“Kinevettek és kiközösítettek, de már legyőztem”

Olvass tovább! „Minden betegségnek megvan a maga meséje”

„Általános iskolában elsős lehettem, amikor kezdődött. Akkoriban folyt a szüleim válópere, szakemberek szerint ez válthatta ki. Emlékszem, magamat okoltam a történtekért. A fejemet ráztam, meg néha »makogó« hangot hallattam, mintha a torkomat köszörültem volna. Én ebből szinte semmit nem vettem észre, annyira »természetesnek« tűnt, csak az osztálytársaim nevettek ki – emlékszik vissza Móni. – A dolog odáig jutott, hogy pszichológushoz jártunk a problémával. Aztán ahogy rendeződtek a család dolgai, elmúlt, de tudatosan kellett figyelnem magamra, mert ha megláttam valakit, hogy szintén ilyen tic-et produkál, szinte azonnal ragadt rám.”

A Tourette-szindróma (TS) egy neuropszichiátriai betegség, amelyet a ticeknek nevezett ismétlődő, akaratlan mozgások és irányíthatatlan hangadások tartós, együttes vagy váltakozó fennállása jellemez.

– A TS kialakulása nagyon összetett, van egy genetikai háttere, de ez irányban még folynak a kutatások, hogy pontosan hogyan öröklődik. Lelki folyamatok nem okoznak ticzavarokat, de változtathatnak a tüneteken, például ronthatnak vagy javíthatnak rajta. Felmerül egy elmélet is, miszerint egy sztreptokokkuszfertőzés okozza, de ezt még nem sikerült bizonyítani – mondja dr. Tárnok Zsanett, a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház klinikai szakpszichológusa.

Férfiaknál gyakoribb

A TS tünetei gyermekkorban, de mindenképpen 21 éves kor előtt jelentkeznek. Férfiaknál 3-4-szer gyakoribban fordul elő. A lefolyása, kimenetele nagyon változó, a leggyakoribb tünetek között említhetjük a motoros ticeket, azaz az akaratlanul fellépő, hirtelen mozgásokat, melyek megmutatkozhatnak arcon, fejen – például hunyorgás, grimaszolás, fejrángatás – vagy a vállakon, karokban egyaránt, például vállmozgatás, ujjgörcsölés. Emellett előfordulhat hangok, zajok kiadása, illetve szavak, esetleg mondatok önkéntelen kimondása, melyeket együttesen vokális ticeknek nevezünk.

– Kezelése alapvetően kettős: létezik gyógyszeres terápia, ez mindig mérlegelés kérdése, és persze pszichoterápia, melynek nagyon fontos része az úgynevezett pszichoedukáció, hogy megelőzzük azokat a káros hatásokat, hogy peremhelyzetbe kerüljön az iskolában, szociálisan visszahúzódjon stb. – Az egész az elfogadásról szól: meg kell tanulni ezekkel a tünetekkel együtt élni. Ezen kívül van néhány speciális viselkedésterápiás technika is, amivel meg lehet idővel tanulni kontrollálni a ticeket, de ez kisgyermekeknél egyáltalán nem működik.

A társadalomba való beilleszkedés nehézséget okoz

Pontosan ezért, mivel a komplex ticek (pl. az akaratlan káromkodás, mások beszédének vagy viselkedésének utánzása) egy átlagos szemlélő számára furcsának és szokatlannak tűnhetnek, gyakran előfordul, hogy a Tourette-szindrómával küzdő gyermekek számára a legnagyobb nehézséget nem betegségük, hanem a társadalomba való beilleszkedés, a kortárs kapcsolatokból eredő sérelmek és az ebből kialakuló alacsony önértékelés jelenti.

– Az esetek 80 százalékában elmúlnak a tünetek fiatal felnőttkorra. De sajnos nem lehet megmondani, hogy kinél hogy alakul. A korai diagnózis mindenesetre a jobb prognózissal függ össze – mondja a doktornő.