Nyílt levélben mondott köszönetet a Balatonfenyvesen újraélesztett férfi veje

Szombaton sikeres újraélesztésről számolt be a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata. Néhány perccel délután hat óra után a balatonfenyvesi szabadstrandon rosszul lett egy férfi, mint később kiderült, szívinfarktust kapott. Egy laikus azonnal nekilátott a férfi újraélesztésének, a vízimentők a helyszínre indítottak egy sürgősségi mentőhajót, közben pedig egy mentőautó is kiérkezett a helyszínre. A gyors segítségnek köszönhetően a férfi keringése és légzése helyreállt, így stabil állapotban szállíthatták kórházba.

A férfi azóta jobban van. Ezt onnan tudjuk, hogy veje nyílt levélben köszönte meg a segítséget.

A levelet változtatások nélkül közöljük!

„Köszönet az életért! – Egy sikeres újraélesztés története

– Kicsit meghaltam – mondta apósom a kórházban az éjjel a műtét után.
– Messze jártál… – válaszoltam, és végigpörögtek az elmúlt két óra eseményei a fejemben. Akkor és ott döbbentem rá, hogy nem tudok majd minden megmentőnek köszönetet mondani a segítségért, amit tettek, de egy nyílt levéllel most pótolni tudom.

Kiknek köszönhető a megmenekülés?

Apósommal a parton sétáltunk, amikor rosszul lett és összeesett. A környéken állók szinte azonnal megkérdezték, hogy segíthetnek-e? Míg valaki a mentőket hívta, addig másvalaki elrohant a vízimentőkért. Míg a légzést és a pulzust ellenőriztem, egy német nő térdelt mellém. Szerencsénkre ápolónő volt. Se légzés, se pulzus. A mellkasához nyúlt, én bólintottam. Ő elkezdte a szívmasszázst, én a lélegeztetést. Egy percen belül megkezdődött az újraélesztés. 

Három perc múlva megérkezett a vízimentő. Felmérte a helyzetet és értesítette a mentőket. Mivel az újraélesztés szakszerűen zajlott, így az intézkedésre tudott figyelni. Közben többen is érkeztek segíteni a strandolók közül. További két orvos – köztük egy kardiológus – és három magyar nővér rohantak oda hozzánk. Mindenki ott segített, ahol tudott. Amikor a német ápolónő elfáradt, a magyar hölgy vette át a szívmasszázst. Mivel apósom cukorbeteg, elrohantam inzulinért, s addig a vízimentő végezte a lélegeztetést. Bár inzulin nem volt nálunk, kiderült, nem ez volt a gond. Infarktus.

Negyedóra elteltével a vízimentők mentőhajóval és a mentőautó szinte egyszerre futottak be, így új szakaszba érkezett a küzdelem apósom életéért. Míg a defibrillátort felhelyezték, az egyik fürdőruhát viselő nővér vénát szúrt és bekötötte az infúziót. Már ballonnal lélegeztették, így családom többi tagjára tudtam figyelni. Anyósom és feleségem mellett is egy-egy hölgy állt, akik nyugodt hangon magyarázták, hogy mi történik, ne essenek kétségbe, minden rendben lesz. Így csak egy nővér magyaráz – gondoltam, s ekkor az újabb kiütést követően apósomnak visszatért a légzése és helyreállt a keringése.

Közben megérkezett a helikopter. A strandolók egy villanás alatt szabaddá tették a partszakasz azon részét, – mindenki segített mindenkinek – de a helikopter nem tudott leszállni, így egy jó kilométerrel arrébb tették le a gépet. Onnan futottak teljes felszereléssel. 

Az elkészült ekg-t a kardiológussal is egyeztetve döntést hoztak, irány a füredi szívkórház. A helikopterig mentőautóval mentek, majd repültek a kórház felé.

Másfél óra múlva értünk a Balatonfüredi Szívkórházba, ahol a nővér mosolyogva fogadott. – Túl van a műtéten a beteg, beszélhetnek vele.

Apósom ébren volt. Elmondtuk, hogy mi történt. Rendes mérnök emberként jelezte, hogy neki erre nincs ideje, mert a budapesti klinika kardiológia osztálya légtechnikai rendszerének tervét le kell adnia a jövőhéten, és egy másik kórház légrendszerének fertőtlenítését is le kell koordinálnia. A nővér ekkor odalépett, megfogta a kezét, köszöntötte ismét az életben, és kedves határozottsággal elmagyarázta, hogy ezek a dolgok most várhatnak. Éjfél előtt egy órával leroskadtam a váróban. – Túlélte, beszél, mindene mozog. Győzelem.

– Van itt egy csokiautomata? – kérdeztem a portást. Sajnos nem volt. –Akkor éhesen vezetek haza – gondoltam. De amikor felnéztem, Imre, a portás túróval töltött zsömlét tartott elém. Nekem adta a vacsoráját. 

Kedves Megmentők!
Köszönjük a segítséget!
Köszönöm Neked, drága német Hölgy, – aki ezt a levelet nem tudod majd elolvasni – hogy a kezed volt perceken át apósom szíve, 
köszönöm Nektek, akik átvettétek a helyet és tovább küzdöttetek,
köszönöm az ápolóknak és orvosoknak, akik ugrásra készen álltatok mellettünk és figyeltétek, mit tudtok segíteni
köszönöm a vízimentőnek, – aki már hazafelé indult – hogy gyors és szakszerű munkát végeztél,
köszönöm a mentőhajó csapatának – akik kapitánya bő kilométer úszás után – a helyszínre siettetek,
köszönöm a mentőautó és a helikopter legénységének a gyorsaságot, profizmust,
köszönöm a műtétet végző orvosnak, aki eltoltad a hálapénzt tartó kezem és megveregetted a vállam,
köszönjük az életet!

Zoltán”