Korgó gyomorral ülnek a gyerekek az iskolapadban

Hogy reggelizni milyen jó dolog, a hétvégékből tudom. Amikor van idő arra, hogy kipakoljunk mindent az asztalra, süssünk egy omlettet, felvágjunk gyümölcsöket, és netán tíz percnél is többet töltsünk az asztalnál. Igen, és nemcsak, hogy jó, de egészséges is. Persze, mindez teljesen életszerűtlen azokon a hétköznapokon, amikor mindenki örül, hogy beér az iskolába és a munkahelyére.

Pedig valahogyan, kicsiben ezt kéne mindennap megvalósítani. Legalábbis erre jutott a Magyar Dietetikusok Szövetsége (MDSZ) egy reprezentatív kutatás végén. Arra keresték a választ, hogy miért nem reggeliznek a magyar gyerekek, vagy miért esznek a gyerekek cukros, fehér lisztes ételeket. És bár lehetne kutatni az ebédet és a vacsorát is, mert lenne ott is mit, most a reggelikre voltak kíváncsiak. Középosztálybeli gyerekekkel vezettettek táplálkozási naplót, majd a szülőkkel és a gyerekekkel is interjúztak.

Az MDSZ utoljára tíz éve kutakodott a gyerekek reggelijében, akkor is az derült ki, hogy az iskolások harmada éhgyomorral megy az iskolába. Most is a 4-10 éveseket nézték Budapesten és Kecskeméten, és az eredmény hasonlóan lehangoló: akik esznek, azoknak a 40 százaléka fehér lisztes ételeket fogyaszt, csupán 15 százalékuknál mindennapos a teljes értékű gabona. Egyharmaduk egyáltalán nem fogyaszt zöldséget vagy gyümölcsöt, nem iszik meg napi fél liter tejet, így a kalciumbevitelük sincs megoldva.

Tényleg nincs rá idő?

“A legtöbben azzal a kifogással éltek, hogy nincs idő a reggelire, vagy nem éhes a gyerek” – mondta a kutatási eredményeket is ismertető Tóth Tamás obezitológus. Ez érdekes, ugyanis az én két lányom talán evési szokásaiban különbözik legjobban egymástól. Amíg a nagyobbik ébredés után egy fél disznót is képes lenne megenni (nem azt reggelizik), addig a kicsi egy órán keresztül maximum vegetál, és semmit nem tudok beletölteni.

De azt mondta Kiss-Tóth Bernadett dietetikus, hogy a gyereket rá lehet szoktatni a reggelizésre. “Általában a gyerekek szokásai megváltoznak óvodából iskolába menet. Az ovisok sokszor nem esznek otthon, mert tudják, hogy bent úgyis lesz kalács. A nagyobbak meg már megtapasztalták, hogy ha nem esznek, nem bírnak koncentrálni az órán.”

Hiába, a gyerekek harmada így is éhesen üli végig az első órát, holott bizonyított, hogy aki nem reggelizik, később jobban ki van téve az elhízásnak és a daganatos betegségeknek is. Ha nem kap a szervezet elegendő mennyiségű táplálékot reggel, és a gyerekek étlen-szomjan ülnek be az iskolapadba, csökken a koncentrációs képességük, és rossz lesz a közérzetük. “Ha ezt szokják meg, a napirendjükből minden valószínűség szerint egész életükben hiányozni fog a reggeli” – mondja Tóth Tamás. És hogy az elhízás népbetegség, már mindenki fújja: a felnőttek hatvan százaléka, a gyerekek húsz százaléka tartozik ebbe a halmazba.

Fehér helyett barna

Nagy kérdés viszont, hogy mi számít jó reggelinek. És hogy az mennyi idő alatt készíthető el. “Az, hogy nem fehér kenyeret vágok reggel, hanem teljes kiőrlésűt, nem telik több időbe. Inkább a szemlélet a fontos, hogy egy bevásárlásnál mást vegyek le a polcról” – mondja a dietetikus. És mivel a vezető halálokok a fejlett társadalmakban nagyrészt a táplálkozással függnek össze, szülőként még nagyobb a felelősség. A gyermekkor az az időszak ugyanis, amikor még befolyásolhatjuk a későbbi táplálkozási szokásokat.

Szóval legyen kevés gyümölcs, teljes értékű gabonapehely, zabpehely vagy barna kenyér. Nem baj, ha van benne cukor, mert ha van benne rozs is, a kettő a dietetikus szerint kiegyenlíti egymást: a lassan felszívódó gabona megakadályozza, hogy az egekbe szökjön a cukor miatt a vércukorszint. És tej! – mert a gyerekeknek a tej is kell.

De nincsen veszve semmi akkor sem, ha a gyerek – egyelőre – édesszájú. Nagyjából hat hét alatt ugyanis, odafigyeléssel, át lehet szoktatni arra, hogy megkedvelje a például a zabpelyhet vagy a teljes értékű gabonából készült kenyeret. Tóth Tamás szerint a reggelizés ugyanannyira nem kéne, hogy választás kérdése legyen, mint a fogmosás.

Ez nagyon jól, és amúgy fontosan is hangzik, viszont nem olyan egyszerű megvalósítani. És nem azért, mert lusta vagyok, nem azért, mert nem kelek fel 15 perccel korábban, hogy reggelit csináljak nekik. Hanem azért, mert már a boltokban kapható gabonapelyhekről is – amik egyáltalán nem teljes kiőrlésűek – nagyon nehéz volt átszoktatni a lányaimat a sokkal egészségesebb zabpehelyre. El nem tudom képzelni, mi lenne, ha ezek után előszedném a fekete kenyeret meg a paradicsomot reggel, vagy az almát. (Úgy sejtem, hogy lázadás.)

És az sem mellékes szempont, hogy egy egészséges összetételű kenyér vagy egy jó minőségű gabonapehely többszörösébe kerül a fehér lisztes dolgoknak. Amit a magyarok nagy része egyáltalán nem engedhet meg magának. És ez nem demagógia: annak a 197 ezer gyereknek, akik a létminimum alatt kuksolnak sötét, hideg lakásban, valószínűleg a legkevésbé sem az egészséges étel a fő problémája. Ők első körben biztosan megelégednének a fehér kenyérrel is.