Egy gyerekorvos összegyűjtötte, mi teszi boldoggá súlyos beteg pácienseit

Alastair McAlpine a dél-afrikai Cape Townban dolgozik gyerekorvosként, és a hivatásának részeként napi szinten szembe kell néznie a halállal. Alastair ugyanis krónikus, illetve halálos beteg gyerekekkel foglalkozik, olyanokkal is, akik már palliatív ellátást kapnak. „Mikor elegem lett a szűnni nem akaró negatív hírözönből, úgy döntöttem, megkérdezem néhány betegemet, mit szeret a legjobban az életében. Sokan nem is gondolnák, ezek a pici gyerekek milyen bölcsek tudnak lenni.”

A gyerekorvos több Twitter-posztot is közzétett a gyerekek válaszaiból, majd nem győzött csodálkozni a reakciókon. „Egészen elképesztő volt, ami a posztokkal történt. Hiszek benne, hogy mindig meg kell köszönni az embereknek, ha kedvesek, de ebben az esetben egyszerűen túl sok kommentet kaptam ahhoz, hogy mindre válaszolni tudjak.”

Csodadoki a gyermeksebészeten – bemutatjuk dr. Kőnig Róbertet, a „gyermeksuttogót”

Alastair a BBC-nek elárulta azt is, hogy az általa megkérdezett 4-9 éves gyerekek közül egyik sem említette a tévét, a mobilt vagy az internetet, mint olyasmit, ami nélkülözhetetlen a boldogsághoz. „Ezzel szemben a család, a szüleik és például a háziállataik nagyon is befolyásolják a boldogságukat” – mondja Alastair, aki két példát is idézett. Az egyik kislány a kutyáját, Rufust említette, aki furán ugat, ezért mindig megnevetteti, egy másik pedig Ginnyt, a macskát, aki éjszakánként mindig mellé fekszik, és dorombol.

Alastair 2017-ben kezdett palliatív ellátásra szakosodni, miután feltűnt neki, milyen kevés orvos választja ezt a pályát. „Persze, hogy nehéz, hiszen a betegeink, akik kivétel nélkül gyerekek, meghalnak. Erre nem lehetsz felkészülve. Én úgy vészelem át a rosszabb napokat, hogy csendben hálát adok azért, hogy megismerhettem ezeket a rendkívüli gyerekeket és a szüleiket is” – mondja az orvos, akinek posztjaiból kiderült az is, hogy mindegyik betege, kivétel nélkül, szereti a könyveket és a fagyit.

„Ami ennél is jobban meglepett, hogy majdnem mindannyian megbánták, hogy olyasmik miatt aggódtak, ami miatt nem kellett volna. Például, hogy mit szólnak majd az osztálytársaik a sebhelyeikhez vagy a leborotvált fejükhöz” – magyarázza Alastair, aki maga is elérzékenyült, mikor kis betegei aggodalmukat fejezték ki a szüleik miatt. „Remélem, anya rendben lesz; Apának már nem kell aggódnia, hamarosan újra találkozunk” – ilyen válaszokat is kapott a gyerekektől.