyhítjük a tünetet. Éppen ezért pszichológus, gyógyszerész, táplálkozástudományi szakember, gasztroenterológus, allergológus, gasztroblogger, vakcinológus-immunológus is részt vett a munkában.

Mi a legnagyobb újdonság az eddigi ajánlásokhoz képest?

A gyakori táplálékallergének bevezetése egyéves kor előtt, egészséges babák számára. Külföldi kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy a későbbi ételallergia és atópiás ekcéma kialakulásának esélyét jelentősen csökkenthetjük, ha az egészséges csecsemő első szülinapja előtt fokozatosan, kis adagokban bevezetjük a leggyakoribb allergéneket: pl. a tojást, a tejet, a halat, a földimogyorót és a szóját. Ez hatalmas és soha vissza nem térő lehetőség erre. Az élet első ezer napja meghatározza a gyermek életét, és ha jelenlegi ismereteink szerint a táplálékallergia kialakulásának esélyét csökkenthetjük, miért ne tennénk meg ezt a babánkért? És nem ördögtől valóak ezek az élelmiszerek, ahogy a glutén sem.

Honnan tudható, hogy szükség van allergológus szakemberrel való konzultációra, mielőtt a gyakori táplálékallergének bevezetése megtörténik?

Ha a baba ekcémás, és/vagy ha már allergiás valamilyen táplálékra (pl. tojás). A szakember méri fel, hogy a baba milyen rizikócsoportba tartozik. A felmérés alapján vezettetik be a táplálékallergéneket, vagy éppen hagyják ki teljesen a baba étrendjéből.

Lukasz Rebeka és kisfia - Fotó: Facebook

Lukasz Rebeka és kisfia – Fotó: Facebook

De ha semmilyen kockázatról nem tudunk, és a babánk egészségesen fejlődik, nem mutat semmilyen allergiás reakciót, továbbra is hat hónaposan kezdjük el a hozzátáplálást?

Igen, 26 hetes kor előtt általában. Persze ezt nem percre pontosan kell elképzelni, csak arról van szó, hogy nagyjából ettől az életkortól kezdve már nem biztosít minden szükséges tápanyagot önmagában az anyatej vagy a tápszer, a babák testsúlykilogrammra vetített folyadékigénye pedig csökken. Nem mennyiségre kell gondolni, hanem kiegészítésre: az anyatej és/vagy a tápszer kiegészítésére megfelelő tápanyagtartalmú ételekkel, amelyek többek között vasat, B12-vitamint, komplett fehérjét tartalmaznak.

Nem egyszer hallani olyan esetről, hogy akár 10-12 hónapos koráig szinte csak anyatejen él a baba.

Igen, vannak ilyen babák. Láttam már alultáplált egyéves babát, akiről kiderült, hogy csak anyatejet kapott. Azt kell szem előtt tartani felelős szülőként, hogy ami más babáknak nem okozott problémát, az nem feltétlenül lesz jó a sajátunknak, és fordítva. Éppen ezért születnek a nemzetközi irányelvek, ajánlások: ezek azok, melyek általánosan jók és megfelelőek a legtöbb baba számára. Ha van kivétel, abban az esetben a gyermekorvos vagy más szakember, laktációs szaktanácsadó, védőnő, dietetikus, gasztroenterológus tud segíteni.

Kiemelnél néhány fontos tanácsot?

A négynapos szabályt kiemelten kezeljük a kiadványainkban. Eszerint minden új étel, ital (minden, ami a gyerek szájába bekerül) bevezetése között tanácsos négy napos szünetet tartani. Ennyi idő szükséges egy lehetséges reakció megjelenéséhez.  Egyszerre mindig egyféle újat iktassunk be, így könnyű lesz észrevenni, hogy a tüneteket mi okozza vagy éppen mi nem okozza biztosan.

Rebeka a könyvvel országos roadshow-ra indult: ingyenes hozzátáplálási előadásokat tart kisbabás szülőknek, ahol ismerkedhetnek és beszélgethetnek is. Helyszínek, időpontok a Kiskanál Kommandó Facebook-oldalán.

Az ellentétes tanácsok terjedésében nyilván szerepe van a közösségi oldalakon folyó kommunikációnak is. Gondolok anyacsoportokra, amelyekben sokszor leginkább ellentétes információk terjednek.

Helyén kell kezelni a dolgokat, ha probléma van, egyszerűen szakemberhez kell fordulni, nem online diagnózisokra, véleményekre hagyatkozni. Hiszen, ahogy előbb említettem, az egyik babánál ez válik be, a másiknál amaz. Azt kellene szem előtt tartani, hogy a szülőé a felelősség. A csoportadminokat, válaszadókat nem terheli felelősség, ha véletlenül rossz vagy veszélyes tanáccsal látják el a szülőket. A szülő a hibás, ha rossz tanácsot fogad meg, és a gyermekkel gond lesz. Másrészt az adminoknak hatalmuk van, rajtuk múlik, mire válaszolnak, milyen szabályokat alakítanak ki. Szeretnénk elérni, hogy szakemberekhez irányítsák a szülőket, ha kell. Az a tapasztalat, hogy nagyon sok akut eset van, amikor erre lenne szükség. Sok anyukában tudatosítani kellene azt, hogy a legtöbb csoport üzleti alapú, nem feltétlenül hitelesek az információk. És sajnos gyakran arról sem tájékoztatják a csoporttagokat, ha szponzorált tartalmat osztanak meg. Mivel látom mindkét oldalt, tudom, hogy az online tanácsadás bizonyos szinten segítség ugyan, de semmiképp sem helyettesíti a személyes kezelést, legfeljebb kiindulási alapot ad.

Ráadásul te szakember vagy, sok csoportban civil anyukák osztják az észt.

Ha egy laikus anyuka alapít csoportot, amely elég hamar többezresre duzzadhat, könnyen kicsúszhat a kezéből az irányítás. Sokszor el is fajulnak a beszélgetések, az anyák sajnos könnyen ítélkeznek, pedig alig tudnak valamit a másikról. Szakemberként más, ha ott van előtted a gyerek, látod, ismered az előéletét, a családban előforduló betegségeket, hajlamokat. A szülő hozzáállását, mentalitását. Online ez nehezen kezelhető, főleg nem laikusként. Szívesen veszi egyébként a legtöbb szakember, ha a laikus admin segítséget kér: azért vagyunk, hogy segítsünk.

Az is sokakban erősíthet előítéleteket, hogy vannak tápszeres és szoptatós csoportok. Pedig, gondolom, a hozzátáplálás időzítése szempontjából sincs különbség anyatejes és tápszeres babák között.

Nincs. A megkezdésnek más feltételei vannak. Fontos a stabil nyak- és fejtartás. De nem kell, hogy önállóan fel tudjon ülni, arra hat hónapos korban ritkán képesek.  Érdeklődjön az étkezés iránt, képes legyen egyik kezéből a másikba átrakni a tárgyakat. Előfordulhat, hogy hamarabb elkezdjük a hozzátáplálást, szakorvosi javaslatra. De ezek ritka esetek. Koraszülöttek esetében lehet más a hozzátáplálás menete, megkezdésének ideje, az ő etetésükkel kapcsolatban a neonatológusok adhatnak tanácsot. Egyébként mindig a gyerekorvosi, védőnői javaslatok ismeretében döntünk így vagy úgy.

Mit tehetünk, ha nem értünk egyet a javaslatokkal? Ha teljesen más nézeteink vannak?

Ha szülőként úgy érezzük, nem kapunk megfelelő tájékoztatást, vagy nem értünk egyet, legjobb, ha kérdezünk. Nem érdemes a szakemberek elől elhallgatni például azt, hogy vegetáriánus életmódot folytatunk vagy a BLW-t preferáljuk (baba vezette alternatív hozzátáplálási forma, vagyis a baba helyezi a saját szájába az elé tett ételt), mert az veszélyes lehet a baba egészségére. Sajnos sok szakember nem jól reagál, becsukják a szülők előtt az ajtót, elutasítanak. Miközben meg kellene fogni a kezüket, és segíteni, úgy, hogy a gyermeknek és a szülőnek a legjobb legyen, hiszen megfelelő odafigyeléssel, segítséggel a tápanyaghiány elkerülhető. Persze ehhez az kell, hogy a szülő is felkészült legyen. Ha pedig nagyon nagy a véleménykülönbség, lehetőség van másik orvost választani.

Azt olvastam a Kisokosotokban, hogy céklát például ne adjunk 10-12 hónapos kor előtt. Miközben abban a táblázatban, amelyet most kapott egy barátnőm, a legelső zöldségek között van továbbra is.

A cékla nitráthalmozó zöldség, és az azt hatástalanító enzim biztosan csak tíz hónapos kortól működik teljes hatásfokkal a baba szervezetében. Találkoztam már olyan esettel, amikor a cékla fogyasztása fulladást váltott ki, elkékült a baba, kórházban gyógyították meg. A répának is tanácsos levágni a hajtás- és a gyökércsúcsát, és a középső harmadát elkészíteni. És nem csak azt adni, hanem mondjuk más alapanyaggal keverni. Sajnos a biozöldség sem megoldás, legfeljebb kicsit kevesebb a nitrittartalma. De adhatunk burgonyát, édesburgonyát, almát, mangót, banánt, avokádót. Aztán szépen jöhetnek a húsok, tejtermékek, a tojás, amit a közhiedelemmel ellentétben teljesen felesleges és igazából lehetetlen is teljesen szétválasztani. A hús és a halak fogyasztása egyébként nagyon fontos már az első hozzátáplálási hónaptól. 

Lukasz Rebeka és kisfia - Fotó: Facebook

Lukasz Rebeka kisfia – Fotó: Facebook

Mi állhat a háttérben, ha nem fogadja el az ételt a baba?

Sok minden. Egyszerűen lehet, hogy nem éhes, melege van, sokszor szoptatják, nem ízlik neki, nem tetszik az állaga, színe, formája, korábban erőltették az evést, ami komoly zavarokat, problémákat okozhat. Vannak refluxos babák, akik összekötik az evést a fájdalommal. Ennél a problémánál különösen fontos, hogy komplexen kell vizsgálni a gyereket, a családot, hogy milyen előzmények lehetnek, hogyan él a család. Fontos az okot felderíteni. Előfordulhat pszichés probléma is, amelynek hátterében sokszor az anya szorongása áll az étkeztetéssel kapcsolatban.

Rebeka főzőtanfolyamokat is tart, ahol a szülők megtanulhatják, hogyan főzhetnek a babájuknak egészséges, egyszerű és tápláló ételeket.

Mi a helyzet a bébiételekkel? Szerintem sokan választják azt, mert gyors megoldás, megbízható, nyugodtan adható.

Alternatívának jók. A cél az, hogy a baba megszokja a családi ételek ízvilágát. Aki kizárólag bébiételeket fogyaszt, amelyek általában pépesek, hasonló ízűek és állagúak, előfordulhat, hogy később  nehezebben fogadja el a családi, darabos ételeket. Ha az üveges bébiételek mellette kap a baba nyers és saját készítésű ételeket egyaránt, akkor persze belefér. Akkor is, ha anyának nincs kedve, ideje, módja mindig ételeket készíteni. Ezt sem kell túlaggódni.

Én kezdetben belecsúsztam a parázásba. Emlékszem, mennyire megváltoztatta a hozzáállásomat az étkezéshez az anyaság. Biokertészetből vásároltam, bújtam a babareceptkönyveket. Aztán persze lazultam, de akkor nagyon bejött az életembe a tudatosság, elolvastam minden címkét, talán túlzásba is vittem, túlaggódtam. Viszont a gyerekek megtanítanak felelősen gondolkodni, és ez jó a mi egészségünknek is.

Persze, igazából az egész gyerekvállalás erről szól. Tükröt kapunk. Ha apa fintorog a brokkoli láttán, a gyerek is fog. Az lenne a jó, ha nem befolyásolnánk a gyerek ízlését, nem adnánk fel, ha egyszer nem kéri, hiszen kutatások bizonyítják, hogy van hogy hússzor kell kínálni a babának, mire elfogadja az adott ételt. A legtöbben belecsúsznak abba is, hogy csak a gyerek a fontos, pedig nekünk, anyáknak is kellene ugyanúgy az egészséges tápanyag. Helyette megesszük a maradékot. Vagy gyorsan egy szendvicset.  Pedig kellene, hogy legyen erőnk ahhoz, ha a baba nem alszik, ha sír és így tovább. A családi ételeket kellene inkább gyerekbaráttá alakítani, hiszen így mindenki nyerhetne. Fokozatosan lehet adni bármilyen fűszert is, nem kell leragadni a borsnál, paprikánál. Ma már sokféle zöldfűszer elérhető. A babák minél több dolgot meg tudnak kóstolni, annál nyitottabbak lesznek később. És általuk talán mi is. Nem kell félni, csak a babát kell figyelni, az igényeit, a reakcióit. Ha pedig bármilyen gond van, a gyermekorvoshoz fordulni.

„A Kiskanál Kommandó vallja, hogy minden gyermek egyedi, ahogy minden szülő is. A baba a család része, ahogy apa is (aki ugyanúgy etetheti a babát). Együtt, szakemberekként igyekszünk segíteni minden hozzánk fordulónak. A Kommandó célja, hogy a gyermekek az ovit egészségesen, a civilizációs betegségek (magas vérnyomás, allergia, cukorbetegség, elhízás stb.) előfordulásának minimalizálásával kezdhessék meg.”

Megosztás Facebookon