Elsősegély epilepsziás rohamra

Az epilepsziás rohamok nagyon különfélék lehetnek. Némelyik szinte észrevehetetlen, mások pedig olyan tünetekkel járnak, amikről nem is gondolnánk, hogy közük lenne ehhez az idegrendszeri betegséghez. A köztudatban az epilepsziás beteg váratlanul, minden előzmény nélkül a földre veti magát, és habzó szájjal, rángatózó, görcsökbe merevedett tagokkal szenved magatehetetlenül. A grand mal, vagyis a nagyroham azonban, ami a kívülálló szemszögéből nézve valóban így néz ki, csak egyik – és ráadásul nem is a leggyakoribb – megjelenési formája a betegségnek.

Így segíthetsz egy epilepsziás társadon

A három legjellemzőbb epilepsziás roham típus a már említett grand mal (ezt ma már a szaknyelv tónusos-klónusos rohamnak hívja), az absence (ezt régebben petit malnak, vagyis rohamnak nevezték) valamint a komplex parciális (pszichomotoros) rosszullét.

A nagyroham

A tónusos-klónusos roham során mindkét agyféltekére kiterjedt az idegrendszer izgalmi állapota. A tónusos szakaszban a beteg sokszor artikulálatlan kiáltásokat hallat, elveszíti az eszméletét, elesik, és a test izmai megfeszülnek. Az ezt követő klónusos szakaszban az egész test rángatózik, izmai időről időre elernyednek, majd újra rángatózni kezdenek. Ez 5-10 percig is eltart. Utána a beteg zavart, nem vagy nehezen beszél, és amikor lassan magához tér, súlyosan fáradt, feje fáj, gyakran érez később izomlázat. Ilyen rohamok esetében a következő módon segíthetünk a betegen:

• Védjük meg a beteget a sérülésektől, fektessük oldalára, mihelyt a roham csillapodik.
• Maradjunk a beteg mellett, és próbáljuk megnyugtatni.
• Ne próbáljuk megszüntetni a rohamot. Ha már elkezdődött, minden külső beavatkozás sérüléseket okozhat.
• Ne tegyünk semmit a beteg szájába, ne itassuk meg.
• Csak akkor hívjunk mentőt, ha a beteg néhány perc múlva sem tér magához, vagy ha sérülést szenved.

A kisroham

A kisroham a gyermekkori epilepszia legjellemzőbb megjelenési formája, és tünetei sokszor észrevehetetlenek. A külső szemlélődő számára egyszerű figyelemzavarnak, álmodozásnak tűnik egy ilyen roham, az epilepsziás iskolásoknál pedig nemritkán tanulási zavarnak értékelik a tanárok ezeket a tüneteket. Akár több tucatszor is előfordulhat naponta, hogy a gyermek néhány másodpercre elréved, félretekint, nem kommunikál, ritkábban pedig görcsös jelenség nélkül összeesik. Kisroham esetén az a legtöbb, amit tehetünk a betegért, ha megnyugtatjuk, és a rohama során elmulasztott információkat pótoljuk.

A komplex parciális roham

Ezt a rohamtípust leginkább megrekedés, majd az egyik kar megfeszülése, a másik ismétlődő mozgásai (ruhasimogatás, ütögetés stb.) jellemzik, miközben csámcsogás, rágás, csücsörítés, cuppogás jelentkezik. Ilyen esetekben így segíthetünk:

• Védjük meg a pácienst a balesetektől, a mozgásos tevékenységek ugyanis könnyen okozhatnak sérülést.
• Nyugtassuk meg a beteg környezetében lévőket, és tartsuk távol a jóindulatú, de hozzá nem értő önkéntes segítségnyújtókat.
• Ne hagyjuk egyedül a beteget.
• Ne avatkozzunk be a roham közben. Célszerű megvárni, amíg a rosszullét lezajlik.
• A roham alatt nyugodtan beszéljünk a beteghez, sokszor részlegesen megérti a hozzá intézett szavakat, és irányítható.
• Óvjuk meg attól, hogy méltatlan helyzetekbe kerüljön (vetkőzés), vagy meglopják.

Az elfogadás a legnagyobb segítség

Természetesen nagyon sokat számít egy epilepsziás betegeknek, hogy kap-e szakszerű segítséget a mellette elsétáló idegenektől, ha váratlanul roham tör rá. Azonban ma nem ez a legfontosabb kérdés számukra, hiszen az epilepszia tünetei a közhiedelemmel ellentétben már kifejezetten hatékonyan csillapíthatók, sőt a modern gyógyszerek és terápiák segítségével teljesen tünetmentessé tehető az epilepsziás betegek 70-80 százaléka. A bevezetésre váró innovatív okosgyógyszerek pedig még biztatóbb eredményekkel kecsegtetnek, és lehetővé teszik majd az betegség enyhébb mellékhatásokkal járó, kíméletes kezelését.
Az epilepsziások számára a modern terápiák mellett a társadalom részéről a befogadás, a betegséget övező tévhitek és az ezeken alapuló ellenérzés, félelmek felszámolása jelenti a legnagyobb segítséget.