nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Egészség
„Időnként ma is úgy riadok fel, hogy lebénultam”

„Időnként ma is úgy riadok fel, hogy lebénultam”

Ádám csak egy szokásos útra indult a longboardjával, amikor elesett. A fiatal fiú jobb oldala az esés miatt részlegesen bénult, álmai és az élete egy pillanat alatt foszlott szerteszét. De Ádám nem az a fajta, aki feladja. Edzeni kezdett, ma pedig sokkal jobb formában van, mint a baleset előtt.
Elek Dóra
Elek Dóra
f Ajánlom

Hogyan történt a baleset?

2016. szeptember 9-én elvittem az autómat egy parkolóba, majd egy longboarddal elindultam haza. Reggel fél 9 környékén volt, az egyenes úton haladtam, amikor hirtelen ráhajtottam egy kavicsra, az megdobott, és úgy estem, hogy egy padka sarkát lefejeltem. Bal oldalamat érte el az ütés, ezért a jobb oldalamra tükröződött le. Nagyon lelassítva láttam mindent, azonnal végigjátszódott a fejemben, hogy pontosan mi fog történni, az ember agya ilyen helyzetekben annyira gyorsan dolgozza fel az információt, hogy a becsapódás előtt már felkészültem a legrosszabbra. Hirtelen egy erős koppanást hallottam, majd visszapattantam legalább 10 centit. A C7-es csigolyám, a nyaki szakasz utolsó csigolyája teljesen kettétört, a velő nyitva volt, a jobboldali nyúlványom pedig letört, és megsértette egy trigger-pontot. Emiatt a jobb oldalam részlegesen bénult.

Tudtál mozogni, vagy mások segítettek?

A becsapódás miatti visszapattanás annyira erős volt, hogy térdre érkeztem meg, ültem a földön, de nem ájultam el. A hátizsákomból minden szétszóródott, elkezdtem összeszedni a cuccaimat, amikor a fejemben tompa nyomást éreztem. Odakaptam, és azt éreztem, hogy nagyon ferdén tartom a nyakam, de azt gondoltam, csak begörcsölt. Aztán egy pár csepp vér jelent meg a földön, majd hirtelen nem láttam a bal szememre, mert telefolyt vérrel.

Elkezdtem papír zsebkendőt keresni, hogy felfogjam a vért. Öt-hat ember is elment mellettem ezalatt gyalog, az egyikük ki is nevetett, végül egy biciklis megállt, adott zsebkendőt, de sietett is tovább. Egy kicsit egyedül éreztem magam. Végül egy másik biciklis állt meg, hogy nehogy elájuljak, a mentőket megvárja velem. Egy fél óra alatt értek ki, és bevittek a sürgősségire.

Nem is érezted, hogy valami egyéb baj lehet?

Nem, mert a testem többi részén nem látszódott, hogy gond van. Nyilván kissé sokkos állapotban is voltam, elnyomott minden fájdalmat az adrenalin. De mire beértünk a balesetire, addigra már nem teljesen voltam képben, az agyrázkódás tüneteit produkáltam, például a mentőn keresztül akartam bemenni a kórházba. Az orvos azt mondta, hogy majd mehetek is haza, ha összevarrták a sebem. Átvittek a sebészetre, hogy összevarrják a fejsérülésem, de egy biztonsági röntgenre elküldtek. Csak ezek után kezdtem azt érezni, hogy már sehogy sem jó feküdni, valami nincs rendben, amikor is hulla sápadt arccal visszajött az orvos, hogy nagy a baj, idegsebészetre kell mennem.

Ez elég sokkolóan hangzik. Ez után mi történt?

Ott rám tettek egy ideiglenes nyakmerevítőt, és közölte az orvos, hogy most 8 hónap rehab vár rám. Kicsit lesápadtam, mert dolgoztam, nem tudtam, hogyan telik majd el 8 hónap úgy, hogy az orvosi számlák jönnek, én pedig nem dolgozom. Egy pillanat alatt összedőlt az egész világom. Este 8 körül kaptam egy ágyat, összesen 4 napig voltam bent. Igazából bent nem volt semmi gond, mert tudtam aludni, jöttek látogatni a barátaim, kaptam a fájdalomcsillapítót.

Egy ilyen baleset esetében leginkább a felépülés időszaka a nehéz, amikor kórházban már nincs az ember, de komoly testi korlátai vannak.

Engem a 4. napon úgy engedtek el, hogy szerencsém van, mert nem haltam meg, de tudjam, hogy bármelyik pillanatban lebénulhatok, mert a nyitott velő a törött csont mellett van, egy óvatlan mozdulatnál egyből gond lehet a nyakmerevítő ellenére. Ezzel a gondolattal elég nehéz volt aludni, felriadtam este, mert az álmodtam, hogy lebénultam. Ez sajnos a mai napig előfordul, és lehet, hogy soha nem is fog elmúlni, mert néha ma is úgy riadok fel, hogy lebénultam.

Egy ekkora sokkon nyilván nehezen teszi túl magát az ember. Hogyan alakultak a továbbiak?

Az egyik kontrollon az orvos közölte velem, hogy sportolni nem fogok tudni, örüljek annak, ha rendesen tudok majd járni. Ezt egy darabig el is fogadtam, de 4 hónap után otthon azért kicsit elkezdtem fekvőtámaszozni. Ekkor vettem észre, hogy a jobb oldalam nem ugyanúgy dolgozik, mint a bal. Elmentem dolgozni egy gyorsétterembe, hogy legyen pénzem, 12 óra munka után pedig észrevettem, hogy zsibbad, fájdogál a jobb karom. Sajnos több idegszál is sérült, a jobb mellizmom felső szakasza, a széles hátizom. Már éppen kezdtem formába lendülni, amikor azt vettem észre, a jobb oldalamon látszottak a bordák, míg a balon egy teltebb izomzat volt jelen. Olyan is volt, hogy ültem a kanapén, és megpróbáltam valamit megfogni, de nem sikerült úgy, ahogy gondoltam.

Hogy sikerült helyrehoznod?

Szerencsémre összehozott az élet egy olyan gyógymasszőrrel, aki elvállalta, hogy ingyenesen kezel engem. Cserébe később én segítettem neki az edzésekben. Nélküle biztosan nem sikerült volna felépülnöm.

Most jól vagy, de biztosan voltak olyan pillantok, amikor azt gondoltad, feladod, nem éri meg.

Voltak nagyon mély pillanatok, körülbelül 2 hónapig el is engedtem a sportot, de ahogy a masszőr segített, egyre jobban lettem, egyre többet bírtam. Én egészen kicsi korom óta sportolok, nagyon furcsa volt ezt teljesen feladni. Volt egy álmom még a baleset előtt, hogy testépítésben szeretném magam kipróbálni, és ezt nem akartam elengedni. Talán a szürke hétköznapokban is segített egy ilyen nagy cél, mert lett újra egy álmom, egy motivációm. Érdekes, hogy a baleset előtt nem volt elég önbizalmam belevágni, de az új élet új lehetőséget adott. A nagypapám végig mellettem állt, biztatott, motivált és hitt benne. Ő bokszolt, focizott, mindig feldobta a napomat.

De nem hogy a baleset előtti helyzetedből, hanem egy sokkal rosszabb állapotból indultál.

A baleset kapcsán az első pillanattól kezdve bántott, hogy 76 kilóról 56 kilóra fogytam vissza. A kínkeservesen felépített izomzatom egy hónap alatt ment a kukába. Egy jó fizikumból estem vissza egy izomtalan, teljesen sovány állapotra. Motivált, hogy legalább elérjem ugyanazt az állapotot, amilyen a baleset előtt voltam. Sikerült szerencsére elérnem, sőt, jobb állapotba is kerülnöm.

Mennyi idő alatt jöttél helyre teljesen, kellett valamit változtatni az edzéseken?

Szeptemberben volt a baleset, én már márciusban elkezdtem edzeni, úgy, hogy tudtam, hogy a jobb oldalam erősen le van maradva. Külön edzettem jobb és bal oldalra, bevártam a jobb oldalamat, júniusra nagyjából beállt a szimmetria. Azóta pedig rendesen tudok edzeni. Úgy néz ki, hogy idén meg tudom ejteni az első versenysorozatomat testépítőként. Szerencsésnek mondhatom magam, az MNB TEAM tagjaként tudok készülni a versenyeimre, segítségemre vannak mind szakmai, mind mentális támaszként.

Mire kell figyelned az edzésnél, ha kell bármire?

A nagy súlyokkal és gyors mozdulatokkal sincs gond, guggolásnál kell odafigyelnem arra, hogy a súly hol van, illetve fekve nyomásnál néha érzem a mellizmomat. Gyerekkorom óta Scheuermann-kórom van, ez a gerincet érintő betegség, amivel együtt lehet élni, de talán emiatt a baleset során a gerincem is egész drasztikusan elferdült. Ez azóta a masszőrnek és gyógytornának hála rendeződött, de ezért is eleve fontos nekem, hogyan terhelem a gerincem.

Ha jól tudom, már ott tartasz, hogy te segítesz másoknak az edzésben.

Személyi edzőként dolgozom, mindig is ez volt a vágyam, hogy embereken segíthessek. Pont a baleset miatt talán jobban is odafigyelek a vendégeimre, hogy mindig helyesen végezzék a gyakorlatokat, hogy a gerincet, csigolyákat, inakat, ízületeket hogyan terheljük. Én mindig úgy kezdek el valakivel foglalkozni, hogy először leülök vele, egyeztetek a céljairól, kikérdezem az egészségi hátterét, sérüléseket, panaszokat, mert személyi edzőként csak így tudok felelősséget vállalni érte.

Van, amit máshogy csinálnál, ha újra játszhatnád 2016. szeptember 9-ét?

Egy bukósisak! Az volt az első, hogy a baleset után vettem egy jó minőségű bukósisakot. Ezt az egyet nagyon bánom, hogy nem volt rajtam bukó. Ha az van, akkor lehet, hogy minden következmény nélküli lett volna a balesetem.

Aznap reggel nagyon siettem, bár nem lett volna muszáj, de rohantam, nem figyeltem eléggé, túl gyorsan mentem, ezért is történt az egész. Azóta próbálom sokkal nyugodtabban élni a napjaimat, mert rájöttem, nem éri meg álladóan kapkodni, rohanni.

  • Ádám edzéseit figyelemmel kísérheted Instagram-profilján.
Megosztás Facebookon