nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Egészség
Járt szűrésre, de a teste jelzéseire nem figyelt a méhnyakrákot átélt anyuka

Járt szűrésre, de a teste jelzéseire nem figyelt a méhnyakrákot átélt anyuka

Amikor Bettivel közölték, hogy méhnyakrákja van, először el sem hitte. Minden évben rendszeresen részt vett a szűréseken és azt gondolta, ez bőven elég. Egy dologra nem figyelt csak: a saját teste jelzéseire, hiszen ki gondolta volna, hogy a szűrés után 10 hónappal már annyira elhatalmasodhat a betegség, hogy a kétgyerekes anya élete a tét.
Elek Dóra
Elek Dóra
f Ajánlom

A betegség előtt jártál szűrésre rendszeresen?

Én világéletemben jártam méhnyakrákszűrésre, mert a nagymamámnál diagnosztizálták a betegséget. Talán nem is volt jó, hogy ennek a gondolatnak az árnyékában éltem, és egy folyamatos rettegés volt bennem. Persze, ha a családban már előfordult egy ilyen típusú betegség, érdemes kicsit jobban odafigyelni a tünetekre, de rettegni nem szabad.

Hogyan derült ki nálad a betegség?

Nyolc évvel ezelőtt derült ki, ekkor a nagyobb fiam 9 éves, a kicsi pedig 2 volt. A második terhesség után elmentem a szokásos éves kontrollra, ahol mindent rendben találtak. A szűrés után pár hónappal kezdődtek azok az apróbb jelek, amikre nem figyeltem oda, de ma már tudom, hogy ezek már a betegség jelei voltak. Fontos a nőgyógyászhoz járás, de talán még annál is fontosabb, hogy az ember odafigyeljen a saját testére és a jelekre.

Mik voltak ezek a jelek?

Hónapokkal a diagnosztizálás előtt jelentkezett egy erős alhasi fájdalom, mintha lefelé húzták volna a méhemet. Nem hasonlított sem a menstruációs, sem a peteéréskor jelentkező fájdalomhoz. Elsiklottam felette, és kerestem az indokokat: most menstruáció előtt vagyok, most utána, most peteérés, most menzesz. A második jel a kontaktvérzés volt, együttlét után jelentkező kis mennyiségű, éppen csak pecsételő vérzés. A harmadik pedig a megszokottól eltérő, erős hüvelyi folyás, de ezt is csak megmagyaráztam magamnak.

Mikor mentél el orvoshoz végül?

Körülbelül 2-3 hónapig húztam ezekkel az apróbb tünetekkel, amik elhatalmasodtak. Egyszer csak gyakorlatilag elöntött a vér, ez már egy nagyobb mennyiségű vér volt, és két menstruáció között voltam, tudtam, hogy ez valami más. Ekkor felkerestem a nőgyógyászom, de ez előtt voltam 9-10 hónappal szűrésen, eszembe sem jutott, hogy méhnyakrákom vagy rákmegelőző állapotom lehet. Alattomos nagyon a betegség, és persze, az évenkénti szűrést javasolja mindenki, de hozzá kell tenni, hogy ha van bármilyen a szokásostól eltérő jel, akkor fel kell keresni egy nőgyógyászt. Inkább menjünk háromszor fölöslegesen a nőgyógyászhoz, mint egyszer későn.

Mit mondott az orvos, egyből látta, hogy baj van?

 Amikor elmentem ezekkel a panaszokkal, akkor mondta, hogy az biztos, hogy valami gond van. A méhszájon szemmel látható elváltozást talált, amit konizációnak neveznek. Ezt egy kisebb műtét során kimetszették, majd megvizsgálták, hogy a rákos burjánzás megfigyelhető-e benne. Ez az úgynevezett konizáció egy rutinműtét, amit nagyon sok nőnél elvégeznek, és ezzel sok esetben meg is lehet állítani a rossz folyamatot. A kivágott részt a patológián kivizsgálják, azt nézik, hogy a rákos burjánzás véget ér-e a csonkon belül. Akkor van baj, ha a kivágott csonk szélén is vannak rákos sejtek. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy almából ki akarjuk vágni a sérült vagy férges részt. Akkor vágtuk ki jól, ha a teljes rossz részt sikerül kimetszeni.

Egyből tehát nem tudta senki, hogy mekkora a baj. Mikor jött a hidegzuhany?

Éltem a mindennapjaimat, amikor visszajöttem a kis műtétről, aztán megérkezett a szövettani eredmény. Sokkoló volt számomra is, amikor azt mondták, nagy a baj. Elküldtek egy CT-vizsgálatra, hogy felmérjék, mennyire terjedt el a betegség, hol lehetnek még daganatos sejtek. Sajnos az én esetemben már egy nagyon kiterjedt méhnyakrákról volt szó, ami a kismedencei nyirokcsomókban is mutatott áttétet.

Mennyire általános, hogy a 10 hónapja végzett szűrés után ennyire gyorsan terjedt a betegség?

Sajnos nem egyedi eset az enyém, de azért nem ez a jellemző. A legtöbb esetben azoknál szokott ennyire elhatalmasodni a betegség, akik elhanyagolják a rákszűrést. A méhnyakrákot döntően a HPV-vírus generálja. Akinek méhnyakrákja van, annak általában a vírus valamilyen magas rizikófaktorú változata van jelen a szervezetében. Ettől még nem kell megijedni, mert nem minden HPV-fertőzött lesz méhnyakrákos, de majdnem minden méhnyakrák HPV-ből indul ki. A vírus a nők és férfiak 80%-ában jelen van, de nem mindegy, hogy melyik fajta. De ha valakinek erős az immunrendszere, legyőzheti a vírust. Azt tudni kell, hogy a HPV 20-25 évig is képes a szervezetben úgy jelen lenni, hogy nem okoz galibát. Aztán talál egy rést a pajzson, és megtörténik a baj. Az én esetemben az immunrendszerem is le volt gyengülve, ez is közrejátszhatott a betegség kialakulásában. Ha pszichésen és fizikailag jobb állapotban vagyok, nem biztos, hogy a HPV méhnyakrákká alakult volna.

Mi volt a következő lépés?

A nagy riadalmat az követte, hogy a nőgyógyászom továbbküldött, mivel sem a kórház, sem ő nem volt alkalmas arra, hogy engem megoperáljon. Az esetemben kiterjesztett méheltávolításról volt szó, amit hivatalosan Wertheim-műtétnek neveznek, és Magyarországon nagyon kevesen végeznek ilyen műtétet.

Mentálisan hogyan tudtad feldolgozni a diagnózist?

Folyamatos érzelmi hullámvasút jött azután, hogy közölték, rákos vagyok. Naponta változott a hangulatom és a hozzáállásom. Az első egyértelműen a tagadás volt, “nem lehetek beteg”, hiszen nem is éreztem magam annak. Nem akartam elhinni, hogy az az én szövettani eredményem. Amikor ez letisztult, és megértettem, hogy valamit tenni kell, másnap kétségbeestem, hogy ki fog megoperálni, hogyan és hol. Harmadnap pedig jött az a gondolat, hogy mi lesz, ha nem fogom túlélni, mert ez mindenkinek átfut az agyán, aki egy rosszindulatú daganatról kap hírt. Kapkodó időszak volt ez, mert ekkor már bennem volt a gondolat, hogy ott van bennem a kór és folyamatosan terjed.

Mikor rendeződtek a gondolataid?

Amikor Szegeden megtaláltuk dr. Kalmár Lászlót és dr. Tarnai Lászlót, akik végül megoperáltak. Egyébként sok helyen hosszú várólisták vannak, hiszen kevesen végeznek ilyen műtétet, de úgy éreztem, hogy én nem tudok 6 hetet várni a műtétre. Így kerültünk Szegedre, ahol Kalmár doktor úr már az első beszélgetésnél elmagyarázta, hogy mi fog velem történni. Kőkeményen hangsúlyozta, hogy ígérjem meg, hogy meg akarok gyógyulni, és akkor ketten együtt meg tudjuk csinálni. Nagyon fontos a beteg számára az orvos hozzáállása, hiszen mégiscsak rábízza az életét.

Mi várt rád a műtét után?

Két hétig feküdtem kórházban a beavatkozás után. Meg kellett szoknom ezt az új életet, mert az teljesen megváltozik egy ilyen nagy és komoly műtét után. Egyrészt érintette a férjemet, mert nem csak a méh eltávolításáról volt szó, hanem kivágták a hüvely egy részét is. Megváltozott a szexuális életünk is, újra össze kellett szoknunk. A vizelet- és székletürítést is megváltoztatja egy ilyen műtét. A beavatkozás után még hónapokkal is katétereznem kellett magam. Egy idő után rendeződnek a dolgok, de vannak visszafordíthatatlan elváltozások, amilyen például a vizelési inger hiánya. De meg lehet tanulni együtt élni ezekkel a tünetekkel. Azt kell szem előtt tartani, hogy élek, jól vagyok.

Könnyebb lett volna, ha már akkor lett volna kihez fordulnod, amikor megtudtad a diagnózist?

Nyolc évvel ezelőtt még nem volt Mályvavirág, de ma már ez is egy járható út. Én magam is több nőnek tudtam segíteni telefonon vagy személyesen is, aki ilyen műtét előtt állt. Sokat számít, hogy egy olyan ember mondja azt, hogy minden rendben lesz, aki már túl van rajta, és a saját szemével láthatja a beteg, hogy jól van, minden rendeződött az életében. Ezért küzdünk az alapítványnál, hogy minél több emberhez eljussunk akár prevenció szintjén iskolákba, akár már érintettekhez. Muszáj erről beszélni már fiatal korban, mert később az életük múlhat rajta. Nekem fiaim vannak, de a most 10 éves kisebbik is tudja már, hogy a lányoknak lányorvoshoz kell járni.

Kétgyerekes anyukaként mennyiben volt komplikáltabb megküzdeni a betegséggel?

Akkor 9 és 2 évesek voltak a gyerekek, amikor a betegségem kiderült. Próbáltuk a gyerekeket megóvni, itthon nem mondtuk ki, hogy rák és daganat. Persze a nagyobbnak elmondtuk, hogy be kell feküdnöm a kórházba, fel fogják vágni a hasamat, mert van benne valami rossz dolog, amit ki kell venni, és utána minden megy tovább. Borzalmas volt anyaként nélkülük, és amikor hazajöttem, a nagy fiam nem akart beszélni arról, hogy mi volt velem. Próbáltam vele beszélgetni, de elzárkózott. Sokkal később, évek múlva tudtuk csak megbeszélni, hogy mi volt akkor. Nekem két fiam van, persze tudom, hogy őket is számos betegség érintheti, de legalább a méhnyakrák biztosan nem. Viszont örömmel tapasztalom, hogy a 7. osztályos kislányok ingyenes oltása állami oltóprogram keretén belül már megoldódott.

Mennyiben változtatott meg a betegség? Nem kérdezed már, hogy “miért pont én”?

Amikor egy ilyen betegséget kap az ember, mindig megkérdezi magától, hogy miért pont ő. Ahogy én megtaláltam a Mályvavirág Alapítványt, akkor értettem meg, hogy azért lett ez a betegségem, hogy az önkéntes munkámban kiteljesedhessem. Nagy öröm, amikor valaki azért megy el egy rákszűrésre, mert meghallgatta a történetemet, vagy egy tinédzser lány egy előadás után megkér, hogy kísérjem el nőgyógyászhoz, mert az anyukája nem fogja. Korábban nem is gondoltam, hogy a saját családomon kívül más emberek is érdekelhetnek, de teljesen megváltozott a felfogásom. Ki merem jelenteni, hogy rám nagyon jó hatással volt a betegség, megváltoztatta a személyiségem, és utólag nagyon örülök, hogy így alakult az életem. Az ember azért kap egy új lehetőséget az élettől, mert valami tennivalója van még a világban, ez pedig jobb emberré tett engem is. (X)

Megosztás Facebookon