nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Egészség
“Petikém, most megint nagyon pörögsz, lassulj le!”

“Petikém, most megint nagyon pörögsz, lassulj le!”

Nem teljesít jól, nem figyel, folyton nyüzsög, piszkál másokat, kimerítő vele lenni... Nem, nem rossz, nem is neveletlen, hanem ADHD-ja van. Vagyis hiperaktív és figyelemzavaros.
Bakóczy Szilvia
Bakóczy Szilvia
f Ajánlom

“Hároméves korára lett egyértelmű, hogy valami »nincs rendben«. Összevissza rohangált, mindenhova fel- és lemászott, mindent felborított vagy mindennek nekiment, folyamatosan észnél kellett lenni – meséli olvasónk, Réka, akinek a legidősebb gyereke, Peti  »ADHD-s«. – Az oviban sok volt rá a panasz, még a fényképezéshez sem tudták leültetni. Állandóan járt a keze-lába, folyton babrált valamivel, akármibe kezdett, azonnal megunta. Mivel ő volt az első gyermekem, nem tudtam még, hogy ez valaminek a tünetegyüttese. Peti ilyen – gondoltam, és ezzel le is zártam a témát.”

Ha az angol mozaikszó nem is közismert, a tünetekkel bizonyára mindannyian találkoztunk már. Magyarországon az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder) ugyanis közel félmillió embert érint, köztük 70 ezer gyereket. Átlagosan minden osztályba jár tehát egy “ADHD-s”.

A problémák azonban szaporodtak, olyannyira, hogy Petit eltanácsolták az intézményből.

“Elvittem egy magánóvodába, de néhány héttel később onnan is ki lettünk dobva. Mindenki fizet a férőhelyért, nem tehetik meg, hogy problémás gyereket vegyenek fel – mondták. Mit tehettem volna? Beírattam egy másik magánóvodába, de hamarosan onnan is el kellett jönnünk.” Réka végül elvitte Petit a Vadaskert Alapítványhoz egy vizsgálatra, ahol kiderült, hogy Peti összes problémáját a figyelemzavarral társuló hiperaktivitás (ADHD) okozza.

“Amikor ezt megtudtam, nagyon elkeseredtem. Betegség ez? Vagy nem? Fog valaha javulni? Ha nem, mi lesz Petivel? Hova fogadják majd be jó szívvel? Ezek a kérdések doboltak bennem, de szép lassan azért megnyugodtam – folytatja Réka. – A Fimóta című könyv volt a bibliám, egyszer el is mentem az íróhoz, László Zsuzsához. Szükségem volt  a túléléshez a magam eszközeire. Megtanultam mindent, amit az ADHD-ről egy szülőnek tudnia kell, Petit pedig azonnal elvittem viselkedésterápiára. A szakemberekkel közösen elmagyaráztuk neki, hogy a viselkedése másoknak egyáltalán nem vicces, sőt sokszor zavaró. A feladatokat otthon naponta gyakoroltuk, ami elég sok erőfeszítést igényelt. Közben persze sok embernek ez volt a reakciója Peti viselkedési furcsaságaira: »Rosszul neveled!«”

Réka szerint a helyzet Peti öccsétől is extra alkalmazkodást igényelt, ugyanis ő volt az állandó célpont. “Még ha Peti nem is bántotta Marcit rendszeresen, »csak« egyfolytában kérdezgette és beszélt hozzá, traktálta az ötleteivel, előbb-utóbb sok lett Marcinak. Ilyenkor szelíden rászóltunk: »Petikém, most megint nagyon pörögsz, lassulj le!« De volt ennek jó oldala is: nagyon sok kreatív energiát adott Petinek.”

Legóval a zsebben

Óvoda híján Peti mellé Rékáék bébiszittert fogadtak, közel három évre. Az iskola előtti utolsó évben körülbelül a tizedik állami óvoda volt hajlandó felvenni a kisfiút. Réka már majdnem feladta, végül a férje harcolta ki a helyet. Itt kisebb döccenőkkel jól bántak Petivel. Az iskolában szerencsére még könnyebb lett.

“Peti hiperaktivitása 1–2. osztályra valamennyire lecsillapodott, ezt az időszakot úgy vészeltük át, hogy mivel Peti nagyon szeretett legózni, bevitt egy kis doboz legót a zsebében, és az órák alatt azzal babrált. Viszont nem ugrált fel, nem piszkált senkit, ráadásul bármikor felszólították, azonnal tudott válaszolni. A viselkedésterápiát folytattuk, mellette kapott gyógyszert is. Ennek köszönhetően még többet javult a helyzet.”
Rékáék időnként megpróbálták a gyógyszert elhagyni, de ilyenkor mindig jött egy jelzés az iskolától, hogy megint “túl sok baj van Petivel”. 

Használati utasítás szülőtől tanárnak?

Meglepő vagy sem, a gyerekekkel kapcsolatban Rékáék csak jó tapasztalatokat szereztek. “Ők mindenhol elfogadóak voltak. A tanárokkal már nehezebben boldogultunk, mivel nem voltak felkészülve Peti problémájának a kezelésére. Úgy éreztem, jól jönne nekik a segítség. Készítettem egy néhány oldalas kivonatot egy könyvből. Akadt, aki nagyon örült ennek, mások sértésnek vették. Az, aki poroszos mentalitással bánt a gyerekekkel, mindenáron be akarta bizonyítani, hogy egyedül is megbirkózik a helyzettel. De a »betörés« az ADHD-soknál nem működik, a vége mindig dac és kölcsönös utálat lesz. Ha viszont elfogadják őket és türelmesek velük, próbálnak alkalmazkodni a gyerekek. Tény, hogy Peti sok figyelmet igényelt a tanárok részéről. Sok szabály, rengeteg megerősítés és dicséret; ezekre az eszközökre állandóan szükség volt.”

Peti ma már 14 éves, egy jó nevű fővárosi gimnázium tanulója. A hiperaktivitás jelentősen csökkent, de a figyelemzavar még jelen van, ezért hullámzó a teljesítménye. A gyógyszert két éve nem szedi, ráadásul magától döntött úgy, hogy abbahagyja. Ha figyel, kiemelkedően jól teljesít, ha viszont elfárad, akár egy teljes tananyag is kieshet. Szerencsére otthon könnyedén bepótolja, így tartósan sosincs lemaradás.

“A szülő tehet róla?!”

“Mik a leggyakoribb tévhitek, stigmák? A »szülő hibája«, »rosszul nevelik«, »rossz a gyerek«, »biztosan kinövi!« – sorolja azonnal Hajdu Ágnes gyógypedagógus, az ADHD Magyarország Alapítvány szakmai vezetője. – Kevesen tudják, hogy ez egy valós neurobiológiai probléma, amiről senki nem tehet. Ráadásul az érintett gyerekek gyakran átlagon felül intelligensek. Hihetetlenül kreatívak, tele vannak ötletekkel, melyeket meg is tudnak valósítani. Sokan igazi vezéregyéniségei lesznek az osztálynak, de csak akkor, ha megértik, elfogadják őket, és komplex terápiás kezelésre járnak, lehetőleg kisgyermekkoruktól.”

A komplex terápia viselkedésterápiából, szülői képzésből és esetleg gyógyszeres kezelésből áll. Hatása leírhatatlan; befolyásolja a tanulást, később a munkába állást, nem mellesleg az emberi kapcsolatokat is. A szakember szerint a legnagyobb probléma a társadalmi tudás hiánya és az ebből fakadó elutasítás. Az érintett családokat, szülőket, gyerekeket általában kiközösítik, a gyerekek eleshetnek az ingyenes közoktatástól is. Sokan így speciális, fizetős intézményben, távol a lakásuktól vagy magántanulóként kénytelenek befejezni a tanulmányaikat.

“Érthető, ha egy többségi iskola nagy létszámú osztályának pedagógusa nehezen tudja befogadni az ADHD-s gyereket, pedig sokszor egyszerű a megoldás. Ha például lazítanak a szabályokon, és hagyják, hogy lekösse a kezét, például rajzolással, akkor nem zavarja az órát, sőt még oda is figyel. A befogadás problémája még halmozottabban jelentkezik nyáron, mert szinte teljesen reménytelen tábort találni nekik. Mindez hatalmas terhet jelent a családoknak érzelmileg is, anyagilag is, fizikailag is. A szülők kimerülnek – érthetően –, megnő a feszültség közöttük, ami miatt gyakoriak a válások.”

Gyógyszerek pró és kontra

A gyógyszerekkel kapcsolatban rengeteg aggodalom él a társadalomban. Károsak a szervezetre és könnyű hozzászokni, ez a két legjellemzőbb. “Többféle módszert használunk az ADHD kezelésére, ezek közül a gyógyszerek alkalmazása csak egy – reagál erre dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter. – Ráadásul az ADHD gyógyszere az egyik leghatékonyabb és legártalmatlanabb készítmény, ehhez képest az orvosok egyáltalán nem automatikusan írják fel. Tudják, hogy még egy középsúlyos ADHD-s gyerek is ki tudja bontakoztatni a képességeit, ha a környezetében adottak ehhez a feltételek. Mit jelent ez? Felkészült pedagógusokat, élményszerű oktatást, melynek óránként része a mozgás, és megértést, elfogadást. Természetesen kiegészítve különböző fejlesztő foglalkozásokkal.”

Mennyire lehet mindez reális Magyarországon? Az orvos szerint sajnos nem ez a jellemző.
“Az ADHD-s gyerekek 80 százaléka Magyarországon sajnos nem ilyen környezetben nő fel, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy itthon gyakran mégis a gyógyszer marad a hatékony kezelés.” A szakember azt mondja, nem árt tudni, hogy a tünetek megjelenése hullámzó. Vannak jobb és rosszabb időszakok, 18 éves kortól az esetek egy részében jelentősen csökkenhetnek a tünetek. Sőt. “Az ADHD-t minden ötödik gyerek teljesen kinövi, ráadásul ez jelen tudásunk alapján nem mutat összefüggést a korábbi kezelésekkel. Úgy tűnik, itt is arról van szó, hogy a különböző agyterületek képesek átvenni egymástól bizonyos hiányzó funkciókat.”

Abban mindkét szakember egyetért, hogy azok számára, akik nem ilyen szerencsések, felnőttkorban a kezeletlen ADHD súlyos pszichés tüneteket okozhat. “Statisztikák igazolják, hogy 18 éves korra az ADHD-sok 80-90 százalékánál egy, 60 százalékánál két súlyos pszichiátriai kórkép figyelhető meg, például szorongás, pánikbetegség, súlyos depresszió – állítja dr. Csiky Miklós. – Ráadásul ha csak ezeket a másodlagos kórképeket kezelik és nem jutnak el a probléma gyökeréig, az esetek nagy részében a terápia hosszú távon nem lesz hatékony.”

Az ADHD-Magyarország Alapítvány 2006-ben alakult. Kiemelt célja a nyilvánosság tájékoztatása, a társadalmi köztudat formálása. A családok megsegítésére állandó telefonszolgálatot tartanak, mellette roadshow-val járják az országot, hogy megismertessék a pedagógusokkal és más szakemberekkel az ADHD problémáját. Kiemelt feladatuknak tekintik az érintett gyermekek nyári táborozását, amihez forráshiány miatt folyamatosan támogatókat keresnek.

Hasonló témában megjelent cikkeink:

Különleges gyerekek

Hiperkinetikus figyelemzavar – mégsem csak eleven a gyerekem?

Tényleg hiperaktív? – Mitől pörög állandóan a gyerek? 

“Öt perc alatt felismertem magamon a tüneteket”

Egyre több a problémás gyerek

Neveletlen vagy beteg? Fel vagy készülve az ADHD-re?

Ki akartam deríteni, miért lógok ki a sorból! – Ilyen a hiperaktivitás húsz év múlva

Még sincsenek hiperaktív gyerekek?

Megosztás Facebookon