Egészség

“Hetente egyszer fürödtek, akkor is félve”

Mi lenne velünk fürdőszoba, WC és tengernyi pipere nélkül? Elképzelhetetlen. Pedig nem is volt annyira régen, amikor még elfogadott volt a lábszag és az izzadságszag és azt a mosónőt, aki púdert használt, könnyen lekurvázták. A Budapest Aszfalt Project városismereti sétáján jártunk.

Egyre több olyan városismereti séta van Budapesten, amely nem a klasszikus várostörténetre és turistalátványosságokra helyezi a hangsúlyt. A BUPAP (Budapest Aszfalt Project) olyan témákat feszeget, amelyek korábban inkább szűk rétegek számára voltak ismertek, vagy inkább szakdolgozatok/disszertációk ötletei voltak. Ilyen a „Púder és szappan” – avagy hol fürdött a pesti polgár a századelőn Budapesten című városismereti séta a világháborúk közötti higiénés felfogásról, szokásokról a korszakból megmaradt épületek és emlékek tükrében, a belvárosi palotanegyedtől indulva, a zsidónegyeden keresztül az Andrássy útig.
Czingel Szilvia sétavezető korábbi doktori disszertációját adaptálta. Szerinte a mai szemmel sok szempontból elmaradottnak bélyegzett akkori felfogást és körülményeket nem szabad maradinak tekinteni, hiszen a század első felében azok forradalminak hatottak. Inkább a történelembe helyezve kell értelmezni az emberi gondolkodást és cselekedetet.

Megnézem
Összes kép (1)

Az első fővárosi illemhely

Tény, hogy amikor 1900 körül megérkezett Magyarországra az úgymond higiéniai forradalom, azt addigra Amerika és Nyugat-Európa már tovább fejlesztette. A különbség ezért óriási volt. Ebben az időben Budapest közegészségügyi helyzete igencsak elmaradott, emiatt a változtatás nemcsak időszerű, hanem szükséges is. Többnyire orvosok és minisztériumi rendeletek hatására meg is kezdődött egyfajta igen lassú átalakulás, aminek hatására elsők között például nyilvános WC-k épültek városszerte. A Károlyi kertben (V. kerület) található zöld épület az első budapesti illemhely egyike (egyben a séta kiindulási pontja is). Míg 1900-ban 34 ilyen zöld ház volt Budapesten, addig 1926-ban már 94 állt belőlük. A folyamatos fejlesztések hatására pedig szép lassan megteremtődtek a tisztálkodáskultúra gyakorlati feltételei, kiépült a városi infrastruktúra, egészségügyi intézmények létesültek stb.

Test és lélek


A változás újszerű volt, de gondolatisága misztikus, amely azt hirdeti, hogy fedezd fel újra a tested, tisztálkodj, mozogj. Különösen a női test és az intimitás került előtérbe ekkor. Bár már ismert volt a pornó, a szexualitás mégis tabunak számított, így a nemi élet is inkább az emberi test ismertetésével kapott publicitást. Mindez elképesztő újdonságnak számított az akkori prűd, zárkózott és tradíciók mögé húzódó társadalomban. Az új szelek hozta változásra legfogékonyabbak a közép és felső polgári rétegek voltak; arra, hogy életük részévé tegyék a nettséget, a fittséget, hogy beengedjék otthonaikba a tisztálkodást és a higiéniát. Ennek fontosságát és időszerűségét sugallták a magazinok – mint például a Magyar Lányok – is, amelyek tele voltak az új korszakot hirdető reklámokkal, írásokkal. Leggyakoribb témák a mosás, a fürdés, a tisztálkodás, illetve az ideális háziasszony ismérvei voltak.
Ehhez a modern szellemiséghez igazodott a bővülő kereskedelmi kínálat is az 1920-as évektől, amikorra tudati szinten is elfogadottabb lett a változás. Főbb hirdetői a kuriózumnak számító drogériák voltak, amelyekbe csakis a gazdag polgári réteg lányainak, asszonyainak volt bejárásuk. A korszak egyik legismertebb drogériája „Molnár és Moser Laboratoriuma” volt a Magyar utcában (V. kerület), ahova Franciaországból érkeztek a finom szappanok, krémek és piperék. Egy drogériába járó igazi háziasszony már nem mosószappannal tisztálkodott, hanem presztízskérdés volt számára, hogy menő helyen vásárolja meg az újdonságokat.  

Elfogadott volt a lábszag és az izzadság

A kor tisztálkodási kultúrájához tartoztak a fürdőszobák és a közfürdők is. Czingel Szilvia elmondta, hogy egy 1930-as statisztikai adat szerint mintegy 600 ezer embernek nem volt megoldott a tisztálkodása, mivel a fürdőszoba olyannyira nem volt gyakori, hogy a belvárosban is csak 3 szobás nagypolgári lakásokban fordult elő. Ugyanakkor sok helyen hiába tartozott a lakáshoz, az emberi gondolkodás mégsem tudta beépíteni azt a mindennapokba. A fürdőszoba az örökös káosz és drámák helyszíne volt, de használták lomtárnak, illetve öngyilkosságokhoz is, csak az igazi célra ritkán. Hetente egyszer fürödtek, akkor is félve. Mivel a modern technikai vívmányok igen lassan jelentek meg a hétköznapi ember életében, sokaknak gondot okozott annak megértése, hogy falból, csapból folyik a víz, vagy ha kihúzzák a dugót, akkor eltűnik a lefolyóban. Ezek olyan jelenségek voltak, amelyekre sokszor még tanult emberek is rácsodálkoztak. Arra is volt példa, hogy nehéz sorsú vidéki cselédlány ijedtében keresztet vetett, amikor a nagysága arra kérte, hogy üljön be a fürdőkádba.
A fővárosi infrastruktúra fejlesztésével egyre több gyógyfürdő épült, azonban ezek elég szűk társadalmi réteget szolgáltak ki. Végül a városvezetés rájött, hogy szegényebbeknek is szükségük lehet olykor a tisztálkodásra, ezért nekik úgynevezett tisztasági fürdőket építettek (ilyen volt a Dohány utcában és a Nyár utcában is, ezek mindegyike része a Bupap sétájának). Ide jártak a munkások, a cselédek, a mosónők, az inasok és mindenki, aki megtehette azt. Olcsósága miatt tömegek számára volt elérhető, csak arra kellett ügyelni, hogy a fürdő szabályait betartsák. Előírás szerint 20 percnél több időt nem lehet a vízben tölteni, ám ez az idő sokaknak egy álom beteljesülését jelentette.

Modern és tradíció

Nagyon fontos volt a látszat, ezért aki megtehette, mosónőt és cselédet is tartott a háznál. A két háború közötti Budapesten pedig sikeres üzletnek számított a ruhatisztítás, mivel a személyes higiéné legtöbbször kimerült a felsőruházat tisztán tartásával. A lényeg a megjelenésen volt, ezért aki adott magára, az rendszeresen járt/járatott tisztítóba. A séta betekintést enged a ruhatisztítók világába is, így érinti a város egyik leghíresebb akkori szalonját (Tichy Dezső tisztítóját) a Bródy Sándor utcában. A szennyesen keresztül megismert családi titkok azonban jó alapot szolgáltattak a szóbeszédhez, ezért a pletyka elkerülése miatt a modern úrinők igyekeztek jó kapcsolatot tartani mosónőikkel.
Sok polgárasszony személyes feladataként fogta fel, hogy ezeket a lányokat megtanítsa a tisztálkodásra, a városi élet alapjaira. Ezért ezek a kiművelt lányok kultúraközvetítők is, hiszen ingáznak vidék és város között, hozzák, viszik az információt. Ők azok, akik ruházatában keveredik a modern és a tradíció, akik minden eszközt megragadnak az urizálódáshoz, akik meglehetősen szűk eszköztárral próbálnak idomulni a modern nő képéhez. Emiatt sokszor lekurvázták őket, netán kitagadták a családból, legrosszabb esetben pedig akár a faluból is kitaszították. Ugyanakkor a szerencsésebbek hazaköltözésük után az asszonyságtól néha csomagot kaptak, benne pedig divatlapot, harisnyát és púdert, szimbolikus célzással, hogy ne feledje azt, amit már egyszer megtanult. Ez pedig lassan megváltoztatta a vidék felfogását és falun is új élet kezdődött.

A következő séta időpontja: december 14.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top