5 évig depresszióval kezelték, pedig Lyme-kórja volt

A 23 éves Rhode Island-i Mikayla Vacher nem depressziós, nem drámakirálynő, és nem azért keresett fel az elmúlt öt évben tucatnyi orvost, mert extra figyelmet szeretett volna tőlük. Pedig az orvosok évekig erről próbálták meggyőzni őt, hiába bizonygatta, hogy tényleg elviselhetetlen migrénje, ízületi fájdalma és krónikus fáradékonysága van.

A szakemberek egyszerűen túl fiatalnak tartották, hogy bármi komoly baja legyen, a helyzetet pedig tovább súlyosbította az is, hogy az elvégzett tesztek sem mutattak a lánynál semmilyen rendellenes elváltozást. „Egy idő után szinte minden orvosom azt mondta, hogy a fejemben van a gond. Hogy depressziós vagyok, hogy figyelemre vágyom” – idézi Mikaylát a New York Post című amerikai lap.

Kép forrása: GoFundMe / Mikayla Vacher

És nem csak az orvosok. Egy idő után Mikayla családja is a lány ellen fordult. „Tudtam, hogy valami baj van velem, hogy ami történik, az egyáltalán nem normális, de hiába. A tesztek nem hoztak eredményt, és egy ponton túl már a családom támogatására sem számíthattam. Ha valaha volt is önbizalmam, annak ebben az időszakban búcsút intettem.”

Mikayla végül belement, hogy kezeljék a „depresszióját”, holott legbelül pontosan tudta, hogy valami más baja van. Nem adta fel a reményt, hogy egy nap rátalál majd az orvosra, aki diagnosztizálja a betegségét. És végül igaza lett. „Amikor végül Lyme-kórral diagnosztizáltak, hihetetlen megkönnyebbülést éreztem. Legszívesebben odadörgöltem volna mindenki orra alá az eredményt, aki korábban azzal jött, hogy nincs semmi bajom.”

Kép forrása: GoFundMe / Mikayla Vacher

Persze a diagnózisnak jócskán voltak árnyoldalai is: „Számtalan dologról le kellett mondanom, ami korábban az életemet jelentette. A kedvenc sportjaim például nagyon hiányoznak, és ezeket meg is kellett gyászolnom. El kellett fogadnom, hogy az életem többet nem lesz ugyanolyan, mint volt.”

Mikayla ezzel együtt is hálás a betegségnek, mert úgy érzi, rengeteget fejlődött a személyisége, míg az igazáért, vagyis a diagnózisáért kellett harcolnia. „A Lyme-kórnak hála megtanultam értékelni az életemet és azt, hogy soha, egyetlen másodpercét se vegyem biztosnak.