A pánikbetegség és tünetei

A pánikbetegség lényege az időről-időre ránk törő félelem, pánikszerű roham, ami olyan hirtelen és olyan intenzív erővel tör az emberre, hogy sokan megijednek attól is, hogy valami borzalmas betegségük van, vagy infarktust kaptak. Nemegyszer előfordul, hogy a mentők kiérkezésére a roham elmúlik, és a páciens megpróbálja elfelejteni a történteket – a következő esetig talán sikerül is. Jelenleg nem áll a kutatók rendelkezésre elég információ ahhoz, hogy pontosan kijelentsék mi is áll a pánikbetegség hátterében. Oka lehet örökletes hajlam, egy rossz élmény, melyet nem dolgoztunk föl, de a stressz is hajlamosíthat a rohamokra.  Mivel a testi tüneteket más betegségek is előidézhetik, mindenképpen tanácsos kikérni a kezelőorvos véleményét, aki egy alapos fizikai vizsgálatot követően tudja felállítja a pontos diagnózist.

“Egy roham olyan, mintha órákig súlyokat emelgetnél”

“Tizenkét éves lehettem, amikor egy nyaralás alkalmával felfigyeltem az intő jelekre. “– mondja József (38). “Ha el kellett utaznom valahova, állandóan fájt a gyomrom és hasmenés gyötört. Osztálykirándulásokra sem tudtam emiatt elmenni, de akkor még nem tudtam az okát. Ugyan többször kivizsgáltak, semmilyen szervi bajra nem leltek.” Józsefet tizennyolc éves kora körül kezdte el igazán zavarni a betegség, amikor egy alkalommal haza is kellet utaznia a barátaival töltött nyaralásról. “ Egy pánikroham ahhoz az érzéshez hasonlítható, mint amikor hirtelen ráijesztenek az emberre, csak ez az állapot akár fél-egy órán át is tarthat. Az idő lelassul ilyenkor, a vegetatív rendszer viszont beindul: hányás, hasmenés is előfordulhat. Iszonyatos energiákat emészt fel egy ilyen roham, olyan, mintha súlyokat emelgetnék. Mindig nagyon elfáradok benne, sokszor el is alszom utána” –osztja meg tapasztalatait József, akinek betegsége az agorafóbia egy változatával társul. Ez a nyílt terektől, utazástól való félelemmel kapcsolatos fóbia az ő esetében azt is jelenti, hogy retteg az olyan helyzetektől, ahol nem biztosított számára a mellékhelyiség, emiatt például 1993 óta nem is ült buszon. “ “Nem tudom, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, azaz előbb kezdtem-e félni ezektől a helyzetektől, és ezért tör rám a hasmenés, vagy azért tartok ezektől a szituációktól, mert tudom, hogy sokszor megy a hasam”- teszi hozzá. “1997-re a rohamok és a hasmenések miatt már igen leromlott a fizikai állapotom – csontváz vékonyságúra fogytam – és kórházba kerültem. Öt hét intenzív kezelés és négy hónap rehabilitáció után most elmondhatom, hogy tizenhárom éve ugyan gyógyszerfüggőként élek, de tünetmentes vagyok. Teljes életet tudok élni, a feleségemtől két gyönyörű gyerekem született. Van munkám és hobbim is, de mindez rengeteg munkát és szervezést igényel, emellett meg kellett tanulnom azt is, hogy bizonyos szituációkban miképp lazuljak el.” József betegségének okai öröklött idegrendszeri gyengesége mellett gyermekkorában is keresendők: édesanyja pszichés zavara nagy hatással volt életére. A kis Józsefet gyakran bántalmazta az anyukája: volt, hogy a földre taszította, csalánba lökte, vagy a forró sütőhöz nyomta a kezét, de akadt, hogy a gőzölgő kávéba tette gyereke ujjacskáját. Ezek a rossz emlékek a gyógyító pszichoterápia alatt kerültek felszínre, és feldolgozásuk hozzájárult a tünetmentes évekhez.

“Már tízévesen kértem, hogy menjünk el pszichológushoz”

Bogi (25) esete igen összetett. Egész kisgyermekkorától kényszeres gondolatok gyötrik, tiniként anorexiával kezelték majd az egyetemi évek alatt pánikbeteg lett. “A kényszeres gondolatok miatt törnek rám leggyakrabban pánikrohamok. A legkülönbözőbb dolgok jutnak eszembe: félek, hogy kárt teszek valakiben vagy valami butaságot csinálok”- meséli. “Leginkább a családomat féltem, attól tartok, hogy valami olyasmit mondok, teszek, ami miatt kiközösítenek, mert megbántok valakit.” Bogi első pánikrohama egy autóbuszon volt, talán ez az oka annak, hogy a mai napig félelem fogja el, ha hosszabb útra kell indulnia. Éppen szülőfalujába tartott, amikor hirtelen az jutott eszébe, mi történne, ha kómába esne. Ez a gondolat annyira megrémítette, hogy izzadni kezdett, hányinger tört rá és kihűltek a végtagjai. “Szinte testen kívüli élmény volt, nem uraltam a helyzetet” – sorolja a pánikbetegekre oly jellemző tüneteket. “Már tízévesen kértem édesanyámat, hogy menjünk el pszichológushoz, mert rettegtem az engem gyötrő gondolatoktól. Attól féltem, és félek ma is sokszor, hogy megőrülök, ez pedig csak generálja a pánikot. Akkor nyugodtam meg igazán azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok teljesen abnormális, amikor az egyetemi évek alatt egy pszichológia könyvben olvastam erről a betegségről. Azelőtt nem hallottam róla, és mivel mindegyik tünetet produkáltam, biztos voltam benne, hogy én is pánikbeteg vagyok” – panaszkodik. Habár rendszeresen jár pszichológushoz, pánikbetegsége zavarja a mindennapi életben, hiszen számos olyan programról, társasági eseményről kell emiatt lemondania, amiken egyébként szeretne részt venni. Állapota hullámzó, jobb napokon nem kell nyugtatót bevennie, de egy hosszabb vonatút már megkövetel néhány pirulát.

Mit mond a szakember?

“Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a rohamok gyakran ismétlődnek, és az érintett napi életvitelét zavarják köztük például azzal, hogy elkezdi kerülni azokat a helyzeteket, amelyek szerinte a pánikrohamot okozzák. Sokan a lakásukat sem hagyják el, és izolálódnak, a rohamokat ez a módszer azonban nem szünteti meg” – mondja Turánszky Edina pszichológus. A szakember hozzátette, hogy a probléma a gyerekkorban gyökerezik, de nem egyszeri traumatikus élményre, hanem tartós, általában nem feltűnő kedvezőtlen hatásokra vezethető vissza, ami lehetett akár egy hűvös anya-gyerek viszony is. “Az első pánikroham általában úgy jön, mint derült égből a villámcsapás. Az érintett hirtelen erős szívdobogást kap, remegni kezd, izzad, kapkodja a levegőt, émelyeg, minden ereje elhagyja, erős félelmet érez. Fontos megjegyezni, hogy nem mindenkinél jelentkezik az összes tünet, és vannak olyanok is, akik más tüneteket is tapasztalnak, például erős vizelési, vagy székelési inger is előfordulhat. Maga a roham általában legfeljebb 10-15 percig tart, de az újabb rohamtól való félelem egész napon át elkísér. Az első pánikrohamot általában valamilyen testi problémának tulajdonítják, gyakran évek telnek el, amíg a pánik-szindróma diagnózis megszületik. Mivel a háttérben a beteg információfeldolgozásának sajátságai állnak, ezért olyan kezelés a leghatásosabb, amely a beteg információkezelési stílusát változtatja meg. A cél az ön-, és világkép módosítása. Sikeres kezelés esetén a páciens inkább a pozitív töltetű információkat szűri ki a negatívakkal szemben mind saját testéből, mind a külvilágból. A pánikbetegség súlyosságától függően alkalmazhatnak gyógyszeres kezelést is. Enyhébb esetben a pszichoterápia is elegendő, azonban a gyógyszeres kezelést minden esetben célszerű pszichoterápiával kiegészíteni. A leghatékonyabb a viselkedésterápia, amelyből gyakran 15-20 találkozó elegendő a gyógyuláshoz” – mondja a Nők Lapja Cafe szakértője.

Mit tehetsz?

• Amikor megmagyarázhatatlan félelmet érzel, így próbálj megnyugodni:
• Lélegezz mélyeket, és igyekezz meggyőzni magad, hogy a vélt veszély már elhárult
• Teremts kontaktust olyan emberrel, akiben bízik. Hívja fel egy családtagját, vagy közeli barátját!
• Pánikbetegeknek ajánlott a relaxációs gyakorlatok mellett a jóga is, hiszen ez, a kifejezetten nyugtató légzéstechnikájáról ismert mozgásforma segít megőrizni hidegvérünket
• Tudatosítsd magában, hogy a rohamnak hamarosan vége, így könnyebben átvészeled
• Ne fogyassz élénkítő hatású italokat, mint a kóla, kávé vagy fekete tea.