nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Egészség
„Megtanultam, hogyan lehetek nő mell nélkül”

„Megtanultam, hogyan lehetek nő mell nélkül”

A rák nem egy influenza, amiből kigyógyulsz két hét alatt, és két napra rá már el is felejtheted. Nem. Ha egyszer megkaptad a rák diagnózisát, kísérteni fog egész életedben.
Kun Gabi
Kun Gabi
f Ajánlom

Nem a mellrákom körül forog az életem, de nincs olyan nap, hogy ne kellene szembenéznem a saját halálommal. Amikor tükörbe nézek, és látom magamat fél mellel, akkor mindig eszembe jut, hogy mi lesz, ha kiújul, mi lesz, ha megint elölről kell kezdeni az egészet, mi lesz, ha nem tudom újra legyőzni. A halál ott jár a sarkamban, mindennap emlékeztet rá a mellrákom, hogy bár most tünetmentes vagyok, ne nagyon dőljek hátra, mert bármi megtörténhet. Bármikor meghalhatok.

Ijesztően hangzik, de még ehhez is hozzá lehet szokni. Sőt azt kell mondjam, hogy most már látom, milyen sokat nyertem a rákomból, milyen sokat tanultam a saját halálfélelmemből.

Tényleg úgy van, ahogy a bölcs emberek mondják: ha szembenézel a saját haláloddal, megváltozik az élethez a hozzáállásod. Az enyém megváltozott.

Megtanultam, hogy semmi sem fontos igazán

Nem fontos, hogy épp csúnyán nézett rám a szomszéd, vagy mit mondott a kolléga a hátam mögött. Nem fontos, mit gondol rólam a huszadik vadidegen az utcán, ha látja, milyen ódivatú a kabátom. Nem fontos, hogy hol tartok épp a karrier lépcsőfokain. Nem fontos, hogy mennyi pénzt lapátolok össze a bankszámlámon. Nem fontos az sem, hogy hányas méretű ruhát kell hordanom, a kilóim is csak azért lényegesek, mert a zsírt szeretik a daganatos sejtek, úgyhogy jobb lenne megszabadulni a hájtól az egészségem érdekében. Nem fontos, hogy van-e párkapcsolatom, vagy lesz-e valaha egyáltalán.

Nem fontos semmi más, csak az, hogy ma is felébredtem, lélegzem, mozog kezem és lábam, tiszta a fejem, nem kell mérget csöpögtetni az ereimbe. Fontos az, hogy ma is megölelhetem a gyerekeimet, és adhatok nekik kakaót a reggelihez. Fontos az, hogy vegyen pulcsit az a büdös kölök, ha elmegy otthonról, mert már megint meg fog fázni. Az is fontos, hogy szeressem a munkámat, mert azzal töltöm az időm nagy részét, és hogy legyen annyi pénzem, amennyire a gyerekeimnek szükségük van ahhoz, hogy biztonságban legyenek.

Fontos, hogy vannak emberek körülöttem, akikre számíthatok. Sőt még az is fontos, hogy olyan tárgyakkal vegyem körül magam, olyan környezetben éljek, amiben öröm tölt el a létezéstől. A többi lényegtelen apróság, ami állandó változásban van, felesleges energiapazarlás. Lehet, hogy egy évem van hátra, lehet, hogy ötven. Ez pedig alapjaiban változtatta meg a fontossági sorrendemet.

Megtanultam, hogyan lehetek nő mell nélkül

Ezt is tanulni kell, hiányzott a mellem sokáig. Másfél éve műtötték le, eltüntették, mintha sosem lett volna. Megrengette a magamról kialakult képet. Nem voltam mindig jóban a mellemmel, három gyerek után nem volt tökéletes, Pamela Anderson-os alakja, inkább hasonlítanám üres tejeszacskóhoz, de az enyém volt. Velem született, belőlem fejlődött ki, ételt adott a gyerekeimnek. Dekoltázst lehetett belőle csinálni kis rásegítéssel, és egészen büszkén ki lehetett húzni magam vele. Mennyire lehet nő a nő mell nélkül? Mennyire leszek önmagam a helyreállító műtét után, új mellekkel?

Angelina Jolie 2013-ban, miután dupla masztektómia műtéten esett át. Azután, hogy kiállt a nyilvánosság elé, duplájára nőtt a szűrések száma amerikában. (Fotó: Getty Images)

Lehet, hogy ezek könnyű kérdések azoknak, akik direkt fordulnak mellnagyobbításért, átszabásért a plasztikai sebészekhez, nekem nem volt egyszerű megbarátkozni a gondolattal. Elsirattam a mellemet, most pedig már olyan, mintha egy előző életben lett volna csak az enyém. Ennyi idő elteltével már nemcsak az eszemmel tudom, hogy mell nélkül is nő vagyok, hanem teljes lelkemmel is biztos vagyok benne.

Megtanultam, hogy a mérgező emberek szó szerint is mérgeznek

Amikor megtudtam a diagnózist, megkérdeztem az orvost, hogy mit tudok tenni a kezeléseken túl magamért, az életben maradásért. Annyit mondott, hogy

ne egyen cukrot, húzza ki a lelkéből a tüskéket, és szabaduljon meg a negatív emberektől.

Az első sem könnyű kihívás egy olyan embernek, mint én, aki erősen függ a csokiktól és sütikéktől, de még mindig egyszerűbb volt, mint a negatív, mérgező embereket kiszűrni a környezetemből.

De mostanra már profin tudom elhagyni a társalgást, ha azt veszem észre, hogy egy energiavámpírral vagy katasztrófaturistával van dolgom, aki ki akar használni, és lelkifurdalás nélkül továbblépek. Megtanultam, hogy kevesebb barát többet ér, ha ők tényleg barátok, és nem mérgezik a lelkemet. A mérgük kihat a testemre is, nem lehet szórakozni az egészségemmel mások érdekei miatt.

Megtanultam, hogy mit jelent a hála

Megismertem az igazi hála érzését, ami akkor tölt el, amikor odabújik hozzám valamelyik kislányom. Azt a hálát, amit egy napsütéses nap miatt érzek. Meg azt, amikor hálás vagyok, hogy még van egy napom legalább, mert felébredtem aznap reggel. Most már képes vagyok a legapróbb dolgoknak is örülni és hálásnak lenni. Mint például annak, hogy itt alszik a macskám az ölemben. Vagy hogy milyen ügyesen öltözik egyedül a hároméves lányom.

Rá kellett ébrednem, hogy az életem tele van áldott pillanatokkal. Ha valami, akkor ez egy igazán nagy ajándék nekem, amit a mellráknak köszönhetek.

(A nyitóképen Louise Durocher Esther című munkája látható.)

Megosztás Facebookon