Halálunk után még tudunk gondolkodni

Elméletben ez azt is jelentheti, hogy valaki hallja, ahogy az orvosa bejelenti a halál beálltát. Legalábbis ezt állítja dr. Sam Parnia, a New York University Langone School of Medicine orvosi fakultásának egyik vezető kutatója.

Parnia és csapata olyan embereket vizsgál, akik szívrohamot kaptak, és a klinikai halál állapotába kerültek, de később sikerült őket újraéleszteni. Ez a témával kapcsolatos eddigi legnagyobb kutatás.

A kutatásban részt vevők között akad olyan, aki a klinikai halál állapotában is hallotta, hogy az orvosai mit beszélnek körülötte, de volt olyan is, aki látta a történéseket annak ellenére, hogy halottnak nyilvánították. A beszámolókat a jelen lévő orvosok és ápolók megkérdezésével is megerősítették. A halál beálltát onnantól számítják, amikor a szívverés megszűnik, és leáll az agy vérellátása. 

„Gyakorlatilag így számítják ki a halál időpontját” – mondta dr. Parnia a brit Independent szerint. „Amikor a szív leáll, a vér már nem jut el az agyba, vagyis az agyi funkciók szinte azonnal leállnak. Elveszítjük az agytörzsi reflexeinket, az öklendezési reflexet, pupillareflexet, minden leáll.”

Korábbi kutatások azonban rámutattak, hogy a halál pillanatában az agy egy utolsó energialöketet kap. 2013-ban a University of Michigan tudósai kilenc altatásban lévő patkány agyhullámait vizsgálták, akiknél szívrohamot idéztek elő. Olyan jeleket érzékeltek a klinikai halál beálltát követő pillanatokban, amelyek a feszült figyelem állapotára jellemzők.

„Ahogy egyes kutatók például a szerelemmel összekapcsolható jelenségeket vizsgálják, mi a halál beálltakor átélt élmény pontos részleteire vagyunk kíváncsiak” – tette hozzá dr. Parnia. „Azt reméljük, így jobban megérthetjük azt az univerzális jelenséget, amelyet mindannyian átélünk majd halálunk pillanatában.”