Ugyan, anyád úgysem tudja meg!

Az egyik örömöm az volt, amikor a nagy kánikulától kábult csigákat pöckölhettem a bokrok közé egy új, nedvdúsabb út reményében. A másik örömforrás az volt ebben a – számomra száműzetésnek tekinthető – nyaralásban, amikor a mama sütött. Isteni sütiket tudott készíteni, és annak ellenére tömte belém, hogy jól tudta, gluténérzékeny vagyok. Na, vegyél még egyet! – nógatott, miközben én betegségem tudatában próbáltam kivédeni a csábító falatokat. Anyád úgysem tudja meg! – mondogatta. Természetesen nem tudtam ellenállni.

Anya persze megtudta, hogy nem tartottam be a diétát, hiszen mire jöttek értünk, heves hasmenéssel és viszkető kiütésekkel küszködtem. Anyukám felbőszülve támadt rá apukámra, és szidta a szüleit, mint a bokrot. Ami a nagyi szerint úri huncutság volt, az anyám szerint évek munkájának tönkretétele. Egy darabig nem is beszéltek egymással.

Egy másik eset a húgommal esett meg, akit az anyukám folyamatos tilalma ellenére a nagypapa a bébikompban pihentetett, egészen addig, amíg a szülők ezt meg nem látták, apám össze nem csukta és ki nem hajította az ablakon a bűnös eszközt. Bezzeg a mi időnkben! – sóhajtották a nagyszülők. Kimentünk a kukoricásba, letettünk egy hokedlit, és abban állva jól elvoltak a gyerekek egész nap. Nem kellett nekik ennyi játék. Minek? Kaptak a kezükbe kukoricacsuhéból készült babát, aztán jó napot. Természetesen ezt az esetet is egy pár hetes mosolyszünet követte.

Szakadék a generációk között

„Hálátlanságod miatt az örökségre ne számíts!” – Mennyi kárt okoznak a rossz nagyszülők?

A nagyszülők többsége várakozással tekint az unokák jövetele elé, különösen, ha az első kisunokáról van szó. Örülnek a babának, szeretnének részesei lenni az életének, anélkül, hogy a gyereknevelés mindennapi felelőssége az ő vállukat nyomná.

Napjainkban a fejlett országokról általánosságban elmondható, hogy a nagyszülők hosszabb ideig élnek, jobban képzettek és egészségesebbek, mint az előző generációk tagjai. Hazánkban azonban jellemzően konfliktusokat okoz az a felfogás, hogy az eltérő generációk tagjai csak a saját elveiket gondolják helytállónak, és ritkán fogadják el az attól eltérő véleményt.

Amikor megszületik az első gyermek, a szülőknek új szerepükhöz kell igazodniuk, a kapcsolatukban jelentős változás áll be, minden pillanatuk a baba igényeinek kielégítése körül forog. A legtöbb nagyszülő próbál keményen helyt állni ebben új feladatkörében. De a jó szándék nem mindig jól sül el.

Most akkor ki irányít?

Ki sejthette előre, hogy a világ annyira gyorsan fog változni, hogy ekkora szakadékot hagy a generációk között? Az is előfordul, hogy a nagyszülők nem akarnak lemondani a családban betöltött irányító szerepükről. Bármi is legyen a konfliktust okozó nagyszülői viselkedés mögött, érdemes nyitottan hozzáállnunk, rákérdezni, miért cselekedtek úgy, ahogy, és megpróbálni megértetni, elfogadtatni a mi érveinket is, szeretettel, hogy minden érintett fél a lehető legkevésbé sérüljön.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Tartsuk szem előtt a nagyszülők fontos szerepét: sok tudást megoszthatnak unokáikkal. A gyermekek megismerhetik a régi családi történeteket, hagyományokat. Mégis, nem minden jó, ami régen volt: a megszokott elveket jobbak váltották fel. Egy családi ebéd közös előkészítése közben megpróbálhatjuk megértetni az idősebb generációval, hogy a szülők már más szabályok szerint élnek, mást tartanak fontosnak, és az unokákat csak az új szabályokhoz alkalmazkodva lehet felkészíteni erre a változó világra.

Régen tényleg jobb volt?

A régi időkben a gyerekeket látták, de nem hallották. A legtöbb szülő ma azt akarja, hogy gyermekeik szinte egyrangúak legyenek egy családi beszélgetésben, arra gondolva, hogy később az olyan típusú gyerekek állják meg a helyüket az életben, akik ki mernek állni magukért.

Régebben azt gondolták, hogy a „mert azt mondtam” jó indok volt. A korábbi generáció szülői nem érezték szükségét cselekedeteik igazolásának. A legtöbb szülő ma szinte kényszert érez, hogy elmagyarázza tevékenységét gyermekeinek, ezzel is tanítva, nevelve őket. Még mindig engedelmességet várnak, csak éppen nem vak engedelmességet.

Régen a gyerekek nagyrészt önállóak voltak. A legtöbb szülő korábban minimálisan vett részt gyermeke iskolai vagy iskolán kívüli tevékenységeiben. Napjainkban a szülők nagy része versenyez, hogy valamilyen módon részese legyen gyermeke iskolai életének. SZMK, kirándulások, papírgyűjtés, ilyen-olyan iskolai bálok. Cipeljük a sütitömegeket, hogy megfeleljünk a feltételezett elvárásoknak.

Koncentráljon mindenki a gyerekre!

A gyermekektől korábban elvárták, hogy otthon dolgozzanak. A házimunka sokkal többet jelentett, mint a szemét kivitele. Gyakran hosszú órákat, felnőtt feladatokat és kemény fizikai munkát végeztek. Talán a mai gyerekeknek is többet kellene segíteni az otthoni teendőkben, de más világban élnek. A modern kor szülői gyakran úgy döntenek, hogy gyermekeik inkább az iskolai munkára, sikerekre, zenére vagy sportra fókuszáljanak, nem pedig a házimunkára.

Érdemes megpróbálni becsempészni a nagyszülői gondolatrendszerekbe, hogy a gyermeknevelés változásai általában azon alapulnak, hogy mi a legjobb a gyermek egészségére és biztonságára nézve, hiszen ők is a legjobbat szeretnénk a kisunokának.

A mai szülők pedig talán kevésbé is lehetnének érzékenyek arra, ha bárki javaslatot tesz arra, hogy másképp csináljanak egy tevékenységet a gyermekgondozásban, hiszen mi sem vagyunk tévedhetetlenek. Egy nagyszülő joga az unokák elrontására szilárdan be van betonozva kultúránkba, de a legtöbb nagyszülő szerencsére tudja, hogy okkal vannak korlátok.